Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-97
97. országos ülés 1911 február 9-én, csütörtökön. 39 Mikor a t. minister ur annak idején ezt a tervet felvetette, megvallom, én akkor is a legnagyobb ellenszenvvel viseltettem ezen terv iránt és sohsem értettem meg azt; megfoghatatlannak, meg nem engedhetőnek tekintettem ; meg is mondtam akkor egész nyíltsággal a mostani pénzügyminister urnak. Miért tartottam én ezt a tervet meg nem engedhetőnek, lehetetlennek % (Halljuk !) Azért, mert a nehézség, a válság oka az volt, hogy a bankkérdésben az országgyűlés többsége egy olyan álláspontot foglalt el, melyet ugyanannak a többségnek egy része nem osztott és a melyet 0 Felsége a király honorálni nem akart. Tudta mindenki, hogy ez van a háttérben : mérkőzés a két álláspont között. Épen ez okozta a kibonyolitás nehézségeit, hogy ez a két jogosult tényező egymás akaratával homlokegyenest ellentétben egymással szemben állott. Tehát akkor, a mikor az a nehézség forgott fenn, hogy ennek a pártnak főleg egy része becsületét köti ahhoz, hogy egy bizonyos dátumkor felállittassék bank — annyira követek ezt, hogy ennek a kedvéért saját szövetségesei, saját pártjának tagjai, saját vezérei, saját kormánya ellen fordul, s hajlandó, s kész azokat megbuktatni, mert azt mondja, hogy ha ezt nem tenné, ez árulás volna; becsületének megsértése volna, hogyha akkor, mikor intézkedni kell ezen ügyben, nem követelné rögtön programmjának megvalósítását, akkor, mondom, midőn ez volt a baj, jött a pénzügyminister ur, a ki a közös bank hive, a mint bizonyítja ezen javaslat, a melyet most beterjesztett, (Igaz I Ugy van I a hal- és a szélsőbaloldalon.) a ki a közös bank hive volt akkor is, midőn ezen honmentő gondolatát lanszirozta, s a ki igen jól tudhatta azon nehézséget, a melybe az önálló bank a királynál ütköznék. S ő, a kinek qualitásai iránt általában tisztelettel viseltetem, de a ki, azt hiszem, sértés nélkül mondhatom, a legaulikusabb politikusok egyike, a kit valaha ismertem ; (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Derültség a baloldalon.) ő, a ki az ischli klauzulának szerkesztője volt, gondolja a kérdést akként megoldhatónak, hogy a hatalmat át kell adni azoknak, a kik legtöbbet követelnek ; a kik becsületükbe ütközőnek tartják a közös banknak akárcsak rövid időre való meghosszabbítását. Mikor ezt hallottam, valóban megállt az eszem ; valóban nem tudtam, hogyan képzeli a t. minister ur, hogy ezen tervezet megoldásra fog vezetni. Mindig csak akként tudtam ezt megmagyarázni magamnak, hogy ő az embernek rossz tulajdonságaira épiti tervét; mindig csak ugy tudtam önmagamnak megmagyarázni, hogy ő azt hiszi, hogy ha ezek az urak hatalmon vannak, akkor majd a tényekkel számítanak ; nem fogják akarni a hatalmat elveszíteni, s akkor majd lehet velük beszélni. Csak igy magyarázhattam meg magamnak azt, hogy épen azoknak kínálta a hatalmat, azoknak az akczióját erősítette, fokozta, könnyítette ezen közvetítés által, a kik az önálló bank rögtöni felállítását követelték. Ezt a magyarázatot azonban, a melyet sohasem tudtam elfogadni, még megczáfolja az a memorandum, a melyet Justh Gyula t. barátom itt felolvasott, még nagyobb a talány, hiszen ők világosan kifejtették azt, hogy akarják az önálló bank felállítását. (Elénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Világosan kifejtették, hogy az előkészítendő és ennek daczára ugy láttam, a t. minister ur nem adta fel ezt a tervet, hanem tovább folytatta. Nem tudom, hogy mik voltak a számításai; mondhatom, hogy ma sem értem, és mondhatom, hogy ennél nagyobb politikai hibát én alig hallottam. Ennek következménye volt az is, hogy igen tetemesen megerősítette az önálló bank követelésének erejét. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Természetesen, hiszen azt a benyomást keltette a közvéleményben, keltette a 48-as pártban, hogy nem is viszik az országot egy koczkázatos küzdelem elé, hanem hogy annak a kormánynak a tagjai intrikálnak esetleg még, de ha egy kicsit kitartanak, akkor könnyen el fogják érni az önálló bankot, mert hisz azt hitték, hogy Lukács, a ki bizalmasa a koronának, a ki ismeri a viszonyokat, világos észszel van megáldva, hogy az hiába nem fog ilyen kísérlethez nyúlni. Á t. pénzügyminister ur azt mondta Kossuth Ferencz t. barátom egy nyilatkozatáról, hegy erről a kinos témáról nem akar nyilatkozni. Nekem is elég volt ezzel a kinos témával foglalkoznom. (Helyeslés.) Áttérek az 5. §-ra. Mielőtt azonban álláspontom kifejtéséhez fognék, egy pár előzetes polemikus megjegyzést szabad legyen tennem. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy a kormány sohasem Ígérte a készpéiizfizetésíket; hogy többet váltott be, mint a mennyit igért; csak azt ígérte, hogy rendezni fogja a készpénzfizetéseket. Én azt hiszem, hogy a t. minister urat az emlékezete némileg cserbenhagyta, mert a következő adatokkal vélem bizonyíthatni, hogy ez nem felel meg teljesen a valóságnak. (Halljuk!) Először is azon nagygyűlésben, a melyben megalakult a munkapárt, gróf Tisza István tisztelt barátom egy határozati javaslatot nyújtott be, a mely a következőkép szól (olvassa) : »Első feladata lesz a munkapártnak, gondoskodni a bankkérdés olyan megoldásáról, a mely közgazdasági érdekeinket teljesen kielégitő megegyezés utján meghosszabbítsa az Osztrák-Magyar Bank privilégiumát, ha pedig ilyen megegyezés nem volna lehetséges, jogos érdekeinket a külön magyar bank felállítása utján védje meg. (Nagy zaj, derültség és felkiáltások « szélsőbaloldalon: Na tessék ! Gróf Tisza István a külön bank hive !) Darvas Fülöp: Mi sem mondunk mást! Gr. Andrássy Gyula: íme, ez az az álláspont, a melyet a munkapárt a nagygyűlésen elfogadott. És hogy mikép értelmezi azt az érdeket, a melynek megvalósítását követek és a melynek meg nem valósítása esetében az önálló bank alapjára kellene állani, ezt bizonyítom t. barátom, a kereskedelemügyi minister ur beszédével, a melyet ő a választások alkalmával Pozsonyban tartott és a melyben egyenesen magyarázza ezt a határozati
