Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

212 103. országos älés 1911 február 16-án, csütörtökön. És viszont, t. képviselőház, ismét érdekes az is, Hogy a t. túloldal rossz néven veszi az ellenzéktől azt. hogy politikai ellenszenvből nem szavaz meg minden javaslatot. Hát én azt hiszem, hogy ez a recziproczitás teljesen jogosult a mi részünkről. Mert ha nézzük, t. képviselőház azt, hogy Lukács László igen t. pénzügyminister ur mit czéloz mostani két törvényjavaslatával, azt hiszem, minden szerénytelenség nélkül megállapíthatom, hogy, habár nem is az én határozati javaslatomnak a következménye ezen két törvényjavaslat előterjesztése, de azzal mindenesetre a legszorosabb konnexusban és kontaktusban áll. És én azt hiszem, hogy a kormányhatalmon, a kormánypresztizsen igen kevés sérelem esett volna, ha a t. pénzügyminister ur akkor, a mikor úgyis tervbe vette ennek a két törvényjavaslatnak a benyújtását, az én határozati javaslatomnak az elutasítását nem kérte volna. Erre a kérdésre később leszek bátor reátérni, felszólalásomnak lehető rövid keretbe szorítása mellett. Méltóztassék most megengedni azt a kijelentésemet, hogy a már hetek óta tartó bankvitában, ugy látszik, sem a t. túloldalnak nem sikerült bennünket meggyőznie az ő szüárd álláspontjának, a közös banknak helyességéről ós viszont, daczára a mi igaz és becsületes törekvésünknek és — azt hiszem, a t. túloldal is elismeri — szakszerű fejtegetéseinknek, minekünk sem sikerült az ő álláspontjukat közelebb hozni az önálló bank kérdéséhez. Az igen t. előadó ur, gróf Wickenburg Márk záróbeszédében utalt arra, hogy a koaliczióban tulaj donképen a 67-es alapon álló férfiak képezték a ponderábilis, a súlyosabb elemet. Ö direkt az I867-es pártot jelölte mag mint ilyent. Engedje meg a t. előadó ur, hogy ezzel a fejtegetésével röviden foglalkozhassam. (Halljuk ! Halljuk !) Én, az ő iránta való feltétlen tiszteletemből kifolyólag, valamint msghajlással az ő szakértelme előtt, ezt a kijelentését en bloc elfogadom. De ugy vagyok ezen kijelentésével, mint a gyermek a bábuval, hogy megnézem, mi is ennek a kijelentésnek a tulaj donképei tartalma. Minden iránta való tiszteletem daczára — természetesen nem akarok inkonzekvencziába esni, mivel a koalicziónak én is tagja voltam, és igy én is támogattam a 67-es volt minister urakat, — épen ez okból, mondom, méltóztassék megengedni, hogy én ezen minister urak álláspontjával, a kérdést csak igen röviden taglalva, foglalkozhassam. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja a t. előadó ur, hogy a 67-es párt és a 67-es volt minister urak voltak azok, a kik kellő szakértelemmel tudták megbírálni ugy a közjogi, mint a közgazdasági kérdéseket. Hát itt elsősorban közgazdasági kérdések merültek fel, még pedig a közgazdasági kérdéseknek is csak egy tényezője, az önálló bank kérdése. Ezen bomlott meg a koaliczió, kényszeritette különösen a függetlenségi párt azon árnyalatát, a melyhez tartozni nekem is szerencsém van, arra, hogy az .önálló bank álláspontja mellett a leghatározottabban exponálja magát. T. képviselőház ! Hogyha én a 67-es férfiaknak a ponderabilitását tekintem, különösen közgazdasági és épen az önálló bank szempontjából, akkor méltóztassék megengedni, hogy egyenkint limitáljam ezen általam különben nagyrabecsült férfiakat. (Halljuk ! Halljuk !) Ott volt például a koalicziónak egyik ministere, Josipovich, a volt horvát-szlavon-dalmátországi minister. Hát én azt hiszem, hogy Josipovich volt minister ur maga sem arrogálja magának, hogy ő nagy közgazdasági tekintély lett volna a koaliczióban. Ott volt gróf Zichy Aladár képviselőtársam ; az ő.részéről sem hallottam olyan kijelentést, hogy ő magát közgazdasági szaktekintélynek tartaná. Ott volt Jekelfalusy volt honvédelmi minister ur, a ki az összes honvédelmi ministerek közül a leghathatósabban védte a magyar érdekeket, azonban nem tudom mióta van a katonai kérdés szoros kontaktusban a gazdasági kérdésekkel, speczialiter a jegybank kérdésével ? Volt még a koalicziónak egy igen tiszteletreméltó tagja, gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam, a ki a mostani titkos akták leleplezése alkalmából kijelentette, hogy neki semmiféle titkos egyezményről tudomása nem volt. Ezt elhiszem neki, mert ő, mint minister több izben kijelentette, hogy e kérdéssel nem foglalkozik, miután nem ért hozzá ; és mivel nem ért hozzá, ellene is volt az önálló banknak. (Derültség a jobboldalon.) Ezt azonban már nem vagyok hajlandó elhinni épen Wekerle Sándornak, a 67-es ministerelnöknek, a kinek pénzügyi kapaczitása iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem, s e részben nem is akarom őt kritika alá venni, pedig a mostani hirek szerint, de magam is ugy emlékszem, ő is kijelentette, hogy semmiféle titkos egyezmény nincs. Az idők folyamán megérlelődött és épen az előadó ur által emiitett patina azonban nem tudja elfedni a régmultakat, s a titkos akták felfedésével kicsillámlanak olyan dolgok, a melyek szerint e kijelentés nem minden tekintetben fedte a tényállást. Rájöttünk, hogy titkos akták tényleg léteztek és épen ez képezi a mostani nagy viaskodás egyik tárgyát. Én biztosithatom a ministerelnök urat, hogy ha az a párt, a' melyhez tartozni szerencsém van, a függetlenségi,^és 48-as pártnak ez az árnyalata, vagy a mint mondani szokás : frakeziója tudott volna ezekről az egyezményekről, az 1907-iki évi vámszerződést Ausztriával nem kötöttük volna meg ebben a formában. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azonban nem akarok a felelősség alól menekülni; hiszen a kvótát is megszavaztam, egész őszintén és becsületesen megvallom, sőt azzal a joggal sem éltem, hogy a szavazás alatt a folyosóra menjek ki. Ha azonban ez a párt tudta volna az anteczedencziákat, más' álláspontot foglalt volna el az Ausztriával kötendő gazdasági szerződés tekintetében. A fejlemények által különben e pártnak jogos