Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-100
144 100. országos ülés 1911 február 13-án, hétfőn. országi és az ausztriai gazdasági érdekek kielégítése körül közjogi konfliktus esetében a legélesebb ellentét van, vagy — esak mint eshetőséget említem — ne adja Isten, hogy ez valaha bekövetkezzék, az uralkodó és a magyar parlament között merül fel valamely alkotmányjogi kérdésben konfliktus, ilyen válságos időkben sem térhessen ki hivatásának betöltése, velünk szemben összes kötelezettségeinek kifogástalan teljesítése elől. A jegykibocsátó banknak, mint hitel és forgalmi életünk összes szükségletei kielégítésére és szabályozására hivatott legfő tényezőnek velünk szemben fennálló kötelezettségeit, az önök megállapitásainak is figyelembe vételével, három osztályba csoportosítom. Először: hazánk pénzforgalmi szükségletét, ugy a mezőgazdaság, mint ipar és kereskedelem érdekeit teljesen kielégítő módon kifogástalanul ellássa, minden időkben konszolidált hitelviszonyokat, ezzel összefüggésben olcsó kamatlábat biztosítson az országnak. Másodszor: a bank jövőben a szabadalom emelkedő értékének megfelelően több és nagyobb ellenszolgáltatásokat nyújtson az országnak mint eddig, vagyis oly ellenszolgáltatásokat nyújtson, melyek a bankprivilégium értékével arányban állanak. Harmadszor: ne csak névleg legyen ez a jegykibocsátő bank közös, hanem ebben az intézményben a két külön önálló állami élet kívánalmai a közösség elve mellett a minden irányban és minden vonatkozásban teljes egyenlőségben, a teljes paritásban kifejezést nyerjenek, (ügy van! balfelöl) A közös jegybank hivatása és kötelezettségeinek ezen három főiránya tekintetében ez alkalommal csak futólag megérinteni kívánom a következőket. A hitel és forgalmi élet teljes mértékű kielégítésének biztosítása czéljából hatékony eszköznek fog bizonyulni, ha intézményes biztosítékokat nyerünk, hogy a. közös bank mint főhitelforrás soha semmiféle válságos időkben sem térhessen ki az elől, hogy a magyarországi hitelügyi igényeknek és követelményeknek megfeleljen. Erre nézve egy czólravezető eszköznek tartom, ha ugy, miként ez az 1878: XXV. és lS87:XXA r L törvényczikkek alapján történt, egyezményileg kötelezzük a közös bankot, hogy a magyar bankpiaezok számára a leszámítolási és a kölcsönüzletek czéljaira bizonyos dotácziót mint minimumot tartozik a budapesti főintézet rendelkezésére bocsátani, mely összeg rendeltetésétől eltérően az osztrák bankpiaezok üzleteire nem fordítható. Természetesen, ezen összegnek nem a régi 100 millió koronának kell lennie, hanem arányban kell állania hazánk jelenlegi hitelügyi igényeivel. A második czél érdekében, hogy t. i. a közös bank, jövőben a szabadalom értékének megfelelően nagyobb ellenszolgáltatásokat nyújtson hazánknak, a. sok jogos kívánalom közül csak egyet vetek fel, a mezőgazdasági hitelnek az eddiginél kielégítőbb ellátását. (Ugy van! balfelol.) A harmadik czél érdekében, hogy t. i. ennek a dualisztikus jegybanknak egész szervezetében, összes működésében és berendezésében az egyenjogúságnak, a paritásnak követelményei kifejezésre jussanak, a bank alapszabályai — egyéni nézetein szerint — módositandók volnának különösen ebben a négy irányban: 1. A magyar állam területén működő intézetek belső ügykezelésükben kizárólag a magyar állam hivatalos nyelvét használják. 2. A Magyarországot illető bankjegyeknek csupán magyar szövege legyen. 3. A jegybank összes érczkészletónek megfelelő része a budapesti fiókintézetnél legyen elhelyezve, ott őriztessen. 4. Az Osztrák-Magyar Bank központi szolgálati osztályai közül a központi számvevőség, a központi pénztár és a jelzálog-hitelosztály teljesen elkulönittetvén, a magyarországi üzletkörre kiterjedő összes banktevékenység számára Budapesten állíttasson fel külön központi számvevőség, külön központi pénztár és külön jelzálog hitelosztály. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A bankstatutumokban történő ilyen és ehhez hasonló irányú változtatások keresztülvitelével elérnénk azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank lényegében ne kizárólag osztrák, hanem közös vállalat legyen ós ne maradjon továbbra is egy egészen idegen külföldi részvénytársaság, a mely a magyar államtól más külföldi pénzintézetekkel szemben a jegykibocsátási szabadalommal összefüggő, azzal kapcsolatos, bizonyos különleges állást élvez. A magyar állam önállóan adja meg az Osztrák-Magyar Banknak a jegykibocsátási kizárólagos jogot és privilégiumot, jogos követelmény tehát, hogy az adományozó magyar állam szuverenitása a privilégiumot élvező pénzintézetnek egész szervezetében és összes üzletkezelésében pregnáns kifejezésre jusson. (Helyeslés balfelöl.) Ha a magyar érdekek kielégítésére és megnyugtatására szolgáló ezek a minimális igények sem teljesíttetnek, akkor egészen leplezetlenül előttünk áll a szomorú valóság, hogy a közös bankot azért kell fentartani, mert hivatását az képezi, hogy csak addig simuljon Magyarország pénzforgalmi és hitelügyi igényeinek kielégítéséhez, a míg az Osztrák-Magyar Monarchia területén a teljes gazdasági, kereskedelmi és vámközösséget, vagyis ezen a téren a birodalmi egységet képviselni és biztosítani képes és alkalmas. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Van még egy kérdés, még egy ügy, t. ház. a mi kimagaslik azok között a jogos kívánságok között, melyeket az Osztrák-Magyar Banknak a t. többség által meghosszabbitandó szabadalmához, illetve az ujabban hét évre terjedő privilégium életbelépéséhez fűzünk és ez: a kész-
