Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

108. országos ülés 19-11 február 22-én, szerdán. 33 korlásában rátérjen a részletes intézkedések teljes birálatára és felhívja a képviselőházat, hogy ilyen képtelenséget törvénybe ne iktasson. (Helyeslés a baloldalon.) A pénzügyminister ur is be fogja látni, hogy itt, ha akarnám, sem bizonyíthatnám be azt, hogy itt rosszakarat vezérel engem, hanem meg akartam menteni a magyar törvényhozást attól, hogy ilyen mulatságos törvényhozási kabarét rendezzünk Európa számára, mert különben könynyen ránk sózhatnák, hogy az osztrák bornirtságban nekünk is részünk van. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház ! Erre vonatkozólag az én indítványom a következő (olvassa) : »A második bekezdés utolsóelőtti sorában zárjelben idézett 111. szakaszra való hivatkozásnak beilleszthetése czéljából a második bekezdés feletti határozathozatal mindaddig függesztessék fel, a mig a képviselőház a törvényjavaslat első szakaszának második bekezdése, illetve az abban hatályon kivül helyeztetni javasolt szakasznak sorsa felett nem határozott. A törvényjavaslat első szakasza második bekezdésének változatlan elfogadása esetén az első szakaszban zárjelben felvett 111. ozikkre való utalás helyett tétessék ugyancsak zárj élben 109. czikkely.« Azt hiszem, felesleges megjegyeznem, hogy ezen 111. czikkre való utalás nemcsak ennél az első czikknél lesz figyelembe veendő, hanem a törvényjavaslat egész során, a hol a 111. ozikkre való utalás történik, a 111. czikkre való hivatkozás feltétlenül kihagj^andó lesz, és ott, a hol a 111. czikk módosítását méltóztatik javasolni, ott is megfelelő értelemben lesz alkalmazandó. Azt tartom, hogy nem lesz szükséges, hogy minden szakasznál ismételjem ezen álláspontomat; az eddigi j)raxisnak megfelelően hivatalból szokta a mélyen t. elnökség ezt respektálni és igy ez ennek megfelelőleg fog kezeltetni. Már most rátérek a dolog érdemleges részére és itt a törvényszöveg, illetőleg a szerződésszöveg sorrendjéhez tartom magamat. Elsősorban foglalkozni kívánok azzal, hogy a képviselőház által megalkottatni szándékolt törvény, ugy, a mint az előttünk fekszik, egy pleonazmus, a mennyiben, t. képviselőház, a bankakta első czikkelyének második bekezdése tartalmazza a bank kötelezettségeit. Ezen kötelezettségek között van felsorolva a pénzforgalom szabályozásáról és a fizetések kiegyenlítésének megkönnyítéséről szóló intézkedés, mint kardinális bankkötelesség. Már most, t. ház, ha most a harmadik bekezdést veszem szemben ezzel a szöveggel, ez vagy ugyanazt jelenti, t. képviselőház, vagy kevesebbet jelent. Többet semmi esetre sem jelenthet, mint a mennyit ez a generális kötelezettség tartalmaz. Félek tőle, a mint majd ki fogom fejteni a harmadik bekezdéssel szemben elfoglalt álláspontomat, hogy ha majd vita tárgyává lesz a bank kötelezettsége, mondjuk, kormányzati utón, mondjuk választott bírósági utón, ez a kontraszt a bank javára fog magyaráztatni és a bank kötelezettségének kinullázására ' fog értelmeztetni. De ez inkább csak jogászi megjegyzés és rövid reflexió csupán ; foglalkozni fogok azonban a bank azon kötelezettségével, a mely, mint elemi, alaj^kötelezettség van a bankaktában letéve, hogy a banknak feladata volna a nagy és kisipari és a mezőgazdasági hitelszükségletekről gondoskodni. Az általános vita kereteiből csak annyit akarok említeni, hogy különösen akkor, ha a készfizetések az u. n. deviza-készfizetéssel szubstituáltatnak, azok Magyarországon mindent a világon jelenthetnek, csak azt nem, hogy ez a devizával való készfizetés akár a kisipart, akár és főleg különösen a mezőgazdaság érdekeit szolgálja. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Mert én 35 esztendeig voltam gyakorló ügyvéd Budapesten, meglehetősen ismertem a kereskedelmi életet, iparforgalmat, mezőgazdaságot stb., és én álüthatom a t. képviselőháznak, hogy 35 évi budapesti ügyvédi gyakorlatom alatt egyetlenegy devizát nem láttam. Nagyon kevesen lesznek a t. képviselő urak is itt, a magyar képviselőházban, a kik devizát természetben láttak. Hock János: Váltót! Váltót! Polónyi Géza : Az más, azt tudom, hogy láttak. (Derültség balfelől.) Én külföldi érczváltókról, devizákról beszélek. Miért hozom én ezt fel ? Azért, mert az én tudomásom szerint az u. n. devizák Magyarországon alig számottevő mennyiségben kerülnek forgalomba. A statisztika szerint, t. államtitkár ur, a mint voltam bátor az általános vitánál kimutatni, a 6 milliárdot tevő évi deviza-forgalomból Magyarországra 600 milliót mutatott ki a közös bank. Tehát 10% jutott volna az évi forgalomból Magyarországra. Kerestem, hogy tulajdonképen kik azok, a kik ezeket a devizákat igénybeveszik, és feleletül kaptam, hogy a kereskedelmi bank, egy pár budapesti pénzintézet, azonkívül egy újpesti enyvgyár és a szeszgyárak veszik igénybe ezeket, de Magyarország kisiparánál, kereskedőnél, orvosnál, ügyvédnél stb. devizákról tulaj donképen beszéli sem lehet. Ennek természetes oka az. — a mint az általános vita során elmondottam — hogy a magyar mezőgazdaság őstermelő lévén, nem foglalkozik külföldre szóló hiteleladásokkal vagy vásárlásokkal, s ti mennyiben mégis foglalozik, az már nem mezőgazdaság, hanem kereskedelem. Maga a mezőgazdaság pedig a kézről-kézre való, készpénzben kiegyenlített adásvétellel foglalkozik. (Igaz ! Ugy vart ! balfelől.) A deviza tehát, t. képviselőház, a maga rendeltetésében, különösen ugy, a hogy ez a törvényjavaslat azt itt tárgyalja, tulaj donképen nem szolgál mást, mint az államhitelnek a valutarizikóval szemben való fedezését. Az a czélja ennek a devizapolitikának, hogy különösen utolsó valutabukásunk óta, a mióta kénytelenek voltunk sterlingre, márkára és frankra szóló kuponokat kiállítani, a valutarizikót, a melyet eddig viseltünk, ezentúl ne valutarizikó alakjában, hanem mint devizarizikót viseljük tovább. A banknak kötelességévé tétetik 43*