Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. akkor a bankkérdést ezen az országgyűlésen elintézni, véglegesen szabályozni már nem lehetséges. Nekem az volt a nézetem, hogy leghelyesebb a bankszabadalmat rövid határidőre, egy, legfeljebb két esztendőre meghosszabbítani, hogy az átmeneti korszak kellő idővel rendelkezzék arra, hogy megalkossa a választási törvényt és az uj választások alapján összeülő képviselőház foglalkozhassak magával a bankügy elvi oldalával. De hogyan állottunk idő dolgában? A választási törvény legjobb esetben is csak 1909 őszére lehetett volna készen, mert hiszen előrelátható volt, hogy az nagyobb vitát fog provokálni. Miután az uj választási törvény folytán egészen uj, sokkal szélesebb keretekben mozgó választói lisztát kellett volna összeállítani, nagyon természetes, hogy annak elkészítése és jogerőre emelkedése legalább egy esztendőt igényelt volna és e szerint a képviselőválasztások hamarább, mint 1910 vége felé nem lettek volna megtarthathatók. Nagyon természetes tehát, hogy valami utón és módon intézkedni kellett volna az iránt, hogy ezek a kérdések a miatt, hogy kellőleg megoldva nem lettek, az országnak alkalmatlanságot, kellemetlenséget, sőt gazdasági károkat ne okozhassanak. Azért mondtam én 1908 deczember havában választóimnak azt, hogy nézetem szerint 1911 január 1-ére az önálló bank politikai és gazdasági válság nélkül felállítható nem lesz. Ezt a kijelentésemet akkor az én igen t. elvbarátaim zokouvették. Igazán őszintén sajnálom, hogy ebben a kérdésben nem nekik, hanem nekem lett igazam; nem a magam, nem a párt, nem is a koaliczió, hanem az ország érdekében sajnálom. (Helyeslés balfélül.) Hogy azután az 1909. év folyamán a függetlenségi párt, majd annak kettészakadása után a függetlenségi párt mindkét árnyalata tett kísérleteket arra nézve, hogy a válság lehetőleg elkerültessék, az természetes. De sem az egyik, sem a másik árnyalata a függetlenségi pártnak sem katonai, sem bankügyi követeléseit el nem ejtette. Justh Gyula t. képviselőtársam, a függetlenségi párt másik árnyalatának a vezére, a napokban felolvasta azt a memorandumot, a melyet ö 1909 novemberben nyújtott át a pénzügyminister urnak előterjesztés végett, és a mely memorandum, az ő előadása szerint, 1909 deczember 9-én lett a legfelsőbb helyen bemutatva, A memorandum legjobban igazolja, hogy lemondás, akár a katonai, akár jjedig az önálló gazdasági berendezkedés terén, a Justh-párt részéről nem történt. Hasonlót merek határozottan állítani a függetlenségi párt másik árnyalata részéről is. Kísérletek történtek bizonyos átmeneti intézkedések érdekében, hogy áthidaltassanak a különböző ellentétek, a prograinmpontok azonban elejtve egyik oldalról sem lettek. Miután már felvetette t. barátom, Justh Gyula azt a memorandumot, ne vegye tőlem ' rossz néven, ha erre egy megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) Nézetem szerint ez a kétségkívül a legjobb szándékkal előterjesztett memorandum lényeges fogyatkozásban szenved. (Halljuk! Halljuk!) T. barátomnak tudniillik az volt az eszmemenete 1909 deczemberben, hogy alkottassák meg egy általános szavazati jogon alapuló választási törvény, ejtessenek meg a választások és azután az uj képviselőház határozzon a bankügy kérdésében. Nézetem szerint ez teljesen lehetetlen és kivihetetlen terv volt. Justh Gyula: Miért? Bizony Ákos: Ez 1909. deczember havában történt. Mondjuk, hogy ugyanabban a hónapban megalakult volna a Lukács—Justh-féle kabinet. Justh Gyula: Én nem vállaltam volna ministerséget, azzal tisztában voltam! Bizony Ákos: 1910. folyamán kellett volna az uj kormánynak először is elkészíteni a választási törvényjavaslatot, a mely azt hiszem, nem lett volna épen olyan rövid időnek a munkája, mert ugy tudom, hogy a beterjesztett Andrássy-féle javaslat t. barátaimnak nem tetszett, azt ők semmi körülmények között alajml el nem fogadták volna, tehát egy egészen uj javaslatot kellett volna készíteni. Azt hiszem, hogy előbb, mint 1910. őszén a kéjaviselőház plénuma ezt a javaslatot nem tárgyalhatta volna, valamint az iránt sem lehet semmiféle kétség, hogy ez a javaslat itt a házban meglehetős erős ellenállásra talált volna. Nem obstrukcziót értek ez alatt, a világért sem, csak alapos, hosszú megvitatás tárgyát képezte volna, Ebből a javaslatból tehát a legjobb esetben 1910. évvégére lehetett volna törvény. Akkor következett volna az uj választási listának az elkészítése, a mi legalább egy esztendőt vett volna igénybe, ugy hogy az uj választások az uj törvény alapján csak 1912-ben lettek volna megtarthatók, holott 1911. január 1-én a bankszabadalom lejárt. Ezt csak azért voltam bátor megjegyezni, hogy az én igen t. barátom mereven ragaszkodva az 1911-iki dátumhoz, olyan propozicziót tett, a mely már előre is kivihetetlen volt. Visszatérve beszédem fonalára, a mint méltóztatnak tudni, az önálló bank először a koaliczió 67-es pártjainak gazdasági okokon alapuló akadályaiba ütközött. De ez utóvégre nem lett volna legyőzhetetlen, mert a függetlenségi párt magában véve is a ház abszolút többségét képezte. De beleütközött oda fenn Bécsben egy politikai akadályba, a mely nem volt leküzdhető. Hogy a függetlenségi párt az önálló bankot csakugyan komolyan vette, azt hiszem, ennek nagyobb bizonyítékát nem igen lehet szolgáltatni, mint azt, hogy e miatt a kérdés miatt otthagyta a hatalmát és átadta helyét másnak. Akkor tehát, midőn a koaüczió volt kormányon, az önálló bank felállításának kétségkívül volt politikai akadálya is, örvendetesen tapaszi talom azonban azokból a felszólalásokból, a melyek