Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-107

330 107. országos ülés 1911 február 21-én, kedden. legyintéssel nem lehet elintézni. (Ugy van ! balról. Halljuk/) Vertán Endre: Egyik kézzel, másik észszel, a hogy tudja. Földes Béla: Előfordulhat az az eset, és a ki e dolgokkal foglalkozik, tudja is, hogy a váltóárfolyam tekintetében egy ország a többi országokkal szemben nem ugy áll, hogy annak mindenfelé egyformán kell alakulnia, hanem más alakulást mutat Parissal szemben és mást Londonnal szemben. Már most, ebben megint meg van nehczitve — mondom, e kérdéssel csak foglalkozni kell, — meg van nehezítve a szankczió keresztülvitele, mert itt melyik váltóárfolyam lesz irányadó ? Én e kérdéssel tovább foglalkozni nem akarok, csak egy megjegyzést akarok még tenni, a mi az én nézetem szerint nagy fontossággal bir és a melyre talán ki lehetett volna terjeszkedni akkor, mikor az illető faktorokkal egyértelműleg történt ennek a harmadik alineának a megállapítása. Ebben a pontban ugyanis csak arra fektetne súlyt és illetve az van keresztülvive és biztositva, . hogy a bank a külfölddel szemben, a külföldön teljesítendő fizetések szempontjából biztosítsa a paritást. Ennek az egyoldalú keresztülvitele tulaj donkép nem is lehetséges, mert mint bármilyen dolognak, ugy a bankjegynek értékét sem lehet kifelé csak mintegy a külső használat szempontjából megítélni, hanem a belső használat szempontjából is. Az Osztrák-Magyar Bank miért tudta ezt elérni az utolsó tiz év alatt ? Csak azért, mert ő egyúttal, bár kötelezettség nélkül, de befelé is gondoskodott, tényleg rendelkezésre bocsátott aranyat akkor, mikor az illetőknek aranyra szükségük volt. A mit a bank igy önként tett, arra nézve most egyik irányban a kötelezettség kimondatik, hogy t. i. kifelé a paritást biztosítania kell. De ezzel oly szoros összefüggésben áll az, hogy a bank minden irányban, tehát befelé is biztosítsa ezt, hogy nézetem szerint ennek a pontnak semmi esetre sem ártana, ha ez is kifejezésre jutna. Én abból a felfogásból indulok ki, hogy a t. kormány nem volt abban a helyzetben, hogy a készfizetéseket keresztülvigye, tehát pótolni óhajtotta ezt egy más intézkedéssel és ez itt az 1. §-ban van felvéve és a 111. §-ban ki van fejezve az ennek megfelelő szankczió. De ha a készfizetés volt tulaj donképen az, a mit el kellett volna érni és ennek helyére van hevévé ez a pont, akkor nézetem szerint ebben a pontban igen jól helyet találna az a kijelentés is, hogy a bank befelé is gondoskodjék. Hiábavaló volna ma, tehát nem is megyek odáig, hogy követeljem a készfizetést és nem akarom én azt mondani, hogy a készfizetést ebben a paragrafusban mégis mondjuk ki. Ez lehetetlen az adott körülmények között. De a hogy ez az intézkedés pótolja azt, a mit a bank a készfizetéssel kifelé el akar érni, ugy pótolni lehet azt befelé is egy intézkedéssel, és ebből kiindulva vagyok bátor erre a pontra vonatkozólag a következő .;•, módosítást beterjeszteni, és kérem annak elfogadását. A módosítás szerint az első rész egészen ugyanaz, a mint ebben a szakaszban kontemplálva van (olvassa) : »Az Osztrák-Magyar Bank köteles minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltóárfolyamban kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztositva maradjon, valamint arról, hogy kibocsátott jegyei az aranykoronával szemben is teljes értékűek legyenek.« (Helyeslés balfelől.) T. ház ! Azt hiszem, hogy a szakasz intézkedéseit ez mindenesetre tökéletesítené. A mi pedig a keresztülvitelét illeti, bár nem az én feladatom ezzel foglalkozni, de mivel nem szeretek olyan indítványokkal vagy kérésekkel fellépni, melyek kivihetetJenek, azért bátor vagyok mégis hangsúlyozni, hogy engem az az impulzus vezet, hogy ugy emlékszem, a t. pénzügyminister ur egy alkalommal mintegy éreztette, hogy ezen a törvényjavaslaton még bizonyos változtatások tehetők. Ugy emlékszem, hogy a mezőgazdasági hitellel kapcsolatban mondta azt a t. jjénzügyminister ur, vagy adta értésére a t. háznak vagy a ház egy részének. Ha tehát az egyik pontnál lehet valamit elérni az Osztrák-Magyar Banktól, akkor alkalmasint lehet a másiknál is, ha egyáltalában elfogadható és van értelme az indítványnak. Tudjuk azt is, hogy az osztrák képviselőház még nem is foglalkozott e törvényjavaslattal, tehát e tekintetben még tökéletesen szabad terrénumon mozgunk. Ezt annak megokolásául hozom fel. hogv nem szeretem a t. házat terhelni oly kívánságokkal vagy oly propozicziókkal, melyek az adott körülmények közt nem teljesíthetők. Ezt még külön kiemelve, bátor vagyok a t. háznak módosításomat szíves figyelmébe ajánlani, azzal, hogy méltóztassék azt kiegészítésképen elfogadni, mert akkor valóban be- és kifelé biztositva van az a czél, a melyet a kormány ezzel a törvényjavaslattal és annak specziálisan ezen intézkedésével el akar érni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki a czimhez hozzászólni ? Lovászy Márton jegyző : Bikádi Antal! Bikádi Antal: T. képviselőház ! A mint az előttem szólott t. képviselőtársam is jelezte, az alapszabály régi 1. §-a és a mostani szakasz közt csupán az a különbség, a melyet ő is felolvasott, hogy (olvassa) : »az Osztrák-Magyar Bank köteles minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes jiénzlába paritásának megfelelően állandóan biztositva maradj on.« Szintén kifejtette az előttem szólt t. képviselőtársam, hogy ez tulajdonképen egy kívánság csak, a melynek teljesítése vagy megtagadása teljesen a banktól függ és nincs a kezünkben semmiféle kényszerítő eszköz, melylyel a bankot arra szorítsuk, hogy e kívánságnak eleget tegyen, illetőleg nincs eszközünk arra, hogy az ehhez fűzött szánk-