Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

394 1Í0. országos ülés 1911 február 24-én, pénteken. nyal való fizetést, az aranyértékeket! Hiszen mindenki, a ki ezzel a kérdéssel ujabban és behatóbban foglalkozik, s a ki ismeri a magyar numizmatika és a magyar pénzforgalom történetét, az tudja, hogy néhány évszázaddal ezelőtt Magyarország volt az, a mely a legtisztább, legnemesebb aranyércz alapján állott, arany fizetési eszközökkel rendelkezett, a magyar körmöczi arany volt típusa a j ó pénznek, a melylyel telitve volt az egész pénzforgalom. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy hogy jöttek külföldi közgazdasági írók és szakemberek és tanulmányozták azt a pénzrendszert, a melylyel a magyar hitelélet és a magyar közgazdasági élet el volt látva. S most éjien Magyarország lenne az a kulturellenes állam, a melyben jobban becsülik a hitvány papirost, mint az aranyat ? Igen, ugy nem szeretjük az aranyat, hogy van 10 koronás papir és 10 koronás arany és hol az egyiket kapja az ember, hol a másikat. Ez igy természetesen nem alkalmas. De mindenütt a világon ugy van, hogy bankjegyeket kizárólag magasabb összeg erejéig bocsátanak ki. A mi valutatörvénysink is kimondották, hogy a mint Magyarországon a valuta helyre lesz állítva, az állami papírpénzek meg lesznek semmisítve, akkor 50 koronán aluli értékben nem szabad bankjegyeket kibocsátani. A külföldön 100 frankban vagy 100 márkában van megállapítva a bankjegy legcsekélyebb összege. (Felkiáltások a jobboldalon : Húsz márkás is van!) S akkor ebből mi következik ? Akkor következik az, hogy a közönség be van rendezkedve arra, hogy az 50, vagy 100 koronán aluli fizetéseket aranyban teljesiti. Senki közülünk, pedig nem vagyunk elkényeztetve ebben az irányban, ha külföldre megyünk, nem panaszkodunk a miatt, hogy kénytelenek vagyunk fizetéseket aranyban teljesíteni, 10 frankos vagy 20 frankos aranyakban; mindenki hozzászokik egy hét alatti külföldi tartózkodásában, hozzászokunk annyira, hogy megszeretjük az aranynyal való bánásmódot és az aranynyal való fizetés ezen csekély forgalmi szükségletek lebonyolításánál semmi nehézséget nem okoz. Ugyanígy volna nálunk is, csak ugyanezeket az eszközöket kellene használni, nem kellene apró bankjegyekkel telíteni a forgalmat, hanem az apró fizetések lebonyolítását az aranyra kell bízni, és ez esetben a külföldnek szemmelláthatólag van beigazolva, hogy itt aranyforgalom van, az aranyvaluta az országban érvényben van és igy ilyen hasznos következmények is beállanak, a melyeket az ország ettől méltán elvárhat. Most még egy utolsó dologra vagyok bátor kissé a figyelmet felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak mi, ezen oldalon ülő képviselők fedezzük fel, hogy a mi valutánk azon oknál fogva is hibás, mert a tiszta aranyvalutára való áttérést akadályozza, hanem oka ennek az ezüstkurránsnak nagy mértékben való életbenléte is, szemben azzal, a mit az 1892-iki valutarendezés alkotói előzetesen megállapítottak.. Akkor az ezüstnek ilyen arányban való forgalombanhagyása ideiglenes minőségűnek lett megáMajMtva, és már 19 esztendővel ezelőtt kimondta az ország, hogy az aranyvaluta behozatala szükséges. Az volt az álláspont, hogy bizonyos átmeneti idő után az ezüstöt a forgalomból el kell távolítani és az aranyvalutát a maga valóságában be kell hozni. Bátor vagyok itt utalni az 1892 : XVII. t.-cz. indokolására, és abból néhány sort felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja (olvassa) : »A mostani ezüstpénznek átmenetileg a forgalomban tartása csak azon czélból történik, hogy ezen átmeneti időre a forgalmi eszközök mennyisége ne csökkentessék. A kormányok és a törvényhozás további elhatározásától függ a kurráns ezüst és általában az ezüstkérdés eldöntése, de azt hangsúlyozzuk, hogy ez ideiglenes állapot és a kérdés elvi oldalának érintetlen hagyását képezi, és a jövőnek semmi tekintetben prejudikálni nem fog.« Tehát itt mindenütt mint átmeneti és ideiglenes állapotot tartották meg az ezüst kurránsnak forgalomban létét. Ugyancsak azt mondja, hogy az ezüstöt áringadozása, elértéktelenedése jó ideje kivetkőztetik azon tulajdonságából, a melyet egy valutafémtől meg kell kívánnunk, ennek következtében tehát az aranyforint, a melyet eddig az ezüstben állapítottunk meg, csak ideiglenesen fog továbbra is értékmérőnek tekintetni és tisztán az aranyat fogja az országgyűlés a jövőben a mi valutánk értékmérőjéül elfogadni. Ilyen lépésekben haladtunk előre. Húsz évvel ezelőtt hoztunk áldozatot valutánk rendezésére, kimondottuk, hogy az arany képezi valutánk fundamentumát, de ezt a hézagot hagytuk akkori helyzetünk elégtelensége szempontjából és ma, húsz év után sem tudunk odajutni, hogy az ezüstöt kivonjuk és valutánkat tisztán aram^ alapra helyezzük. Miután nem helyes, hogy ha akár magunkat, akár a közvéleményt félrevezetni akarjuk, jelentsük ki egész világosan, hogy az Osztrák-magyar bank aranyra való fizetésre van kötelezve ; egyébként akár felvesszük a készfizetést, akár nem, valutánk rendezését elérni nem fogjuk. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Végre, t. képviselőház, egy legutolsó megjegyzést kívánok tenni ennél a szakasznál. T. képviselőtársaim utaltak arra, hogy a fizetési kötelezettség alól a bank két czimen van felmentve a monarchia mindkét államában. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy örökké ilyen kifejezéseket használnak : »monarchia mindkét állama«, nem pedig csak azt, hogy mind a két állam ; mert az egységet valahogy, valamilyen formában mindig fenn kell tartani. Azt olvassuk, hogy (olvassa) •: »kivéve a jegybeváltásnak a monarchia mindkét államában törvényes utón egyidejűleg történt ideiglenes felfüggesztésének esetét, a szabadalom elvesztését vonja maga után, hacsak erőhatalom« stb. Nem tudom törvényhozási intézkedésnek tekinteni azt, hogy »törvényes uton«, vagy talán azt jelenti, hogy a két kormány fog valamilyen ideiglenes intézI kedést tenni ? Minthogy nem helyes a bizonytalan