Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. 77 napi vitával elintézni. (Halljuk ! Halljuk ! Mozgás a szélsőbalon. Elnök csenget.) Várok, mig Szterényi ő exczellencziája befejezi csevegését. Szterényi József: Már befejeztem. Gr. Batthyány Tivadar: Akkor folytatom. (Mozgás. Elnök csenget.) Mondom, t. ház, a t. kormánynak ezt tudnia kellett és pedig annál is inkább, mert hiszen a maga álláspontja, a melyet a választások előtt kifejtett, egészen precziz volt és igy az igen t. kormánynak tisztába kellett jönnie azzal, hogy ha hozza is a kormány azt, a mit a választások alkalmával beigért és a mire a választóktól meghatalmazást kapott, akkor is egy nagyobb szabású — de mindenesetre sokkal rövidebb —vita utján intéztetik el törvény hozásilag a kérdés. Mert habár én most természetesen nem analizálom, nincs is annak helye, hogy minő eszközökkel, a választási törvénynek minő alkalmazásával jött létre a parlamenti többség, tény az, hogy itt egy többség van, a mely a készfizetések felvétele vagy az önálló bank felállitásánek programmja alapján keletkezett és kapott a választóktól megbízást. (TJgy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha az igen t. kormány ilyen alapon hozott volna törvényjavaslatot az országgyűlés elé, akkor a parlament kifejtette volna a maga elvi álláspontját, de ezentúl nem ment volna, nem mehetett volna, azért, mert a többség azt hozza, a mire a nemzet többségétől mandátumot kapott. Mihelyt azonban az igen t. kormány tudatában volt annak — és ennek tudatában kellett, hogy legyen, mert a többség egyik kiválósága, gróf Tisza István teljes őszinteséggel kifejtette abbeli álláspontját, hogy a kormány nem hozza a maga egészében azt, a mit a pártoknak beigért, — akkor számítania kellett a t. kormánynak azzal, hogy a mint bátor leszek kimutatni, a parlamentáris alkotmányosságnak nem írott törvényével, de általános elemi szabályaival összhangzásban nem álló eljárásával szemben, a legerősebb, habár tárgyilagos kritikával fogja magát szemben találni. ( U gy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon-.) Ilyen körülmények között napokkal a terminus lejárta előtt hozni egy törvényjavaslatot a ház elé és azt kívánni ettől a háztól, hogy segítse elő a t. többséget a kormánynak ezen huzavonája által előidézett időközi, órákra beosztott helyzetében, ez oly szuppoziczió volt, a melyre a nemleges választ, azt hiszem, a t. kormány előre megadhatta volna. És nekünk teljes jogunk lett volna arra, hogy egyszerűen negatív álláspontra helyezkedjünk, egyszerűen kijelentve, hogy mi ezt a provizóriumot el nem fogadjuk, azzal szemben egy erős vitát veszünk fel és azután jöjjön, a minek jönnie kell, a felelősség azt terheli, a ki késedelmesen járt el ezen ügyben. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbáloldalon.) Mi azonban, mint az igazi parlamentáris alkotmányosság őrei és lelkes hívei, ennél tovább mentünk. Én voltam oly szerencsés elvbarátaim nevében megtenni egy javaslatot, a melyet, ha jól emlékszem, deczember 23-án terjesztettünk a ház elé, a melynek a lényege az volt, hogy a nemzet többsége állást foglaljon a készfizetések felvétele mellett a közös bank szabadalmának meghosszabbítására, vagy pedig ha ezt nem hozza a kormány, az önálló bank felállítása mellett. Az alternatíva második részét illetőleg alig-alig van közöttünk egy is, a kinek más lett volna a véleménye, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minthogy azonban az igen t. kormány nem választotta ezen utak egyikét sem, a hogy az alkotmányos kötelessége lett volna, mi tehát nem maradtunk meg egyszerűen a negáczió terén, hanem egy javaslattal állottunk elő, a melyben azt mondottuk, hogy járjunk el a legalkotmányosabban. önök nem tudták hozni azt, a mit Ígértek vagy nem akarják hozni, a mi az alternatíva második része volt, az önálló bankot, tehát keressünk egy kiutat ebből a helyzetből és tereljük át ezen kérdést az igazi alkotmányosság szabályai szerint a szűkebb értelemben vett nemzetnek az ítélete alá és a legszélsőbb, az általános, egyenlő, titkos választójog alapján megválasztandó képviselőházból kialakult nemzeti akarat döntésére bizzuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erre mi felajánlottunk önöknek egy kétéves provizóriumot. Ebbe bele kellett volna hogy menjenek, annál is inkább, mert hiszen a demokratikus általános választójog nemcsak a mi programmunk, hanem az önöké is. Azonban az igen t. urak mély sajnálatomra nem választották ezt az utat, elutasították és szóra sem érdemesítettek bennünket, helyesebben a mi propozicziónkat és igy én mondhatom, hogy a felelősség azért, hogy :

tt törvényen kívüli állapotba jutottunk, kizárólag a kormányt és a többséget illeti. (Helyeslés balfelől.) Különben a tárgyalásnak némi hosszabbra nyúlása szerintem még a parlamentnek munkaprogrammja szempontjából sem bir bármely nagyobb hátránynyal, mert méltóztassék megnézni a tárgyalásra kész anyagát a képviselőháznak, ma, január 19-dikén, még a költségvetés sincs a ház asztalán, a mi ugyancsak a kormánynak és nem az ellenzéknek mulasztásából állott elő ; a többi anyag pedig, a mi tárgyalásra kész, kivéve az ujonczjutalék megszavazását, oly lényegtelen, oly csekély ügyek, hogy azokkal egy-két ülésen belül, közben is igen könnyen végezhetünk. Bennünket tehát még az sem feszélyeztethet, hogy itt óriási horderejű, az országra nézve előnyös, nagy javaslatok feküdnének elintézetlenül és hogy azokat késleltetnénk azzal, hogy mi a bankkérdést behatóbban tárgyaljuk. Ugy látom, hogy legalább a sajtóban kritika tárgyává teszik, hogy erről az oldalról több határozati javaslatot nyújtottak be. Tényleg nyolez ily határozati javaslat fekszik a t. ház előtt, és a magam részéről is leszek bátor ezt a számot egygyel szaporítani. Mi e határozati javaslatok czélja ? Czéljuk egyrészt megállapítani a mi elvi álláspontunkat, fbdxozni azt, hogy utódaink, a kik