Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

384 110. országos ütés Í9Í1 február 2í-én, pénteken. ket beterjesztette Chiari osztrák képviselő, a másikat Dürich képviselő, a harmadikat pedig Bianehini képviselő. Midőn a szavazás előtt rákerült a sor az indokolásra, — szemben azon enyhébb módosításokkal, szemben a javaslatnak államjogilag korrekté megfogalmazott részével — Bianehini képviselő ur a következő beszédet tartotta (olvassa): »Hohes Haus ! Ich bin als Kroate verpflichtet, gegen den §. 29 der Regierungsvorlage, betreffend den Hausierhandel. Stellung zu nehmen, weil derselbe nicht nach den bestehenden Ausgleichsgesetzen, sondern nach dem weltberühmten Chauvinismus der Magyarén verfasst erscheint.« »En, mint horvát, kötelezve vagyok, hogy a javaslatnak 29. §-a ellen állást foglaljak, mert az nem a fennálló kiegyezési törvénynek, hanem a magyarok világszerte ismeretes sovinizmusának látszik megfelelni*. (Tovább olvassa.) »In dem Paragraf 29. spricht man nur von ungarischen Staatsangehörigen und von ihrem Heimatsrechte, und vergisst die kroatischen Staatsangehörigen und ihr Heimatsreeht.<< »A 29. §-ban csak magyar állampolgárokról beszélnek, és elfelejtkeznek a horvát állampolgárokról^ stb. Azt hiszem, meg méltóztatnak talán engedni, hogy a lényegtelen rész lefordítását elmelőzzem, már csak időkímélés okából is. (Tovább olvassa.) »Die Magyarén wollen, wie immer, auch bai diesen Gelegenheit Kroatien ignorieren, seine Reohte vertuschen und verletzen.« »A magyarok megint, ez alkalommal is, Horvátországot ignorálni, lenézni, az ő jogait konfiskálni és megsérteni kívánják.* (Tovább olvassa); »Meine Herren! Der Gesetzartikel 30 vom Jahre 1868, weleher einen integrierenden Teil der dualistischen Ge.etze bűdet, aaf welchen heute die habsburgische Monarchie basiert, hat doch anerkannt, dass Kroatien ein Bundesland, ein regnum socium, ein verbündeter Staat Ungarns, eine ein besonderes Territórium besitzende politische Nation ist<<. Magyarázza : hogy »Az 1808 : XXX. t.-cz., a mely azon dualisztikus törvényeknek integráns részét képezi, a melyekre a Habsburg-monarchia alapítva van, elismerte, hogy Horvátország egy társország, regnum socium, werbindeter Staat Ungarns«, tehát szövetséges állama Magyarországnak, (Mozgás a szélsőbal-oldalon.) és egy különleges territórium, a mely különleges politikai jogot élvez.« (Tovább olvassa): »Nachdem aber Üngarn mit brutaler hunnischer Gewalt allé Paragraphen des Ausgleiehes vom Jahre 1868 mit .Füssen getreten hat, hat es auch den erwähnten § 10 mrverschämt eskamotiert.« (Mozgás.) Eitner Zsigmond: Es ezért nem utasították rendre ! Hock János: Sem az elnök, sem a kormány nem szólt I Polónyi Dezső: »Miután Magyarország brutális liunn erőszakoskodással a kiegyezési törvény minden paragrafusát lábbal tiporta, az 1868 : évi ' XXX. t.-cz, ezen emiitett 10, §-át is eleszkamotálta . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szemtelenül !) . . . szemtelenül eleszkamotálta.« (Mozgás.) Itt tartom szükségesnek rámutatni arra, hogy az 1868 : XXX. t.-czikk 10. §-a is, teljesen kongruensen a törvény többi szakaszaiban egyöntetűen lefektetett elvekkel, világosan megmondja, hogy mindazon ügyek, melyek a kereskedelemre, — beleértve a házaló-kereskedést is — az állampolgárságra stb.-re vonatkoznak, a közös törvényhozást illetik és pusztán a végrehajtás bizatik a horvát autonómiára ; szóval, az a paragrafus is, a melyre hivatkozik, világosan megállapitja, hogy ezek az ügyek a közös törvényhozás rendezése alá tartoznak, (tovább olvassa): »Ungarn hat willkürlich in dem Gesetzartikel 50. vom Jahre 1879. festgestellt, dass die Staatsbürgerschaft in allén Ländern der ungarischen Krone eine und dieselbe ist — die ungarische. Gegen diese flagrante Verletzung des § 10 des Ausgleiehes vom Jahre 1868, welche geradezu die politische Individualität Kroatiens vernichten wollte, habén die Kroaten energisch protestiert. Die echten Kroaten habén und werden niemals solche Brutalitäten anerkennen.« »Magyarország önkényesen állapította meg az 1879 : L. t.-czikkben, hogy az állampolgárság a magyar szent korona összes országaiban egy és ugyanaz, és a horvátok ez ellen energikusan tiltakoztak.* Itt tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék mindjárt megállapitani, hogy a horvát képviselők — és nem delegátusok — az 1879 : L. t.-czikk megalkotásában itt résztvettek és részükről egyetlen tiltakozás el nem hangzott, a minthogy alapjml nem is hangozhatott el. Folytatja azután ismét egy kitétellel s azt mondja, hogy a valódi horvátok sem nem ismerték el, sem nem fogják ezeket a brutalitásokat soha elismerni. Azt mondja : »Es ist nicht zu wundern, wenn wir infolge der Willkür der Magyarén in dem asiatischen Teil unserer Monarchie (Nagy zaj balfelöl.) auch in bezúg auf die Staatsbürgerschaft die gröbsten Widersprüche finden«. Nem csodálkozhatunk, ha .a magyarok önkénye folytán a monarchiának ázsiai részében az állampolgárság tekintetében is a leggorombább ellenmondások találhatók. Folytatja Bianehini képviselő a beszédét idézetekkel, a melyek horvát autonóm törvényekre vannak alapítva, a mely horvát autonóm törvényekbe két vagy három helyen tényleg becsempésztetett a mi tudtunk nélkül az a kifejezés, hogy »horvát-magyar állampolgárok.« Midőn álláspontját ilyen módon kívánja bizonyítani, a végén azzal fejezi be : »In der sehvreren Lage, in weleher sich Kroatien unter dem brutalen magyarischen Joeh befindet, wird ihm diese unsere kleine Anerkennung seiner Reohte doch einen Trost bringen.« Azt mondja : abban a nehéz helyzetben, a melyben Horvátország a brutális magyar iga alatt van, (Zaj a székóbaloldalon.) ez a mi kis elismerésünk legalább vigaszt fog az ő jogai szá-