Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

396 110. országos ülés Í9ÍÍ nézve, hiszen épen ebben kulminál a készfizetések felvétele, hogyha majd kötelezővé teszszük. És ezt a fakultativitást, a készfizetések fentartását hogy teljesiti az Osztrák-Magyar Bank jelenleg ? Egyedül a maga deviza-politikájával. Másodsorban segitségül hivja még a fizetések átutalását, átkönyvelését, tehát tisztán banktechnikával oldja meg a készfizetések kérdését. Ha tehát az Osztrák-Magyar Bank ezt meg tudja csinálni, ugyanezt a banktechnikát alkalmazni lehetne az önálló magyar bankra nézve is és nem állhat meg az az ellenérv, hogy az önálló magyar bank felállításának ez is egyik akadálya. Az 1903. javaslatban már nagyobb mértékben fixirozva van a készfizetések kérdése és az határozottan előrehaladottabb állapotot mutat ezen javaslattal szemben, Azonban a kormánynak, az igen t. pénzügyminister urnak mindig az volt a védekezése, sőt, ha jól tudom, az előadó ur is utalt erre a dologra, hogy ezt az állapotot politikailag nagyon megrontották, ugy hogy most nem tudtunk az 1903. évi javaslat eredményeinek álláspontjára helyezkedni. Az feltétlenül és tökéletesen a kormány kötelessége lett volna, hogy az 1903. évi javaslatban részére biztositott jogokat most is érvényesítse, mert akkor a kormány kezdeményezésétől tétetett függővé a készfizetések megkezdése és felvétele, most azonban a kormány ezen jogát, ingerencziáját a készfizetések szempontjából mintegy átutalta, voltaképen, hogy helyesebben fejezzem ki magamat, kibocsátotta a kezéből, kibocsátotta pedig politikai gyengeségből, mert másnak ezt nem tudom jellemezni ; ők ugyan azt mondják, hogy a politikai és gazdasági czélszerűség szempontjából. ígéretemhez képest nagyon rövid akarok ezen felszólalásom keretében lenni. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen kifejtették itt már a törvényszakasznak az erőhatalomra vonatkozó intézkedéseit is. Általában elmondható, hogy ez a bankjavaslat annyi szankczióval el nem látott intézkedést tartalmaz, hogy el lehet mondani, hogy ez az egész javaslat a legtökéletesebb lex imperfekta, vagyis olyan törvény ez, a mely a bennefoglalt rendelkezések be nem tartásához semmiféle szánk cziót sem fűz. Hogy a vis majornak mi a jelentősége ebben a kérdésben, azt Polónyi Géza t. képviselőtársam elmondotta, s azzal tovább foglalkozni nem kivánok. Még csak egy körülményre hivom fel az igen t. ház figyelmét. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy az Osztrák-Magyar Bank voltaképen anyagilag, szellemileg és erkölcsileg meg fog felelni annak a czélnak, a mely a bankjegyek paritását biztosítja és az értékállandóságot fentartja. Anyagilag bizonyos tekintetben talán elismerhetjük ezt, bár hiszen a kérdés ugy áll, hogy az infláczió már jelenlegi pénzügyi viszonyainkban is olyan nagymértékű, hogy kérdéses, vájjon anyagi kötelezettségeinek is mikéjsen fog a bank megfelelni egy esetleges gazdasági run idején, midőn az éreznek egyenes követelése fordulhat elő. De hogy szelfebruár 2í-én, pénteken. lemileg és erkölcsileg nem fog tudni eleget tenni az bizonyos, mert hiszen épen az Osztrák-Magyar Bankra oly nagy befolyással nehezedő osztrák körök, pénzügyi vélemények azok, a melyek ellenzik a készfizetések tényleges felvételét, és a mikor ezen bankjavaslatot a képviselőház tárgyalja, abban a fájdalmas meggyőződésben vagyok, hogy az itt kontemplált készfizetésekből sem most, sem a jövőben, sem midőn az 1917-ig tartó szabadalom lejár, semmi sem lesz. Semmiféle körülmény erre nem mutat; ellenkezőleg, minden körülmény odaát Ausztriában azt mutatja, a hol a mi gazdasági ügyeinket intézik, hogy a készfizetések tényleges felvételére abszolúte ne számítsunk. Pedig a 83. czikk kontemplálná a tiszta aranyvaluta véglegesítését. Hiszen az 1892. évben történt valutarendezés alkalmával a törvénynek, gondolom 17. czikke, fentartotta az ezüst egyforintos értékpénzi minőséget IS GS eb kormány mai napig, a mikor kijelenti, hogy a teljes aranyvalutát akarja megvalósítani, nem tett semmiféle oly intézkedést, a mely az ezüstforintos demonetizálására irányulna, mely tehát a sánta valuta megszüntetését czélozná, ellenkezőleg itt nálunk, a mint Polónyi Géza t. képviselőtársam kijelentette, már voltaképen valóságos hitel valutával állunk szemben, nem is papirosvaluta ez, a mely egyenesen nem Ausztriának és Magyarországnak a gazdasági erősségébe vetett hitelen, hanem a valuta rendezettségén alapul. Még egy körülményre vagyok bátor rámutatni, azt mondja ugyanis a 83. §. utolsó bekezdése, hogy a bank köteles jegyeit fiókjainál is, ha készlete és pénzszükséglete megengedi, magyar vagy ausztriai veretű törvényes érczpénzzel beváltam. < Polónyi Géza t. képviselőtársam ezzel a kérdéssel már foglalkozott, én csupán egy körülményre kivánok a kérdés tárgyalásánál reámutatni, nevezetesen a második bekezdésben a bank főpénztáraira vonatkozólag ezen kötelezettséget 24 órai terminushoz köti, azonban már a fiókintézeteinél semmiféle ilyen időpontot meg nem állapit. Ez is tehát nagyon gyenge intézkedése e javaslatnak, a mely magán viseli a szakcziónélküliség bélyegét, tehát a legnagyobb mértékben lex imperfecta. Másrészt, tekintettel arra, hogy a 83. §-ban lefektetett programm, a mely voltaképen a mostani kormánynak is egyik főprogrammját képezi, a készfizetések tényleges felvétele nincsen benne, sőt a később tárgyalandó 111. §-szal egyenesen fel van függesztve. En ezen szakaszt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki hozzászólni 1(Nem,!) Miután szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Határozathozatal előtt szó illeti a bizottsági előadó urat. Gr. Wickenburg Márk előadd: T. képviselőház ! Lehetőleg röviden akarok reflektálni a főbb momentumokra, a melyek ezen szakasz tárgyalá-