Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

6 96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. felvetve, hanem az a kérdés, bogy a legközelebbi éveknek sok tekintetben meddő munkája után akarja-e a nemzet azt, hogy létére, jövőjére nézve boldogító és dus kamatot hozó munkaprogramra érvényesüljön ? Jól emlékszem rá, hogy e nemzeti munka­programm megvalósítására a választások előtt még a 48-as párti választókat is hivták, azt mond­ták, pártkülönbség nélkül kell összesereglenie mindenkinek, a ki a nemzet javát és boldogulását .óhajtja, azt mondták, hogy itt nincs szó pártról, politikáról, hanem nemzeti munkáról, a mely az országot előre fogja vinni, boldogítani és felvirá­goztatni fogja. És ha az önálló bankról és a közös bankról szó esett — én abban az időben végig­olvastam a munkapárti képviselőtársaim programm­beszédeit vagy azok kivonatait, a mint a kormány­lapok is közölték—, mondom, ha erről a kérdésről szó esett, ugy találtam, hogy az önálló bank kér­dését munkapárti képviselőtársaim nagy többsége teljesen nem is érintette és nagyon kevesen voltak, a kik nyíltan kimondták, hogy a közös bankot fogják akarni. (Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert tudták, hogy a mikor a kerületbe lemennek és a mikor az önállóság és szabadságra törekvő magyar nép előtt beszélnek, (Mozgás a, jobboldalon.) akkor... Ugron Zoltán : Alaptalan ráfogäs ! Kun Béla: . . . nem lehet ugy beszélni, mint itt a népviselőházban a munkapárt padjaiból. Ugron Zoltán : Én egyet sem tudok ! Kun Béla: Es azok, a kik a közös bank sza­badalmának fentartását ígérték, és vallották pro­grammjuknak, azok is nagy többségben kimond­ták nyíltan, hogy ez csak a készfizetés kötelező felvétele mellett lehet. És ne hivatkozzék Rónay Jenő t. képviselő­társam arra, hogy ez a választás méltókéjjen és igazságosan váltotta ki a nemzet akaratát, mert hogyha el is ismerjük azt, hogy önök tényleg többséget képeznek e parlamentben, még az önök iránt érzett túlságos jóindulat mellett sem hallgathatjuk el a tényt, hogy ez a többség nem alkotmányos utón és módon jött létre. Eitner Zsigmond: Az általános választójogot is követelték. Székely Ferencz mondta. Hol van ? Székely Ferencz igazságiigyminister: Most nem lehet csinálni semmit. (Mozgás.) Eitner Zsigmond: Csinálják meg, holnap tárgyalhatjuk. Justh Gyula: Tárgyaljuk! Székely Ferencz igazságiigyminister: Büdzsé sincs. (Zaj. Elnök csenget.) Eitner Zsigmond: Tessék előterjeszteni a javaslatot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Meg­szavazzuk !) Justh Gyula: Nem rossz ! Múzsa Gyula: Délre megszavazzuk! K Ún Béla: Azt mondja Rónay Jenő t. kép­viselőtársam, hogy a nemzet a közös bank íentar­tása mellett döntött. Ám jó, fogadjuk el, de hogyha ezt elfogadjuk, és a parlamentarizmus szabályai szerint kiindulási pontul tekintjük, akkor az osztó igazság elve szerint lehetetlen vissza nem pillantani két-három év előttre, lehetetlen vissza nem pillantani arra az időre, a mikor ugyanez a nemzet, ugyanezen választójog alapján, a mikor nem volt befolyásolva, hatalmi presszió, pénzbeli vesztegetés által, az önálló magyar nemzeti jegy­bank felállítása mellett foglalt állást. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért nem csinálták meg ?) Ez kétségbevonhatatlan, letagadhatatlan tény, és a mikor a nemzet igy döntött, utána az u. n. bank­szakértők is kimondták, hogy az önáUó bank felállítása elé semmiféle komolyabb akadály nem gördíthető. Mégis, mi történt ? Az, hogy ezt az önálló bankot, melyet ä nemzet akart, a nemzet többsége követelt, nem lehetett felállítani, nem pedig azért, mert ellene szegült a királyi vétó, és Bécsben mindig voltak Magyarországból felsetten­kedő sötét árnyak, (Igaz ! Ugy van ! balfélM.) a melyek azt dudálták és suttogták a bécsi fülekbe, hogy a nemzet többsége nem akarja az önálló magyar nemzsti bankot, csak a kis bankcsoport akarja, míg a nemzet térdet-fejet hajt az ural­kodói akarat és a bécsi köröknek tetszése és parancsa előtt. Azzal a helyzettel állunk szemben, hogy pár évvel ezelőtt a nemzet kimondta azt, a mit két évvel később az önök által rendezett választások alkalmával leczáfolt. Ha már most nem abból a szempontból nézzük ezt a dolgot, hogy önök külön­böző meg nem engedhető eszközöknek igénybe­vételével jutottak a hatalomhoz és a nemzetnek a közös bank mellett kicsikart véleményéhez, hanem abból a szempontból nézzük, hogy vájjon miféle történelmi tanúságot lehet levonni ebből a kérdésből, akkor lehetetlen más meggyőződésre jutni, mint arra, hogy a mai választójogi rendszer mellett a nemzet igaz akaratát, igaz parancsát és igaz érzését megtudni nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A mostani választói rendszer szűk és meg­hamisítható ; ha tehát a nemzet igazi akaratát, igazi kötelező parancsát akarjuk megtudni, akkor mindnyájunknak vallanunk kell azt, hogy valóban demokratikus alapon felépítendő, az általános, egyenlő és titkos választói jog alapján készítendő reform álljon ennek a nemzetnek rendelkezésére, és ezen reform alapján dönthesse el azt a nagy kérdést, mely ütköző pontot képezett a nemzet és a király akarata közt. Ebből a szempontból ré­szemről hajlandó volnék megadni rövid időre egy bankprovizóriumot, melynek ideje arra használ­tassák fel, hogy az önök programmjában is benne levő és a miénknek is gerinczét képező becsületes, demokratikus választói reform megvalósittassék, és ennek alapján döntsön a nemzet, hogy mi akar hát lenni: ura-e önmagának, akaratának és sza­badságának, vagy pedig tovább is leigázott szol­gája és hízelgője Ausztria érdekeinek 1 (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Rónay Jenő t. képviselő­társunk azt mondta, hogy hazafias szólam és haza­fias frázis mindaz, a mit mi az önálló magyar bank

Next

/
Oldalképek
Tartalom