Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-109

8?6 i()9. országos ülés 19Í1 február 23-án, csütörtökön. belemenni ilyen nagy horderejű szocziális kérdésnek tisztán a végrehajtó hatalom körébe való utalásába. A világtörténelem, a bankalapítási történelemösszes aktái fényesen bizonyítják,— ritka kivételekkel, gondolom a Reichsbanknál szándékoznak egy kísérletet tenni — hogy a világ összes, különösen aranyvalutás államaiban, a kis bankjegy kibocsátásától nemcsak tartózkodnak, de azt egyenesen eltiltják. Pedig ez nem tisztán banktechnikai kérdés, ez a legnagyobb mértékű szocziális kérdés, és ezen alakjában megoldva, a hogy ezt ez a törvényjavaslat tartalmazza, a legveszedelmesebb antiszocziális intézkedés, a melyet egy törvényhozás általában magának megengedhet. (Ugy van I Ugy van I a baloldalon.) Szubordináltabb jelentőségű dolog, hogy a kis bankjegynek a litteratura álláspontja szerint általában kisebb a vásárlási ereje, mint a nagy bankjegynek, de ez talán még nem annyira fontos dolog, mint fontos dolog az, hogy a kis bankjegyek kibocsátásának kérdése tulaj donképen nem egyéb, mint a szegénység megadóztatása agazdagok javára. [ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) A kis bankjegyek t. i. óriási mértékben, hatványozott mértékben vannak kitéve nemcsak annak, hogy vásárlási erejük kisebb, de az elveszésből, a megsemmisítésből és a bankjegy rongálásából származó károsodások tekintetében. Hogy milyen hatványozott mértékű az, erre statisztikai adatok nincsenek, egyszerűen azért, mert nem találkozott eddig még készfizető bölcs állam, a mely ezeket a kis bankjegyeket kibocsátani megengedte volna. Ennek folytán adatok hiányában, de tapasztalatok alapján, ott, a hol nem volt készfizetés, igazolható az — és ez a dolog természetében rejlik — hogy az ilyen kis bankjegyeknek revirmént-ja sokkal nagyobb, mint az 50 és 100 koronás bankjegyeké. Sokkal többször fordul meg az emberi kézen a gyakorlati életben egy kis bankjegy, mint a nagy bankjegy, ugy, hogy ennek forgalma, revirment-ja talán értékben proczentirozva százszorosan emelkedik a nagyobb bankjegyekkel szemben. Mentül többször fordul meg egy bankjegy az emberi kézen, annál inkább emelkedik az a valószínűségű koefficziens, hogy az a bankjegy elvész, megsemmisül, víz vagy tűz által elpusztul, avagy pedig rongálás folytán értéktelenné válik. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ez így van. akkor a kis bankjegynek ez a koefficziense emeli a banknak azt a jövedelmi és vagyoni többletét, a mely abból áll elő, hogy hatványozott mértékben csökken a bank beváltási kötelezettsége. Hantos Elemér: Az államé ! Polónyi Géza: Ez természetes dolog is, t. képviselőház, mert hiszen ezt amortizáltatni, a mint méltóztatnak tudni, nem lehet, Ez tehát a bank számára oh

r

an jövedelmi koefficziens, a melyhez, ha egy igen nagy ellenértéket látnék is a szegény emberek javára, még akkor sem járulhatnék hozzá. (Helyeslés baljelőL) Hogy megértsenek azok is, a kik nem foglalkoztak bankkérdéssel, ajánlom, méltóztassanak elolvasni az 1811-iki nagy devalvácziónak történetét és az 1813-iki állapotokról szóló jelentéseket, s akkor meg méltóztatnak tudni azt, hogy a kis bankjegyek által előidézett infláczió, t. i. a bankjegy mesterséges szaporítása, mily irtóztató katasztrófákat idézett elő épen a szegény osztályoknál, (Igaz! Ugy van! balfelől.) a kik ezerszámra, tömegesen ostromolták az Osztrák-Magyar, akkor még Oesterreichische Privilegirte Banknak kapuit, hogy mindennapi kenyerüket visszakérjék attól a banktól, a mely őket ettől megfosztotta. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy gazdag ember számára, a kinek az 50 és a 100 koronás bankjegyek az ő forgalmi eszközei, nem jelent egy dévaiváczió valami rettenetes nagy csapást. Ö kibírja, ha 50 és 100 koronás bankjegyein 10—20—80, esetleg 100 százalékot vészit. De a nagy devalváeziókná], méltóztatnak tudni, 6—700 perczentes elértéktelenedések is voltak, a mi még a gazdagabb emberre, a kinek a nagyobb bankjegy a fizetési eszköze, sem lehet közömbös dolog, ö azonban még mindig el tudja viselni azt, hogy vagyonának egy részét elvesziti, de a szegény ember, a ki családostul együtt a kis bankjegyek értékvesztesége folytán abba a helyzetbe jut, hogy éhező gyermekének kenyeret nem tud adni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az megköszöni a törvényhozásnak az ilyen bölcseséget, a mely katasztrófa esetén épen a szegény osztályból veszi a maga áldozatait csak azért, hogy egy bank az üzleteit tovább folytathassa. (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon:) Én szinte csodálom, t. képviselőház, hogy a munkáskörökben ez a kérdés nem okoz nagyobb izgalmat. (Mozgás jobbjelől.) Ha valakit érdekel a tiz és húsz koronás bankjegyek kérdése, ugy elsősorban a munkásosztály az, mert a munkaérték vásárlási erejének érvényesítése, illetőleg a munkaérték kiegyenlítése rendszerint vagy váltópénzzel, vagy kis bankjegygyei történik. Mentül inkább szaporítjuk az ilyen kis bankjegyeket; mentül nagyobb a bankjegy-infláczió, annál kisebb a munka értéke, mert annál kevesebb értéket képvisel az a kis bankjeg)

T

. És mit látunk ? Arról talán még lehetne szólni, hogyha egy törvényhozás megközelítő százalékos számarányban megengedné a váltópénzt helyettesítő, vagy legalább azt kiegészítő ilyen kis bankjegyek forgalmát. de ha kezünkbe veszszük az indokolást, azt látjuk, hogy 1909-ben, midőn 2188 millió volt a bankjegyforgalom, 750 milliót tett ki. a 20 koronás és 159 miihóra rúgott a 10 koronás bankjegyek forgalma. Tehát megközelítőleg 900 milliót meghaladt a 10 és 20 koronás bankjegyek forgalma 1909-ben, midőn 180 miihóval volt kontingentálva — sőt ez volt maximumként megállapítva — a 10 és 20 koronások kibocsátása. Tehát az egész bankjegykibocsátás mennyiségének majdnem a fele a kis bankjegyekre volt fektetve. Nyilván-