Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-99
102 99. országos ülés Í911 február 11-én, szombaton. megindult a küzdelem és én magam voltam az, a ki Justh Gyulának, ezen bankkérdés első és tántoríthatatlan liarczosának (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) a bankkérdésben elfoglalt bátor és férfias álláspontjáért saját vendégszerető házánál biztatást adtam. A további kitartásra biztattam őt, hogy a bankkérdésben elfoglalt álláspontjától ne tántorodjék el. (Helyeslés balfelől.) Hivatkoztam arra, hogy valahányszor Magyarországnak gazdasági vagy poütikai függetlenségéért sikra kellett szállnia ; valahányszor a gazdasági önállóságért, a melynek első tényezője az önálló bank, sikra kellett szállaniok a magyar hazafiaknak, mindig lenézést, lekicsinylést, bántást, mindenféle zaklatást tapasztaltak ; csak ez volt az osztályrészük. De meritsenek azon szilárd politikusok, a kik az ilyen akadályoktól vissza nem rettennek, bátorságot, s a további küzdelemre erőt, azon férfiak emlékéből, a kik sohase rettentek vissza a harcztól Magyarország gazdasági és politikai önállósága érdekében. Ilyen kérdésnek tartjuk az önálló magyar bankot is. Ilyen kérdésekért szállottak sikra azok a férfiak ; küzdöttek, esetleg bántalmazásokat is szenvedtek, de azok nevei nemcsak a magyar történelembe,!) hanem a magyar nép szivébe is be vannak irva. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ellenben látjuk a történelemből, hogy nyomtalanul elenyészett azok emléke, a kik akkor, midőn az önállóság tényezőiért kellett küzdenie a magyar népnek, kényelemszeretetből, vágy a pillanatnyi haszonért, avagy a küzdelemtől való félelem miatt, ezeket a függetlenségi, az önállósági törekvéseket gátolták és megakadályozni akarták. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi a bankkérdésről való nézetemet illeti, ebben a tekintetben nem mondhatok szakvéleményt. Azt azonban, igenis, elmondhatom, hogy mi a minden czikornya nélkül való, egyszerű lelkű népnek felfogása egy olyan intézménynyel szemben, a mely eddig uralta Magyarország pénzügyeit, de a melynek ez a nép egyáltalában nem érezte jóltevő kezét, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) mi a felfogása a népnek egy olyan intézménynyel szemben, a mely a közösséget képviseli és Magyarországnak összekötő kapcsa Ausztriával, és elmondhatom, hogy a közös bankot, mint ilyen közös intézményt az egyszerű nép sem helyesnek, sem ezélravezetőnek egyáltalában nem tartja. (Helyeslés a bal- és a széísőbaloldalon.) A t. munkapárt részéről igen sokan előhozakodnak azzal, hogy az Ausztriával való közösségben sokkal jobban védhetjük meg gazdasági érdekeinket, sokkal jobban mozdíthatjuk azokat elő, szóval a vagyonosodásnak, a nemzeti jólétnek és gazdagodásnak útjait és módjait inkább megtalálhatjuk a közös bank mellett, mintha különállóan, saját erőnkre lennénk utalva és az önálló magyar bank keretében igyekeznénk pénzügyeinket rendezni. Azokkal szemben, a kik azt állítják, hogy .gazdasági előrehaladás, fellendülés, érvényesülés. vagyonosodás: függetlenség nélkül, önálló gazdasági berendezkedés nélkül is lehetséges, csak a régi jobbágyság példájára hivatkozom. (Halljuk ! balfelől.) A régi jobbágyság szakadatlanul, sőt a megszakadásig dolgozott századokon keresztül (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) és sok munkája mellett örökösen nélkülözött és rongyoskodott. (Igaz l Ugy van ! balfelől.) A legnagyobb nélkülözéseket szenvedte azért, mert nem volt gazdasági függetlensége, mert gazdasági ügyekben nem maga rendelkezett saját sorsáról. Azért, mert hozzá volt kötve mások rendelkezési jogához : az a jobbágynép századokon keresztül szegény és nyomorult maradt. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Bármilyen szépen adja is elő valaki, hogy a közösség helyes, a közösség hasznunkra válik, bármennyire alaposan akarja is magyarázni ezt nekem valaki, én elhiszem, hogy a jelen piHanatban, az úgynevezett napi kérdéseknél van ennek némi előnye, különösen egyesekre nézve, (ügy van ! balfelől.) azt azonban tagadni, vagyok kénytelen, hogy Magyarországra, s általában a magyar népre nézve közös intézményeinknek, legyen az a közös bank, vagy bármely más közös intézmény, jóltevő hatása lenne ; hogy ennek révén olyan eredményeket érhetnénk el, mintha gazdaságilag önállóan rendezkednénk be és Magyarország népe intézményeivel ugy cselekedhetnék, a mint azt ő jónak látja és akarja. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hivatkoztam az előbb arra, hogy a jobbágyság századobon, sőt egy évezreden át való munkája ellenére sem tudott semmiféle gazdasági jólétre szert tenni azért, mert helyzete lekötött és nem önálló volt. (Ugy van ! balfelől.) Hivatkozhatom a mostani kisgazda-társadalom helyzetére is, a melynek felszabadulásakor — bár azóta már közös bankunk van — nem adtak több földet, mint a mennyije jobbágykorában volt, sőt sok helyen még annyit sem. Mikor ez az osztály gazdaságilag felszabadult, önálló lett, s gazdasági ügyeit a saját maga belátása szerint intézhette, daczára annak, hogy a közös bank nem jött a segitségére, s attól akár elpusztulhatott volna, szorgalmának segélyével, gazdasági függetlensége következtében és gazdasági önrendelkezésének hatása alatt az a kisgazda-osztály vagyonilag előrehaladt és mondhatni, hogy a vagyonosodás tekintetében ezerszerte nagyobb haladást tett 50 év alatt, mint a jobbágyság 1000év alatt. (Igaz! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Azt az állítást, hogy a közös bank f entartása ránk nézve előnyös és hogy egy önálló magyar bank fentartása igen nagy kiadásokkal járna; felemelné nálunk a kamatlábat és esetleg káros hatással lenne a gazdasági életre, nem fogadom el, mert hiszen az ilyen természetű pénzkülömbözeti kérdések felmerülnek az önálló bank felállítása nélkül is, s most is akárhányszor felszökik a kamatláb y 2 %"kal. De még ha elfogadnám is, az életből merített tapasztalat arra mutat, hogy a nép a bankközösséget nem tartja helyesnek. Én. azt
