Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

113. országos ülés 1911 márczius 3-án, pénteken. 483 itt egészen sorrendbe akarom követni azokat a megjegyzéseket, a melyek felmerültek. Polónyi Géza t. képviselőtársam utalt a 112. czikkre, a melyet kihagyatni javasolunk és a melynek az a tartalma, hogy a régi nemzeti bank részvényei kicseréltessenek az Osztrák-Magyar Bank részvényeire. Ez a diszpoziezió azonban teljesen konzummálva van és a mennyiben vannak még nemzeti bankrészvények . . . Polónyi Géza: Hát akkor nincs konzum­málva ! Gr. Wickenburg Márk előadó:... engedel­met, de konzummálva van, a mennyiben erre szük­ségesek diszpozicziók, — majd rá fogok térni a czimerkérdésre is — mivel a banknak nincs hatalmában a kicserélést erőszakolni . . . Polónyi Géza: Miért? Egy hirdetésbe kerül az egész ! Gr. Wickenburg Márk előadó : Csakhogy a hirdetésnek a világon semmi szankcziója nincsen ! Polónyi Géza : Hogyne ! Gr. Wickenburg Márk előadó : A mi a czimer­kérdést illeti, talán megnyugtatja a t. képviselő­házat az a körülmény, hogy mikor az 1899-iki statútumban a bankjelvények ujabb megállapítása Magyarország közjogi állásának megfelelően meg­történt, attól fogva ujabb részvényminták lettek kibocsátva, a melyeknek kicserélése állandóan és . folytonosan folyik. Polónyi Géza : Tehát a régi birodalmi czimeres részvények forgalomban maradtak ! Gr. Wickenburg Márk előadó : Azok azonban lassanként ki fognak cseréltetni, de a banknak semmi hatalma nincs arra, hogy a kicserélést forszírozza, annál kevésbbé, mert hiszen ez össze­függ azzal a kérdéssel, a mely oly sokszor fordult meg a képviselőházban, hogy mutassa ki a bank a részvények elhelyezésének álladékát. Ennek sincs meg a lehetősége azért, mert a- bankrészvé­nyek egyszerű biankó zsíróval teljesen forgalom­képesek, ugy hogy azok bevonása, kicserélése, sőt konstatálása is teljesen lehetetlen. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Wickenburg Márk eló'adó: A 114. czikk foglalkozik azzal a tőkeemeléssel, a mely 1899-ben történt. Ez is teljesen konzummáit intézkedés, azonban, ugy hiszem, helyes lesz, és felvilágositólag fog hatni, ha kiterjeszkedem arra a kritikára, a me­lyet Polónyi Géza t. képviselőtársam itt gyakorolt. x4.z akkori intézkedés nem állott csupán abból, hogy a tartalékalapból a részvénytőke felemeltetett, hanem a tartalékalapból törlésre került 36 millió, a mely a 80 milliós államadósság törlésére fordítta­tott. Hisz ez is benne van ebben a diszpoziczióban, ugy hogyha ezt elméitózta tik olvasni, ha meg méltóztatik nézni az akkori mérlegeket, ez teljesen érthető dolog lesz. Itt azonban szükséges kiemel­nem azt, hogy azzal, liogy az Osztrák-Magyar Bank akkor a tartalékalap terhére a 80 milliós bankadóssáímak igen tetemes részét törlesztette, igen nagy pénzügyi áldozatot hozott, . . , Polónyi Géza: A bank hitelező volt, nem adós! Gr. Wickenburg Márk előadó : ... mely figye­lembe volt veendő azoknál az ellenszolgáltatások­nál, a melyekbe akkor a privilégium értéke kal­kuláltatott. Sorrend szerint haladva a felhozott észre­vételek rendjén, most a 14. czikkhez szólok, a mélyítek révén szintén Polónyi Géza t. képviselő ur azt az aggályt nyuvámtotta, hogy nem magyar és nem osztrák állampolgárok is résztvehetnek a közgyűlésen. Polónyi Géza : Nem azt mondtam ! Gr. Wickenburg Márk előadó: Bocsánat, de igy értettem ! Ezt a kérdést teljesen rendezi a 18. és a 19. czikk. A 18. czikk ugyanis azt mondja, hogy a közgyűlésen személyesen kell résztvenni, a 19. czikk pedig a jogi személyekről mondja azt, hogy azok is csak annyiban képviseltethetik magukat, a mennyiben osztrák vagy magyar államkötelékbc tartoznak és képviselői, is megfelelnek azon álta­lános diszpoziczióknak, a melyek a közgyűlési tagokra fel vannak állítva, hogy t. i. osztrák vagy magyar állampolgár stb. Nemcsak Polónyi Géza t. képviselőtársam által, hanem mások részéről is az a javaslat téte­tett, hogy az alternáczió a közgyűlés megtartása tekintetében szintén érvényesíttessék. Hát, t. képviselőház, a mikor az 1899-iki privilégium keletkezett, a melynek tárgyalásában szerencsém volt résztvenni, mi ezt akartuk. Azonban itten valóban egy igen nagy akadály az, hogy a magyar részvénytőke igen csekély. Es ne méltóztassanak rossz néven venni, de, hát ebben a kérdésben is az a régi magyar példabeszéd áll, hogy a pénz beszél. (Zaj a baloldalon.) Lovászy Márton : A magyar nemzet tehát a kutya, a mely ugat ! Gr. Wickenburg Márk előadó : Nem így értem a dolgot, de ebből a szempontból rendkivül fon­tos volna, hogy a magyar részvénybirtok szaporod­jék és erősödjék. Azt hiszem, nem lehet eléggé hangsúlyozni ezt itt a házban, abban a remény­ben is. hogy ez a házon kívül is megszívlelésre fog találni. Ez a kérdés beletartozik az organizáczió kér­désébe és igy bátor vagyok arra utalni, hogy az organizáczió terén a privilégium újításokat nem tartalmaz, és nem is tartalmazhat, egyrészt azért, mert egy hétéves privilégiumról van szó, másrészt azért is, mert, a mint méltóztatnak tudni, eléggé ismeretesek azon megállapodások, a melyek 1907­ben köttettek és a melyek teljesen kizárják, hogy organizatórius haladás történjék a bankprivilé­gium terén. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Wickenburg Márk előadó: A 107. §-sal is foglalkoztak a t. felszólalók és itt kifogást tet­tek az ellen, hogy a 107. §. nem gondoskodik arról, hogy valamely állam a privilégium lejárta eseté­ben egyoldalulag határozhassa el és szerezhesse 61*

Next

/
Oldalképek
Tartalom