Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-107

322 107. országos ülés 1911 február 21-én, kedden. Ezt a mélyen tisztelt elnök ur az elnöki székből már enuncziálta, hogy az nem felel meg a tényeknek, vagyis hogy azok az alapszabályok ma már nincsenek érvényben (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a mélyen tisztelt elnök urnak teljesen korrekt és helyes emmcziácziója alapján ez a szakasz erre vonatkozólag már is föltétlenül helyesbítendő lesz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mennyiben pedig ezzel az elnöki enuncziáozióval már el van döntve AZ a kérdés, hogy ezek az alapszabályok nincsenek érvényben, ezeket csak egy megfelelő, teljesen szöveg szerint is indokolt és előterjesztett törvénynyel lehetnek reaktiválhatok, ennek folytán máskép az el sem is képzelhető, mint hogy az egész akta előterjesztessék, En értem a mélyen t. elnök ur álláspontját és nem is vitatkozom a felett, hogy a részletekben csak az általánosságban elfogadott törvény képezheti a vita tárgyát, de bocsánatot kérek, abban már nem oszthatom a mélyen t. elnök ur álláspontját, hogy egy szerződésnél ne volna jogom ahhoz a szerződéshez más pontokat is javasolni, mint a mely a kormány előterjesztésében foglaltatik. (Igaz! Ugy van! balfelól.) Csak ezt az elvet méltóztassék egyszer kimondani és megszűnt örökre minden ellenzéki akczió, mert akkor a törvényhozás már egy kötött marsrutával fogna valamelyik külföldi vagy bármiféle szerződésnek törvénybe iktatásához és az ellenzéknek nem volna joga többet azzal a szerződéssel szemben más rendelkezéseket felvenni, mint a melyeket a kormány a maga részéről elégségesnek és jónak tart. Már most ez törvényhozási tehnikai szempontból, a szólásszabadság nagy közjogi értéke szempontjából abszolúte megengedhetetlen, hogy ilyen elvek enuncziáltassanak és az ellenzék, vagy általában bármely képviselő megfosztassák azon jogától, hogy a népképviselet értelmében a saját lelkiismerete és meggyőződése szerint terjeszthesse elő módosításait. (Igaz! Ugy van ! balfelól.) A mélyen t. elnök urnak az az aggodalma, hogy az Eitner Zsigmond t. képviselőtársam által előterjesztett határozati javaslattal ez a kérdés már mintegy szuperáltatott volna, nézetein szerint tévedésen alapul. Eltekintve attól, hogy az általános vita során nem is szabad olyan határozati javaslatokat szavazás alá bocsátani, a melyek a részletes vitát vicziálnák, a mire a régi eljárásban, a régi gyakorlatban találni fog a mélyen t. elnök ur néhány olyan precedenst, hogy az általános vita keretében benyújtott, de a részletes vitát érintő javaslatok nem bocsáttattak szavazás alá. Ha a mélyen t. elnök urnak az lett volna felfogása, hogy vicziálja a részletes vitát ez a javaslat, akkor nem lett volna szabad szavazás alá bocsátani, de szavazás alá bocsátotta azért, mert ez a határozati javaslat abszolúte nem prejudikál a részletes vita e tekintetben való eldöntésének azért, mert Eitner Zsigmond t. képviselőtársam határozati javaslata nem tartalmaz semmit abban a tekintetben, hogy mikép és milyen sorrendben tárgyaltassék a javaslat. Az tisztán technikai intézkedést javasolt a háznak . . . (Ellenmondások jobbfelől. Nagy zaj balfelól. Elnök csenget.) Tessék csak elolvasni, az nem tartalmaz mást, mint hogy rendelje el a ház a bankaktának egész terjedelmében való előterjesztését, a mint azt Ausztriában is megtették, a hol nem félnek a képviselők jogainak gyakorlatától. És ha már határozott is a ház azon kérdés- felett, hogy nem látja szükségét annak, hogy a bankakta egészében kinyomatva kezeltessék a ház által, ezzel még nem utasított minket a közbeszólásokban is megnyilatkozott arra a tiszteletreméltó meggyőződésre, hogy szedjük össze a bankaktákat az 1.878., 1887., 1899. évi törvényczikkekből és azok alapán kezeljük az ügyet, mert azok előttünk vannak. Megjegjrzem azonban, hogy a mint ezt az előbb már bátor voltam kifejteni, — itt már az egész tényállás megváltozott, mert akkor, a mikor a törvényjavaslat benyujtatott, még lehetett szó hatályban lévő szerződésről, ma azonban ez megszűnt és igy az Eitner Zsigmond-féle határozati javaslat abszolúte nem jjrejudikál sem annak, hogy az egész bankaktához hozzászólhassunk, sem annak, hogy milyen sorrendben szólhassunk hozzá. A kérdést én gyakorlatilag és ugy teszem fel, hogy a mélyen t. elnök ur most, a mikor a részletes tárgyalás alapjául nem egy novelláris törvény van elfogadva, hanem az egész bankstatutum meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat, el akar-e zárni minket attól, hogy ennek a bankszabadalomnak minden részletéhez hozzászólhassunk, igen vagy nem ? Ha nem, akkor méltóztassék annak módját megjelölni, hogy mikor és hol szólhassunk hozzá ezen részletes javaslatokhoz. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Miután a javaslat nemcsak czimében, de az 1. §. utolsó bekezdésében is minden kétségen kivül állólag tartalmazza azt a javaslatot, hogy az időközben hatályon kivül helyezett, iUetőleg időbelileg lejárt szerződésnek egyéb pontjai is fentartassanak, a melyek itt nincsenek részletesen felsorolva : azt hiszem, semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy nekünk ezzel szemben viszont jogunk van azt indítványozni, hogy ennek a szerződésnek, ezen vagy azon pontja, ne tartassák hatályában, emez pedig tartassék fenn. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Idáig terjedne a bankaktára vonatkozó nézetem. De nekem még egy tiszteletteljes kérelmem van az érmeszerződésre vonatkozólag. Ott egy szakaszba foglaltatott bele az egész érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés meghosszabbítása. Nem tudom, a mélyen t. elnök ur miképen értelmezi ezt a szakaszt: ugy-e, hogy nekem ezen egy szakasznál valamennyi szerződési ponthoz egyszerre kell hozzászólnom avagy pedig jogom lesz az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek czikkelyeit czikkelyenként tárgyaim ? Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy egy gyakorlott ember jó szándékkal adja azt a tanácsot, a mit mondok. (Mozgás és derültség jobbfelől.) A házszabályokat sohasem szabad intencziók sze-