Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-101
101. országos ülés 1911 február Ik-én, kedden. 165 vagyunk Ausztriával, akkor egyszer az egyiknek, máskor a másiknak kell bizonyos kérdésekben engednie. Bs ha gróf Tisza István képviselőtársam a készfizetések kérdésében fájdalmasan jelentette ki, hogy nem volt megvalósitható Ausztria ellenzése miatt, az, a mit megvalósítani szerettünk volna: kérdem, ha a közel jövőben még ilyen kérdés, a mihez a munkapárt kötötte magát, több kerül elintézés alá, mi ezekben a munkapárt álláspontja? Azt hirdette a t. munkapárt, hogy a katonai kérdésekben csak akkor megy bele a nemzet bizonyos áldozatokba, ha Ausztria részéről viszont a katonai bűnvádi perrendtartásban a magyar nyelv joga érvényesül, s a kilenczes-bizottság programmja végre lesz hajtva. Kérdezem gróf Tisza István t. képviselőtársamat, hogy nem megint mi leszünk-e ebben a kérdésben is azok, a kik engedünk ? Megint nem akarjuk kenyértörésre vinni a dolgot ? Végigmehetünk minden kérdésen, ha Ausztria azt az álláspontot fogja elfoglalni, hogy ebben a kérdésben nem enged, akkor a munkapárti felfogás szerint bizony nekünk keh engedni minden kérdésben. Ezt a helyzetet talán ugy jellemezhetném, mint az egyszeri házaspár esetét, hol a férjről azt mondták hogy papucshős. Erre azt mondta a felesége, hogy nem papucshős az én férjem ; ha egy véleményen vagyunk, mindig neki van igaza, csak ha nem vagyunk egy véleményen, akkor van nekem, s nincs neki igaza. Ausztria is igy tesz velünk, a mennyiben, ha megenged nagy kegyesen valamit, csak akkor van igazunk, de a mikor különböző véleményen vagyunk, mindig és minden időben Ausztriának van igaza. Még egy kérésem van a t. túloldalhoz. Ugyanis azt mondják a munkapárton, hogy mi vagyunk a gyengébbek, nem lehet mindig kenyértörésre vinni a dolgot, be kell látni gyengeségünket, s Ausztria erejét, kötelességünk tehát ezekben a kérdésekben engedni. En azzal a kérdéssel fordulok a t. túloldalhoz, hogy ha majd ugy alakulnak a viszonyok, hogy ' mi leszünk az erősebbek, vájjon akkor megint nem arra az álláspontra helyezkednek-e. hogy tekintve, hogy mi vagyunk az erősebbek, nekünk kell engednünk, mert ezt igy kivánja a méltányosság, igy kivánja a magyar lovagiasság és a lojalitás ? En már most azt a kérést intézem a t. túloldalhoz, de az egész képviselőház t. tagjaihoz is, ha majd eljönnek ezek az idők, ne helyezkedjünk megint a lovagiasság, a méltányosság, az ildomosság és a lojalitás álláspontjára, hanem minden egyes kérdésben ép ugy, a mint Ausztria kihasználja az erősebb jogát velünk szemben, álljunk a talpunkra mi is és követeljük mi is a magunk jogainak megvalósítását. (Helyeslés balfelől.) A túloldalról nagyon sokszor hallottuk azt az állítást, hogy mi. ezeket a kérdéseket csak nagy szólamok kedvéért vetjük fel, hogy mindeme kérdésekben nem járunk el oly lojálisán, mint a hogy az ellenzéknek el kellene járnia. Ezt tagadásba veszem, ennek ellenkezőjét állítom és hivatkozom Hantos Elemér t. képviselőtársam egyik állítására. A t. képviselő ur ugyanis beszédének egyik részében azt mondja (olvassa) : »Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy a jegybank alaptőkéje már 1899-ben 210 millió koronát tett ki. Ha ezzel szemben vizsgáljuk, hogy mennyi az összes vidéki magyar pénzintézetek alaptőkéje, akkor konstatálnunk kell, hogy az Osztrák-magyar bank 210 millió alaptőkéjével szemben Magyarország összes — szám szerint, gondolom — 1200 vidéki pénzintézete 1904. év végén, tehát öt évvel később, mindössze 193 mülió alaptőkével rendelkeztek.« Hantos t. képviselő ur beszéde folyamán jelen voltam a házban és láttam, hogy Hantos t. képviselő ur ugyanebből az összeállításból, a mi az én kezemben van, idézte ezt, a mit elmondottam. Ennek alapján igenis jogot formálok ahhoz, hogy azt mondjam : Hantos Elemér t. képviselő ur ebben az esetben rosszhiszeműleg csoportosította a statisztikai adatokat. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, hogy ilyen vádat képviselőtársa ellen ne emeljen. (Helyeslés jobbfelől.) Hantos Elemér : Különösen ha nem igaz ! Elnök: Kovács Gyula képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ksvács Gyula : Meghajlok az elnök ur rendreutasitása előtt, visszavonom az inkriminált kifejezést, előadom a tényállást, s Hantos t. képviselőtársam eljárásának megítélését az egész képviselőházra bízom. Hantos Elemér t. képviselő ur ebből az aktából vette adatait, a mi kezemben van és itt benne áll az 1909-ik évvégi állapot is. Ö ugy csoportosította az adatokat, hogy az OsztrákMagyar Banknak 1899-ben már 210 millió korona volt az alaptőkéje és öt évvel később, vagyis 1904-ben az összes vidéki magyar pénzintézeteknek csak 193 millió K volt az alaptőkéje. Jól tudta Hantos Elemér t. képviselő ur azt, hogy az Osztrák-Magyar Banknak ma is, 1911-ben csak 210 millió K az alaptőkéje és ugyanazon a helyen, a honnan leolvasta, hogy 1904-ben 193 millió volt az összes magyar vidéki pénzintézetek alaptőkéje, az is ott áll, bogy 1909-ben 369 millió K volt már ugyanazon vidéki pénzintézetek alaptőkéje. Ha ez jóhiszemű csoportosítás, akkor én nem értek a statisztikai adatok csojiortositásához. Hantos Elemér: Nem is ért! Ez igaz ! Kovács Gyula." Ez igaz ? Hát Hantos t. képViselőtársam épen az ellenkezőjét bizonyitja'annak, a mit bizonyított; mert nem tőkeszegények immár a vidéki pénzintézetek, nem kevesebb az alaptőkéjük, mint az Osztrák-Magyar Banké, hanem még egyszer oly nagy, s mert ezen tőkeerőt épen öt év alatt^szerczték 1904-től 1909-ig, ez nem azt bizonyítja, hogy nem tudunk önálló bankot felállítani, mert tőkeszegények vagyunk, hanem ha megkétszereződött a vidéki pénzintézetek alaptőkéje, ha még egyszer akkorára emelkedett 5 év alatt, mint az Osztrák-Magyar Banknak alaptőkéje,
