Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

358 108. országos ülés 1911 denféle pótlása és szurrogátuma annak a helyzetnek a mely a mi szempontunkból a jövőre kell hogy kifejlődj ék. Azután hallottuk Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister úrtól. . . (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Csermák Ernő: ... azt, hogy sajnálkozását fejezi ki a felett, hogy nem sikerült ezeket az eredményeket elérni, igy tehát a kormány kénytelen volt elállni attól az álláspontjától, a mely programmot maga elé tűzött és a választóknak annak idején előadott. • 1 Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ebből a szempontból mi sajnálkozásokkal meg nem elégedhetünk. A sajnálkozások lehetnek talán a lovagias ügyek elintézésének módjai, de a mikor a lovagias ügy elintézi ezt a dolgot akképen, hogy a végeredmény mégis csak lemondás, és a készfizetések mégis csak nincsenek meg, akkor kétségtelen, hogy azt a politikát, a melyet ezzel inaugurálnak és folytatnak, helyeselni nem lehet. És sajnálatosnak kell tartanom a t. ministerelnök urnak a szombati ülésen tett azt a kijelentését, hogy ezen dolognak okát és magyarázatát, hogy t. i. az osztrák parlamenttel szemben nem lehet a készfizetéseket felvenni, egyenesen abban találja, mert nem lehetett őket ennek érvényesítésére és felvételére szorítani. Én mindenesetre czélszerűbbnek tartottam volna azt, hogyha a t. ministerelnök ur, mielőtt ilyen fontos nyilatkozatot tesz, talán jobban megfésülte volna azt alkotmá^jogi szempontból és nem hangzott volna el Magyarország képviselőházában egy olyan tantétel, a mely miránk nézve esetleg igen hátrányos, ellenségeink által pedig igen ki is használható lehet. Itt reá kell mutatnom, t. képviselőház, a kiegyezésnek rendelkezéseire, a mely rendelkezésekben világosan benne van, hogy közös egyetértéssel elintézendő kérdést képeznek ugyan a a pénzrendszerre vonatkozó rendelkezések, azonban magának a banknak felállítása ebben egyáltalában benne nem foglaltatik. így tehát ez maga önálló rendelkezésnek tárgyát kell hogy képezze, képezheti és képezi is. Másrészt ugyancsak a kiegyezési törvény ugyancsak megmondja azt, hogy a mennyiben pedig ezen dologra nézve a megállapodás létre nem jöhetne, azoknak a rendelkezéseknek a szempontjából is, a mely rendelkezésekre ki van mondva a kiegyezési törvényben, hogy közös egyetértéssel intézendők, feléled a magyar állam önálló rendelkezési joga. És akkor, a mikor mi ilyen ellenállással találkozunk a t. túloldalról. . . Elnök : Újból figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy mindez nem tartozik a tárgyhoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : Dehogy nem ! Gr. Batthyány Pál: A" ministerelnök beszédével foglalkozik l (Zaj.) Csermák Ernő: Én a készfizetések kérdésével foglalkozom, a mely e czikkben foglaltatik. jebruár 22-én, szerdán. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Eleget hallottuk már !) Lovászy Márton : Az abszolúte nem határoz, hogy az urak eleget hallották-e. Joga van, az határoz ! (Zaj. Elnök csenget.) Csermák Ernő: Saját igazolásomra méltóztassék meghallgatni, hogy miért tartottam ezt idetartozandónak. Azért, mert ez a czikk úgyszólván kizárólag a készfizetésekkel foglalkozik; második bekezdése azzal végződik, hogy a felvett készfizetések fentartását köteles a bank biztosítani ; zárójelben ott van a 111. §. is, a mely a készfizetések felfüggesztésével foglalkozik, és annak a rendelkezésnek a beállításával, hogyan gondolja a két állam kormánya megkerülni a készfizetések felvételét. Én tehát, mikor erről beszéltem, tisztán és kizárólag a tárgyhoz tartottam magamat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én igenis a készfizetések elejtését és az ilyen javaslattal való pótlását nemcsak politikailag, de gazdaságilag is nagy hibának tartom. Nagy hibának tartom az engedékenységet minden téren. Méltóztassék csak a természetrajzot megvizsgálni. Ott is azt látjuk, hogy a párduczot és az oroszlánt nem lehet vízhordó talyiga elé befogni; a természetük nem engedi meg. Bennünket is belefognak abba a vízhordó talyigába, hogy Ausztria érdekeit védjük ; belefognak, mert bele engedjük magunkat fogni, mert természetünk olyan, hogy eltűrjük az elnyomást, és belemegyünk minden olyan dologba, a mely érdekeink szempontjából hátrányos, rájuk nézve pedig előnyös. Igen sok pakkal, igen sok követeléssel indiútunk el utunkra, de minden kanyarodónál elhagytunk egy-egy darabot. Most odaértünk ahhoz a czélhoz, hogy Bécscsel harczolhassunk; itt van egy kis elemózsia, azt odaadjuk az udvari lakájnak : hajítsa ki az ablakon. Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Zlinszky István jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: T. ház! A t. túloldalról a részünkről érvényesített argumentumokkal szemben, a melyek arra hivatkoznak, hogy ez a törvényjavaslat nem fedi azokat a nyilatkozatokat, a melyeket a t. kormány és többség a legkülönbözőbb alkalmakkor tett az országnak a készfizetések felvétele tekintetében, mindig azt a választ adják, hogy itt van a statútumnak ez a módosított czikke, a mely érdekeinknek és helyes valutapolitikánknak megoltalmazására olyan fegyvert ád, a mely tulaj donképen hatályosabb a készfizetések kötelező felvételének elrendelésénél. Ez a körülmény feltétlenül kötelességünkké teszi, hogy a legkülönbözőbb szempontból vizsgáljuk meg ennek az állitásnak igazságát, vájjon ez a módosított 1. czikk magában foglalja-e, mint t. képviselőtársam jelezte, azt a panaczeát, a mely nemzetközi relácziókban pénzünk állandóságának mint valutapolitikánk legfőbb feladatának biztosítására csakugyan alkalmas. Ezt a feladatot e módosított czikk 3. bekezdése abszolút kötelességévé teszi az Osztrák-