Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-103
103. országos ülés Í9Í1 feb akart lenni a németekkel és az osztrákokkal szemben politikai szempontból, azonban tény az, hogy a franczia tőke lehetőleg minimálisan vagy egyáltalában nem vett részt ujabb járadékkölcsöneink jegyzésében. Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam tehát elérte azt, hogy frank-, sterling- és márka értékben bocsátották ki ujabb járadékkölesöneinket, de ez által elérte azt is, hogy tökéletesen diszkreditálta valutánkat. Egy másik dolgot is elért. 0 ugyanis a készfizetések kérdésében arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez nem is olyan feltétlenül szükséges. Nézzük meg ezt az álláspontját is, hogy tulajdonképen hogyan áll ez. Ezzel a kijelentésével a monarchiának és Magyarországnak egyenesen exisztencziális orgánumává tette az Osztrák-Magyar Bankot, mert hiszen látjuk, hogy hadi és egyéb czélokra száz és száz milliónyi ujabb kölcsönöket kell felvennünk, s ezek nem beruházási, hanem valóságos fogyasztási kölcsönök, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen nem áll az, hogy ezek megtérülnek akár nekünk, akár Ausztriának; ezek, igenis, a zsebébe vándorolnak egy pár nagykapitalistának. (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék csak megnézni, hogy vájjon épen az osztrák képviselőház keresztényszocziálista elemei és azok, a kik inkább törődnek a nép érdekeivel, olyan nagyon lelkesednek-e ezen ujabb terheknek, ezen ujabb járadékoknak kibocsátásáért. Midőn a készfizetések kérdésével foglalkozunk, igen meg kell gondolnunk, hogy az Osztrák-magyar banknak olyan jelentékeny befolyást kell-e biztositanunk Magyarország és a monarchia pénzügyi szempontjaiból. Mi történik akkor, ha például az Osztrák-magyar bank egyszer azt mondja annak a magyar kincstárnak és annak az osztrák kincstárnak ,hogy >>én igenis nem vagyok kötelezve arra, hogy nektek immenz mértékben aranyat bocsássak a rendelkezéstekre« és akkor mi következik be ? Az, hogy a magyar állam és az osztrák állam nem lesz képes aranyra beváltani a maga járadékszelvényeit; nem lesz képes fizetési kötelezettségeinek eleget tenni és be fog állani ezen álláspont szerint az állami csőd, az állami run. Talán tulmentem fejtegetéseimben a kérdés keretein ; talán tulhajtásokba is vittem ennek az álláspontnak kifejtését, de méltóztassék megengedni, hogy a jelenlegi jogi állapot semmi tekintetben sem nyújt arra nézve biztositást, hogy nem nekem van igazam, hanem Madarassy-Beck Gyulaképviselő urnak van igaza. Azt mondja Lukács László igen t. pénzügyminister ur felszólalásában (olvassa) : »Épen támaszkodva az előadottakra, azt merem mondani, hogy habár ebben a törvényjavaslatban a készfizetések kötelező felvétele formailag nincs is kimondva, az abban rejlő lényeg és ennek legfőbb czélzata megvalósult már az első momentumtól kezdve, mihelyt ezen törvényjavaslatból törvény lesz és azt merem mondani, hogy a kormány teljes mértékben beváltotta igéretét, sőt többet hozott, >ruár i6-án, csütörtökön. 21o mint a mennyit igért.« En a pénzügyminister ur ezen kijelentését tökéletesen aláirom. Csakhogy ő azt hozta a maga kormányzati programmjában, a mit nem Ígért és azt nem hozta, a mit igért. Hogyha aztán ezt a két eredményt egymással szembeállitjuk, nem tudom és nem hiszem, hogy Lukács László pénzügyminister ur vagy az igen t. kormány büszkén hivatkozhatnék-e Ígéreteinek beváltására és megvalósítására. Igen röviden óhajtok még foglalkozni|a kérdéssel és be is fejezem felszólalásomat. Gróf Tisza István képviselő ur azt mondotta a koaliczió politikájáról, hogy itt a ]egnag}-obb hiba az volt, hogy a jobb kéz nem tudta, hogy mit tesz a bal kéz. Ezt tökéletesen aláirom és elismerem. Sümegi Vilmos: Sok rossz kéz volt! Ábrahám Dezső: Elismerem azt is, hogy annak a bal kéznek tudnia kell, hogy mit tesz a jobb kéz, mert a következmények, a mostani állapotok tökéletesen igazolták gróf Tisza Istvánnak ezt a kijelentését. Csakhogy nálunk egy baj van, a mit az ő álláspontja is igazol, hogy voltaképen itt a magyar politikában, hogyha külön jobb és külön bal kéz is van, de még nagyobb baj, hogy külön két jobb kéz, és a legnagyobb baj, hogy külön két bal kéz nyilatkozik meg a politikai irányításban. ( ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A túloldalról talán épen Hantos Elemér t. képviselőtársam említette azt, hogy vannak bizonyos elméletek, a melyek mint elméletek magukban megállanak, azonban a gyakorlati alkalmazásban nem állhatnak meg. Ilyen pl. a Knapp-féle elmélet, a mely épen a készfizetések tekintetében Ausztriában tökéletes érvényesülést nyert. Knapp strassburgi professzor kijelentette azt is a maga elméletében, hogy tökéletesen mindegy az, hogy miféle értéket és anyagot használ egy állam fizetési eszköze gyanánt, sőt odáig ment, hogy pl. hivatkozott arra, hogy régebben, t. i. mikor még csereforgalmi eszközök voltak, lebélyegzett bőröket és csontokat alkalmaztak fizetési eszközök gyanánt. Azonban ha Knappot elbíráljuk ebből a szempontból, méltóztassék a másik szempontból is elbírálni. Mert ugyanez a lebecsmérelt Knapp egy más teóriát is állított fel, azt ugyanis, hogy két olyan állam, a melynek közös a pénzrendszere, nem két független állam többé, hanem államközösség, a melyet egy egésznek kell tartani, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát az egyik álláspontját el kell fogadni ennek a strassburgi tudósnak, honorálni kell azt az álláspontját is, a mely az önálló bank kérdésében a mi álláspontunkat fedi. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Annyi sok jót hallottunk már a közös bank előnyeiről, hogy igazán csökönyősöknek kell lennünk, hogy ezeket az előnyöket nem akarjuk elismerni és hogy mi is már rég át nem tértünk a közös bank álláspontjára. Én tökéletesen elhiszem azt, hogy a közös bank bizonyos szempontokból Mag3?arországnak hasznot hajthat. Egy olasz tudós, ha jól tudom, Sonnino kijelenti, hogy az