Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

1Q&. országos ÍŰés Í9il febr í)e ez csak egyéni felfogás, a melynek támaszát én ebben a javaslatban meg nem találom és nagyon kétséges, vájjon igy magyarázza-e azt az osztrák kormány, vájjon igy magyarázza-e azt a bank. A mellett egyáltalában nincsenek meghatározva azok eszközök és azok az módok, a melyek elmulasztása esetén az a szankczió, hogy az Osztrák-Magyar Bank elveszti szabadalmát, alkalmazhatóvá lenne. Pedig én azt hiszem, hogy a törvényhozás komolyságához, a törvényalkotás munkájának komolyságához feltétlenül szükséges, hogy az határozott és félreérthetetlen legyen. Ebben a tekintetben bátor vagyok egy határozati javaslatot beterjeszteni, a mely ezt a hiányt pótolni volna hivatva és a mely ekként szól (Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Olvassa): »Utasittatik a kormány, hogy az Osztrák-Magyar Bankkal kötendő pótegyezmény utján határozza meg azokat az eszközöket, a melyekkel a bank jegyeinek paritásáról gondoskodni köteles és a melyek igénybevételének elmulasztása a bankszabadalom elvesztését vonja maga után«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Elnök : Következik ? Zlinszky István jegyző: Polónyi Géza ! (Halljuk I Halljuk ! balfelől.) Polónyi Géza: T. képviselőház ! Azt hiszem, felesleges bővebben indokolnom, hogy a törvényjavaslat tulaj donképeni gerinczét, rendelkezéseinek oszlopát ez az I. czikk képezi. Én rendkívül nagy megelégedéssel szereztem tudomást arról, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur az államtitkár urat felszólalási joggal mint szakértőjét megnevezte. Azt hiszem, ennek meglesz az a kétségtelenül fontos kihatása, hogy végre-valahára szakszerű felvilágosításokat is fogunk kapni a részletes vita során (Derültség jobbjelól.) olyan kérdések tekintetében, a melyeket eddig hiába hoztunk a ház szine elé és a melyekre vonatkozólag hiába ostromoltam én pl. az előadó urat felvilágositásokért; ezekre eddig feleletet nem kaptam. En feladatomul tűzöm ki ennek az I. czikknek érdemleges megvitatását, megfelelő módosításaimnak előterjesztését és annak kimutatását, hogy ez -a czikk igy magában azt a czélt sem éri el, a melyet a t, többség és illetőleg a kormán)' elérni akar, és hogy ez feltétlenül pótlásra szorul még akkor is, ha egyébként a t. képviselőház ennek rendelkezéseit helyeseknek fogja tartani. Sorrendet akarok tartani, és azért elsősorban csak az inkább stiláris természetűnek látszó, tényleg azonban mégis érdembe vágó megjegyzéseimmel akarok előállani és. ezek során — hogy egészen rövidre foghassam majd felszólalásomat — elsősorban megütközik a szemem az előttünk fekvő I. czikknek egy kifejezésén, a mely a második bekezdés utolsóelőtti sorában foglaltatik, a hol t. i. a banknak kötelességei közé sorolja az 1. czikk mindenekelőtt a törvényhozás intézkeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. T. KÖTET. 'úár 22-én, szerdán. 33? dése folytán felvett készfizetések fentartását biztositani«. Ez preokkupálja a kérdés későbbi tárgyalását és illetőleg ez a kifejezés azt tartalmazza, a mi az eddigi törvényhozásnak tényleg megfelel, hogy t. i. a bankaktára vonatkozó törvényhozás eddig kétségtelenül azon az alapon állott, hogy a készfizetések felvétele elrendeltetik. Most azonban, t. képviselőház, a dolog egészen másként áll. Ezen törvényjavaslat ugyanis most már, a létezett 111. szakaszszal és a 83. czikkelylyel kapcsolatban, foglalkozik annak a kérdésnek a megoldásával, hogy a bank miként viselkedjék addig is, míg a készfizetések felvétele el fog rendeltetni, ugy, hogy ennek a módosított czikknek harmadik bekezdése tulajdonképen nem egyéb, mint ennek a »felvett« szónak a nyomában következő antitézis, mert hiszen a paritás fentartásának kérdése, ugyebár, t. képviselőház, a 111. szakaszra való utalással, a bankjegy úgynevezett értékparitásának a fentartása csak addig czélja e törvényjavaslatnak, illetőleg csak addig tartalmaz erre vonatkozólag rendelkezéseket, a mig a készfizetések fel nem vétetnek. Mert a készfizetések tényleges felvétele után megszűnvén a bankvaluta, a papirosvaluta, maga az arany lesz az értékmérő, és igy igen természetes, hogy a váltóárfolyamokban nem a bankjegy, mint csereértékmérő nyer kifejezést, hanem maga a koronaértékü arany. Ennek folytán később nem a bankvaluta paritásos értékét kell fentartani, hanem az aranyvalutának az értékét, illetőleg a készfizetések kilengéseit, az aranypont felé való kilengései erejéig, a mint ezt Jankovich Béla t. képviselő ur annakidején itt e házban ki fejtette. Itt tehát még csak annyit vagyok bátor kifejezni, hogy az a »felvett« szó a törvényjavaslat első szakaszában semmi körülmények között helyet nem foglalhat, mert az nem felel meg a történelmi tények valóságának, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) valótlanságot pedig egy törvényben felvenni nem szabad. Ma pedig kétségtelen dolog, hogy nincsenek felvett készfizetések, hanem a törvényhozás, a mely egyébként azzal a 83. czikkel előírja a bankjegyek beváltását, egyúttal felfüggeszti ennek a kötelezettségnek a teljesítését és igy nem lehet felvett készfizetésekről beszélni, még akkor sem, hogyha az a jövőmült formáját öltene fel, mert még akkor is ugy kellene kifejezve lennie, hogy »felveendett« (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A »felvett« szó, t. képviselőház, kétségtelenül egy preteritum-ot jelent, jelenti azt, hogy a képviselőház a készfizetések felvételét már foganatosította és hogy nekünk felvett készfize-' téseink vannak. (Igaz! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Ennek folytán, t. képviselőház, ezen kifejezés helyett, hogy a történelmi tényeknek helyesen feleljen meg ä törvény, a »fölveendő« szót ajánlom a t. képviselőháznak. Ha valaki helyesebb kifejezést talál, szívesen hozzájárulok, mert nem czélom a szavakon való nyargalás, de azt nem 43