Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

344 M. országos ülés iMí alatt a t. kormány és a szövegező urak nem érthették sem az ezüst-, sem a papirosvalütára szóló devizákat, még a rubelt sem, hanem értették a sterlinget, a frankot és a márkát, azt a három valutát értették, a melyre a mi uj államkölcsönünknek kuponjai szólnak. De az iránt semmi kétség nem lehet, hogy egy arany valutás országban a paritás alapját nem képezheti sem az ezüst-, sem a papíros-, hanem csak az aranyra szóló váltó, ugyebár ? Miért nem méltóztattak tehát ezt a kifejezést belevenni, hogy a külföldi »aranyra szóló« váltók árfolyamában nyer kifejezést ? Nem fogok e tekintetben módosításokkal alkalmatlankodni, a melyeknek sorsa iránt tisztában vagyok, de felvilágosítást kérek, követelek, mert nem szabad magunkat kitenni annak, hogy a bank tetszése szerint magyarázhassa azt, hogy ő milyen váltónak paritását tartozik fentartani. Hiszen a legkönnyebben megtörténhetik, hogy pl. az arany váltónak paritását nem tudja fentartani, ellenben egy ezüstváltónak paritását fentartja. Nem mondom, hogyjiofnap, vagy holnapután ez meg fog történni. Én jogi lehetőségekről beszélek, és mint törvéii3'hozónak gondoskodnom kell arról, hogy ha önök ezt oly nagy horderejű intézkedésnek tartják, mint a minőnek vitatják, akkor ez megfelelőleg legyen szövegezve, és a bank ne bújhasson Id ezen kötelezettsége alól. Már pedig ha kétségtelen az, hogy csak az aranyváltókhoz való pari értendő alatta, akkor ezen kifejezésnek, hogy »aranyra szóló« váltó, bele kell jönnie a szövegbe, (Ugy van! balfelől.) máskülönben ki vagyunk szolgáltatva a banknak, és ugy fogja ezt a szakaszt magyarázni, a hogy neki tetszik. Azt mondja azután ez a czikk : »a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztosítva maradjon.* Hát melyik koronaérték pénzlábának ? Ugyebár, az arany koronát méltóztatik érteni alatta ? Hiszen nálunk az ezüst koronának is van pénzlába. Az 1892 : XVIII. t.-cz.ben benne van az ezüstnek a pénzlába. Az ezüst koronának pénzlába egészen más, mint az arany koronáé. Hantos Elemér: Nincs ezüst! Polónyi Géza: Ha ez nem szószaporítás, és ha egy kormány előáll azzal, hogy micsoda nagy vívmány ez, és ha azt mondják, mennyire fontos, hogy a bankot erre a kötelezettségére kényszeritsük, akkor tessék oly szövegről gondoskodni, a mely alól a bank ki nem bújhat, és ne legyen vitás tétel az, hogy a bank, ha ugy tetszik, akár az ezüst koronának a pénzlábát értse. Nem fogja igy értelmezni, mondjuk, de jöhetnek idők, a mikor e mögé bújhat, és ha egyéb nem volna, a magyar törvényhozás komolysága követeli meg tőlünk, hogy a mi valutatörvényeinknek megfelelő kifejezéseket használunk. (Helyeslés balfelől.) és ne alkossunk oly törvényt, a melyet így is, amúgy is lehet magyarázni külön, esetleg a rosszhiszeműséggel. (Ugy van ! balfelől.) február É2-én, szerdán. Mindezeket a kérdéseket én nem vetem fel, bár kész a módosításom, itt van, de nem alkalmatlankodom vele ; egyáltalában nem szándékom, t. képviselőház, a többséget sem molesztálni, sem magamat kitenni annak, hogy gyönyörködjem abban, miként szavaztatnak le a tiszta és világos igazságok. Hock János: Pedig ugy járunk! Polónyi Géza : De, t. képviselőház, befejezésül most rátérek egy igen fontos dologra, (Halljuk ! Halljuk !) t. i. arra, hogy ha ez a javaslat igy alkottatik meg, akkor abból mi következik ? Következik ebből az . . . Egy hang (a szélsőbaloldalon): Hogy nem lesz készfizetés ! Polónyi Géza :.. . Azt már tudjuk. De következik az, hogy a bank egy teoretikus paritásnak a fentartására van kötelezve. Mi értendő ez alatt a paritás alatt ? Ez egyáltalában a törvényjavaslatban megmondva nincs. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ) • Van ugyan egy tabella, a mely a paritás czime alatt közli a mi pénzlábunkat, illetőleg a reláczió ját közli a mi j>énzünk egységértékének a külföldi pénznek egységértékével szemben. De hogy miképen lesz ez a paritás kezelve a bankkal szemben, arra nézve semmiféle néven nevezendő diszpoziczió a törvényjavaslatban nincs. Én azt hiszem, Jankovich Béla t. tudós barátunk is igazat fog nekem adni abban, hogy a paritás maga, a mennyiben a reláczió alapján számítandó, ha igy vétetik, egy fix pont, egy változás alá soha nem eső, kofeficziens alapján lenne kiszámítandó. A pénzláb, vagyis a reláczió addig, a mig a valutatörvények nem változnak, ugyebár, mindig egy és ugyanaz. Már most, ha paritás alatt az értendő, hogy a bank a pénzlábnak megfelelő árban tartozik a külföldi váltóárfolyamot fentartani, akkor ez alatt nem érthető más, mint a tabellában közlött reláczióknak megfelelő érték állandó fen tartása. Ez a czél, t. képviselőház ? Hát ha igen, akkor elérhetetlen, képtelen dolgot követelnek önök a banktól. Mert olyan bank a föld kerekségén nem létezik, a mely a világpiaczot ugy tudná dominálni, hogy ő maga képes legyen az ő relácziójának megfelelő váltóárfolyamokat fentartani, a melyek a világkonjunkturák összes tényezőitől függnek. Tehát ez nem értetik alatta. Beköve tkezhetik pedig, pl. most a tőzsdén, a mostani jegyzések szerint meglehetősen a paritáson állunk. De a legtöbb esetben nem igy áll a dolog. Már most az indokolásból megtudtam és megtudjuk és az indokolás helyesen is elmondja, hogy ez alatt nem egy abszolút, egy matematikai, alapot képező paritás értendő, hanem értendő a készfizető államokban is előfordulni szokott az a kilengés, a mely az aranypont és a reláczió között van. Már most,.t. képviselőház, miután így áll a kérdés, itt egy latitüd merül fel és pedig, a mint helyesen számította ki Jankovich Béla t. képviselőtársam, nem egy három ezrelékes vagy öt ezrelékes, hanem