Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

zbru&r 16-án, csütörtökön. 5224 103. országos ütés Í9ÍÍ ft az önálló magyar jegybank mellett erről az oldalról a bizonyítékoknak, statisztikai adatoknak és számadatoknak egész tömkelege hozatott fel ... Ábrahám Dezső: A melyeket nem czáfoltak meg! Egry Béla : . . . a melyek ezáfolást a túloldalról nem nyertek, inig ellenben a t. túloldalról felszólalt t. képviselőtársaim az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítása mellett egyetlenegy, elfogadható érvet fel nem hoztak ; nem bizonyítottak, csak állítottak. Különösen két. állításuk vonul végig az egész vitán. Az egyik az, hogy az ellenzék csupán politikai szempontból követeli az önálló bankot, a másuk pedig az, hogy ők czélszerübbnek találják a közös bank szabadalmának meghosszabbítását. Azt hiszem, mindkét állítással röviden lehet végezni, ha felteszszük a kérdést: mi a hivatása'egy Önálló jegybanknak ? Nem lehet más, mint a közgazdasági hiteligényeknek minden vonalon való teljes kielégítése (Igaz! ügy van I a szélsőbaloldalon.) és ha ennek a hivatásnak megfelel, akkor politikai czélt is szolgál, mert annak az államnak, a mely önálló jegybankja révén összeg közgazdasági hitelviszonyait ki tudja elégíteni, politikai befolyása is van kifelé és befelé. Csodálatos, hogy a t. túloldal akkor, mikor a parlamentben szó esik az önálló jegybankról, mindjárt azzal áll elő, hogy bennünket csupán politikai szempontok iránjdtanak. ám ugyanezzel nem vádolják Ausztriát, pedig ezt joggal tehetnék, mert Ausztriának az a czélja, hogy bennünket továbbra is politikai, gazdasági és pénzügyi lekötöttségben tartson. A t. túloldal a czélszerűség és időszerűtlenség szempontjával áll mindig elő és azt mondja,, hogy az önálló jegybank felállítása esetén az ország kárt szenvedne. Azt hiszem nem kell bővebben bizonyítanom, hog3

r egy állam, a melynek önálló hitelügye, önálló bankja nincs, minő alárendelt szerepet játszik az európai konczertben. De ha csak önmagunkat nézzük is, látjuk, hogy Ausztriával való hitel ügyi lekötöttségünknek, a mely a közös bank eredménye, az a következménye, hogy a külföld Ausztriának alávetett tartománynak tart bennünket. íme, ezt köszönhetjük a 67-es közjogi dualizmusnak, a mely mindig ellensége volt vámés kereskedelmi önállóságunknak és ma is ellensége önálló hitelügyünknek és jegybankunknak ; e miatt nem tud zöld ágra vergődni iparmik és kereskedelmünk, e miatt nem tudunk segíteni szocziális állapotainkon. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Önök, t. képviselőtársaim, a túloldalon, a kik a 67-es közjogi dualizmus alapján áUanak, majdnem azt mondhatnám, hogy mesterségesen szítják azokat az ellentéteket, a melyek Ausztria és Magyarország közt ebben a kérdésben is felmerültek, csakhogy valamiképen meg ne kapjuk az önálló magyar bankot; sőt még köpönyeget is fordítanak, ha ugy hozzák magukkal a körülmények és az önök pártpolitikai hatalmi érdekei. E mellett hamis tanokat is hirdetnek, azt mondván, hogy előbb meg kell erősödni és meg kell vagyonosodni és csak azután lehet beszélni az önálló magyaf bankról. Igazán kíváncsi volnék arra a titokra, hogy lehet megerősödni és megvagyonosodni, mikor önök a túloldalon, a helyett, hogy az adózók terheit csökkentenék, évről-évre száz és száz millióval emelik és ezeket az óriási összegeket dreadnoughtokra, ágyuk készítésére, katonai és tengerészeti követelések kielégítésére fordítják, a helyett, hogy mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk fejlesztésére és szocziális bajaink enyhítésére fordítanák. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) A túloldalon féltik az országot attól, hogy az önálló magyar bank válságba sodorja ; attól azonban nem féltik, hogy ezek a száz meg száz milliók, a melyeket most is igényelnek tőlünk katonai követelésekre, tönkreteszik az országot, önök hangoztatták azt is, hogy az önálló magyar bank életbelépte esetén esetleg fél százalékkal vagy egy egész százalékkal emelkedik a kamat. Erre alaposan ráczáfolt ugyan tegnap Polónyi Géza t. képviselőtársam, de ha mégis félni lehetne is ettől, ne fordítsanak önök annyit választási költségekre, hanem tegyék ezt a pénzt gyümölcsöző letétül valamely pénzintézetnél és akkor azután, ha az önálló magyar bank életbelép, fordítsák az esetleges kamatdifferencziák kiegyenlítésére, mert tudjuk, hogy választásokra annyi pénzt költenek Magyarországon, hogy ha azt összegyűjtenék és gyümölcsözőleg elhelyeznék, már rég hatalmas önálló bankunk lehetne. (Ugy van! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Emiitették a túloldalról azt is, hogy az Osztrák-Magyar Bank hiteligényeinket teljesen kielégíti. Nem hivatkozom az erről az oldalról elhangzott beszédekre és czáfolatokra, hanem hivatkozom az önök sorából egy pénzügyi kapaczitásra, Hantos Elemért, t. képviselőtársamra, a M ebben a sárgán feketére nyomatott könyvecskében a bankszabadalom meghosszabbításáról czikket irt és maga is kénytelen elismerni, hogy az Osztrák-Magyar Bank hiteligényeinket nem minden irányban elégíti ki. Azt mondja (olvassa) : »A jegybank is bizonyos mértékű kereskedő, a ki pénzével kereskedik. (Zaj. Elnök csenget.) Ha ideig-óráig van pénzfeleslege, nem hevertetheti, hanem adja olcsóbban, ha drágán nem kell.|Csak abban a tekintetben nem követhet merkantilis elveket, ha nem veszi tőle a jobbhitelű, nem adhatja a gyengébbnek«. Továbbá azt mondja (olvassa) : »A jegybank nem fejthet ki jótékonysági tevékenységet.* Végül azt mondja (olvassa): >>,imde köztudomású, hogy nemcsak a kisgazda fizeti meg drágábban a kölcsönt, mint az ezerhold ara, hanem a kiskereskedő váltóját is drágábban számitolják le, mint a nagykereskedőét, a kisiparosét súlyosabb feltételek mellett, mint a nagyiparosét, az eszményi állapot kétségkívül az ellenkező volna. A kisember, a kinek teherviselése csekélyebb, kedvezőbb hitelt nyerjen a gazdaságilag erősebbnél. Ezt a szocziálpolitikai ideált azonban még sehol sem valósították meg«. Hantos Elemér maga beismeri, ebben a füzetben, a mely a napokban jelent meg, hogy az Osz-