Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

380 110. országos ülés 1911 a t. képviselő urnak, csak előbb a 83. czikket fogom felolvastatni. Kérem Mihályi Péter jegyző urat, szíveskedjék felolvasni a 83. czikket. Mihályi Péter jegyző (olvassa a 83. czikket). Elnök: Most következik Lovászy képviselő ur felszólalása. Megjegyzem, hogy a ház tegnapi határozata értelmében a képviselő urat megilleti a jog, hogy felszólalása keretében a 82. czikkre is kiterjeszkedjék. Lovászy Márton : T. képviselőház ! Mielőtt rövid felszólalásom keretében beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, legyen szabad — hogy kétszer ne kelljen felszólalnom — félreértett szavaim helyreigazitása czimén pár szóval foglalkoznom a t. pénzügyminister ur minapi beszédének azon részével, a mely az 1. czikknél elmondott beszédemmel foglalkozott. Á t. pénzügyminister ur azt imputálta nekem, mintha én azt kívántam volna, hogy az Osztrák-Magyar Bank koczkázatos vállalatokba bocsátkozzék vagy koczkázattal járó vállalatokat támogasson. Lehet, hogy én voltam az oka a félreértésnek, a mennyiben talán túlságos rövidséggel fejeztem ki magamat, de én nem ezt mondtam, nem ezt kivántam. Annak, a mit mondtam, értelme az volt, hogy minden iparvállalat a dolog természeténél fogva okvetlenül bizonyos koczkázattal jár, a mit azt hiszem, az igen t. pénzügyminister ur is elismer. Mondottam továbbá azt, hogy az OsztrákMagyar Bank minden koczkázattól, tehát még a legcsekélyebbtől is következetesen tartózkodik; ennélfogva ennek a két tételnek összevetéséből világosan kiderül, hogy az Osztrák-Magyar Bank iparvállalatokat úgyszólván elvileg nem támogat és az ipar fejlődését nem mozdítja elő. Már most, ha az igen t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy ő az|első. a ki tiltakozik az ellen, hogy az Osztrák-Magyar ank koczkázatokba bocsátkozzék, akkor ezzel ő maga is elfoglalja azt az álláspontot, hogy az Osztrák-Magyar Banknak ipart fejleszteni, iparvállalatot támogatni nem szabad. Hogy ez a felfogás helyes-e vagy nem, a felett nem vitatkozom, de mivel a törvényalkotásnak őszintének és világosnak kell lennie, az OsztrákMagyar Bank feladatai közül azt a részt, a mely az iparfejlesztésre vonatkozik, ki kellene hagyni, mert helyes törvényalkotásnak nem lehet azt mondani, ha a czélok közt benfogialtatik az iparfejlesztés, de attól bizonyos ürügyekkel az Osztrák-Magyar Bank úgyszólván eltiltatik. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Áttérve most már, a t. ház engedelme folytán, a melylyel a lehető legrövidebben kívánok élni, magára a 82. czikkre, sajnálom, hogy e czikk felett a vita oly hirtelen és nem egészen természetes módón befejeztetett, mert ez a czikk tartalmazza úgyszólván az összes bankezikkelyek között a legfontosabb rendelkezést, a mennyiben első bekezdésében azt mondja, hogy az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának idejére kizárólagos joggal bir önmagára szóló utalványokat, vagyis bankjegyeket február %h-én, pénteken. kibocsátani. A miről tehát itt szó van, az maga fi. privilégium, a mely felett a vita immár hét hete folyik. És mikor a t. túloldal szónokai kiemelik az Osztrák-Magyar Bank nagy poziczióját, erőforrásainak bőségét, hatalmát és erejét, a melyek a magyar gazdasági életre oly jótékony, befolyást gyakorolnak, akkor elfeledkeznek arról, hogy ennek a nagy pozicziónak, ennek az erőnek, hatalomnak forrása nem az Osztrák-Magyar Bankban és annak erejében keresendő, hanem itt a privilégiumban, a melyet mi adunk meg neki, a mely a mi állami szuverenitásunknak a kifolyása és a mely nélkül az Osztrák-Magyar Bank igazán nem játszhatna azt az elsőrangú és domináns szerepet, a melyet most a közgazdasági életben elfoglal, mert hiszen ez a privilégium az, a mely eddigelé 400 millió, a mostani javaslat szerint pedig 600 millió kamat- és adómentes tőkét bocsát az Osztrák-Magyar Bank rendelkezésére, a mely nélkülaz OsztrákMagyar Bank az ő 150 millió alaptőkéjével, ha azt felosztjuk a két állam közt 30: 70% arányában, az abból Magyarországra jutó 50 millióval igazán másodrangú szerej>et játszanék Magyarország gazdasági életében, mert hiszen ma már több olyan magyar pénzintézet van, a melynek alaptőkéje ezt az összeget jelentékenyen felülmúlja. Óriási nagy hibának tartom azt, hogy a mikor valami erő forrása mi magunkban, ennek az államnak szuverenitásában van, akkor mi ezt az erőt, a melyet mi adunk, ugy fogjuk fel, mint valami kegyet, ajándékot, a melyet velünk szemben gyakorolnak, és akkor, ha annak tudatára jövünk, hogy annak a gazdasági erőnek a forrása bennünk van, akkor méltán kívánhatjuk, hogy az a bank, a melyet ezen privilégium révén oly nagy erővel és hatalommal ruházunk fel, teljes odaadással és lelkiismeretességgel szolgálja a mi gazdasági érdekeinket, és a mikor azt látjuk, a mint a jelen vita során kiderül, hogy a bank ezt épenséggel nem teljesiti, hanem eljárását maradiság és szűkkeblűség vezeti, akkor ne méltóztassék csodálkozni a felett, ha aTra törekszünk, hogy mi ezt a privilégiumot nem a közös banknak, hanem nemzeti intézménynek akarjuk juttatni, a mely teljes erejét a mi és egyedül csak a mi gazdasági életünk felvirágzására fordítja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek a czikknek második bekezdésében, a mely módosításokat tartalmaz, szó van azokról az összegekről, a melyekről az Osztrák-magyar bank által kibocsátott utalványoknak vagyis bankjegyeknek szólani ok kell és én ebben a tekintetben nagy hibának tartom azt, hogy ez a javaslat ezeknek az összegeknek megállapítási jogát teljesen a bankra ruházza át, a nélkül, hogy a kormánynak bármiféle legcsekélyebb befolyást jg biztositana. Tudjuk, hogy a bankjegyek darabolása a gazdasági és forgalmi életben igen jelentékeny szerepet játszik; hiszen a ki ismeri a pénz históriáját, az nagyon jól tudja, hogy igen sokszor előfordul, hogy a gazdasági életben zavarokat nem az idézett elő, hogy nem volt elég hanem az, hogy nem volt megfelelő dar