Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-99
99. országos ülés 1911 február 11-én, szombaton. 109 kell minősítenem a tekintetben is, mert a pénziigyminister ur és a t. báz tagjai ismernek a tekintetben, hogy soha semmi tekintetben senki mögé és semmi mögé el nem rejtőzöm. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Nem keresem a harczot politikai téren, de ha kötelességem teljesítése közben felmerül, állom azt, állom teljes erőmmel, mert állani kell nemcsak az én egyéni integritásom érdekében, de a közkötelezettség érdekében is, mert mindenkit, a ki politikai pártállást elfoglal, kötelez ez a meggyőződése arra, hogy azt a meggyőződést esetleg védelmébe is vegye. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Most is közkötelezettség kényszerit a felszólalásra, az a kötelezettség, hogy távollevők lettek megvádolva. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Távollevők, a kik védelmükre mit sem hozhatnak fel, részint mert nem tagjai a háznak, részint mert más okból vannak távol. A t. pénzügyminister ur 9-én tartott beszédében azt állította, hogy az 1907 október 8-án megkötött szerződés a közös bank alapján köttetett meg — a mint odaérek, fel fogom olvasni ezt az állítását teljes tartalmában — és megerősítette ezt az állítását tegnapi felszólalásában, a mikor újból hivatkozott rá. Hogy miért kellett állítania ezt vagy ilyenformát a t. minister urnak, annak előzményei abban a helyzetben keresendők, a melyben tulaj donképen e vitában egymással szemben állottunk és állunk. A pénzügyminister ur folyó hó á-én tartott beszédében vetette fel azt a — a vita objektív hangjának előidézésére vagy növelésére semmikép sem alkalmas — kérdést, hogy bírunk-e mi erkölcsi jogosultsággal az önállóság elvi álláspontját képviselni. T. képviselőház, nemcsak mi, a kik az önállóság elvi alapján állunk, de egyúttal a koaliczió többi része is azzal, hogy ugy váltak meg és oly okok folytán, a mint megváltak állásuktól, egyaránt adták bizonyságát annak, hogy lehetnek rossz politikusok, hiányozhatik a gyakorlati érzékük, de egy tulajdonságuk megvan, és ez épen az erkölcsi jogosultság, az erkölcsi alap. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha volt hiba abban a működésben, talán arra lehet magyarázni, hogy az erkölcsi érzés túltengése gyakorlati érdekek érvényesülését megakadályozta. (Helyeslés balfelől.) De ettől eltekintve, bárkivel szemben vettetik is fel ez a kérdés, annak két kötelessége van : elsősorban bizonyítani azt, hogy az állítás nem felel meg a valóságnak, felhozni bizonyítékait; második kötelessége pedig vizsgálni azt, hogy a ki felvetette ezt a vádat, bir-e jogosultsággal annak felvetésére. (Helyeslés balról. Halljuk ! Halljuk !) Ez a gondolatmenet vezetett, midőn 6-iki beszédemben megerőtleniteni igyekeztem — és mint remélem, sikerült is — a pénzügyminister urnak idevonatkozó tényleges állításait, más oldalról pedig felállítottam azt a tételt, hogy én magam nem látom az erkölcsi jogosultságát a pénzügyminister urnak arra, hogy azt az állást töltse be, és pedig két momentum folytán, az általa hivatkozott 1899 : XXX. és XXXVII. t.-cz. rendelkezéseivel szemben való eljárása folytán, és nem látom a Justh Gyula t. barátom memoranduma körül elfoglalt és a mostani álláspontja közti differenczia folytán ezt az erkölcsi jogosultságot. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok kiterjeszkedni a memorandum kérdésére, mert a kérdésnek ez a része tegnap tisztáztatott. A pénzügyminister ur tegnapelőtt, válaszolva a 6-iki beszédemben felhozottakra, tovább megy: beismeri ugyan, hogy az 1899. évi XXX. t.-cz. 4. §-ának rendelkezéseit kénytelen volt gyakorlati, az ország fontos és nagy érdekeire való tekintettel figyelmen kívül hagyni, hivatkozik arra, hogy miután a javaslatot beterjesztette, ez törvényszegésnek nem minősíthető, de egyet beismer, azt, hogy az az alap semmiesetre sem volt meg reánk nézve, mikor átvettük a kormányzatot. De a kérdés ezen része mellékes ; nem akarok vele foglalkozni. De ugyanezen kérdés másik ágában előző felszólalásában hangsúlyozott azon álláspontjával szemben, hogy mi a bankkérdésben szerinte feltétlen jogot feltételessé tettük, pönálékat állapítottunk meg az önállóság bekövetkezése esetére — most egyszerűen tovább megy és nem azt mondja, a mit előzőleg mondott, hanem azt mondja, hogy mi 1907-ben megkötöttünk egy szerződést, amelyben az önálló bankról lemondtunk, lemondtunk a közös bank biztosítása alapján, tehát a közös bank alapján. És teszi ezt a minister ur azzal kapcsolatban, hogy hivatkozik arra, hogy ezen szerződés megkötése után Kossuth Ferencz t. barátom és pártvezérem, (Éljenzés a baloldalon.) ismételt alkalmakkor állást foglalt az önálló bank mellett. A pénzügyminister ur ebből levon egy konzekvencziát, az inkonzekvenczia konzekvencziáját Kossuth Ferenczre nézve. A magam nézete az, hogy ha állnának ezek a tételek, ha Kossuth Ferencz azt tette volna, hogy 1907. október 8-án a közös bank fentartására kötelezte volna magát és azután hirdette volna az önálló bankot, ez nem következetlenség, ez képmutatás, ez kétszinűség, a politikai közvélemény megtévesztése volna. (Igaz! ügy van I balfelől.) Akkor lehetne mondani azokra, kik tudva követték ezen az utón, hogy erkölcsi jogosultsággal ez a párt és azok a vezető férfiak nem bírnak arra, hogy a politikai életben tovább szerepelhessenek. Tételem az, a mit mondtam : én állítom, hogy a pénzügyminister urnak az az állítása, melyet fel fogok olvasni, nem áll, a szerződés nem a bankközösség alapján lett megkötve és a 67-esek hirdethették egész nyugodtan a közös bank fentartását, a 48-asok pedig hirdethették egész nyugodtan törvényes és erkölcsi alajíon az önálló bankot. (Ugy van ! balról. Mozgás.) Nern akarok tévedésbe esni, ezért olvasom fel a jjénzügyminister ur felszólalásának idevonatkozó részét. Előzőleg voltak felsorolva, azok az alkalmak,
