Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

48 79. országos ülés Í9ÍÍ január 18-án, szerdán. jogosítja fel. De nem világosit fel minket az iránt, hogy mi történik akkor, ha az állam által való átvételt csak az egyik kormány akarja, a másik nem. Es igy, t. képviselőház, a jövőre is fenn­tartja számunkra az osztrák kormánynak azt a vétóját, hogy mi a banküzletnek ránk eső részét átvehetjük. Ezt a kérdést sem tisztázta, holott pedig ez az önálló magyar bank előkészítése szem­pontjából igen fontos lett volna. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Es én nem tehetek róla, nekem az a meggyőző­désem, hogy kötelességtudó magyar kormánynak elő kell segítenie az önálló bank előkészítését és az önálló bankot lehetővé kell tenni még abban az esetben is, ha ő maga a közös bank elvi alapján áll. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Nem hozta meg, t. képviselőház, ez a törvény­javaslat a mezőgazdasági hitel rendezését és nem hozta meg a kisemberek hitelének rendezését sem. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Egyszóval azt látjuk, hogy ez az egész törvényjavaslat egy kényszertörvényhozásnafc az eredménye, a mely­ben a kormány semmiféle ambicziót nem fektetett, a melyben nem igyekezett a meglévő intézménye­ket fejleszteni, (Igaz! ügy van! balfelől.) nem igyekezett az ujabb viszonyokkal és vívmányokkal számolni, hanem egyszerűen azt a mechanikus kötelességét teljesítette ennek a törvényjavaslat­nak a benyújtásával, hogy Magyarország gazdasági felszabadulását egy időre ismét megakadályozza és a közös bank szabadalmát meghosszabbítsa. (Igaz ! ügy van I a baloldalon.) ugy hogy én ebben a tekintetben még akkoT sem fogadhatnám el ezt a törvényjavaslatot, ha különben a közös bank elvi alapján állanék. Ezzel a törvényjavaslattal össze van kapcsolva (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) egy másik, az érmeegyezmény meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat. . . Hock János: Az is helytelen! Lovászy Márton : . . . a melyre vonatkozólag azt hiszem, nem kell bizonyítanom, hogy az egy egészen különböző tárgyú javaslat. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Holló Lajos : Mi köze ahhoz a közös banknak ? Lovászy Márton : Pedig ez egyenesen bele­ütközik házszabályainkba (Igaz ! ügy van ! bal­felől.) és nem más, mint a törvényhozás komoly­ságának kigunyolása, (Ugy van ! Ugy van ! bal­felől.) a mi ellen, természetesen, nekünk a leg­határozottabban tiltakoznunk kell. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) És én igazán szeretném, ha az elnökség részéről felvilágosítást nyerhetnénk aziránt, hogy pl. hogyan szavazhat ennél a tör­vén}^ avaslatnál az a képviselő, a ki, mondjuk, a bankszabadalmat nem fogadja el, de az érme­egyezmény meghosszabbítását elfogadja ? (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Az ilyen képviselő ki van téve annak, hogy esetleg az ő szavazatával elvetnek egy olyan javaslatot, a melyet ő elfogadni akar és el­fogadnak egy olyant, a melyet ő elvetni óhajt. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Szerencsére én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ilyen kinos dilemmába jussak, (Felkiáltások balfelől: A túloldalon sincsenek I) mert én ezt a törvényjavaslatot sem fogadom el, egyszerűen abból az okból, mert az érmeügyet Ausztriával közös ügynek vagy közösen elintézendő ügynek nem tekintem, hanem azt épen a magyar korona, a magyar állam szuverenitása kiegészítő részének tartom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennélfogva egyáltalán nem látom semmi jogosultságát annak, hogy mi ezt a jogunkat Ausztriával kötött egyezményekben pazaroljuk el. Nem látom szükségét annak sem, hogy mi ebben a tárgyban Ausztriával egyezményeket kössünk, (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől.) legkevésbbé látom pedig szükségét annak, hogy mi mindig hátrányos egyezségeket kössünk. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ebben az érmeszerződésben és egyezményben min­dig fentartatik az a 30 : 70%-os arány, a mely már semmiképen sem felel meg Magyarország és Ausztria gazdasági forgalma egymásközti arányá­nak. Ennélfogva itt az következik be, hogy miután a váltópénz és a kurrens pénzverés meglehetősen nyereséges üzlet és igen szép haszonnal jár az államkincstárra nézve, ennek a 30 : 70%-os arány­nak révén Ausztria jogosulatlan nyereségre tesz szert, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarország pedig szintén jogosulatlan károsodáshoz jut, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a minek azután az a következése, hogy a mi forgalmunk el van árasztva osztrák aprópénzzel, a mely után azonban a nye­reséget Ausztria vágja zsebre. (Ugy van ! a szélső­baloldalon.) A jelen vita első szónokai, Kossuth Ferencz és Földes Béla t. képviselőtársaim, de mások is nyomatékosan hangoztatták, hogy a független­ségi pártok egyik legfőbb és legközvetlenebb poli­tikai czéljuk megvalósításául Magyarország gazda­sági önállóságának kivívását tűzték ki. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rámutattak arra is, hogy mi vezeti ezeket a pártokat ezen törekvésükben. Vezeti egyrészt az a meggyőződésük, hogy állami­ságunk kiegészítését, a magyar állam csonkaságá­nak megszüntetését csak a gazdasági önállóság és azon intézmények révén érhetjük el, a melyek nélkül önálló, független állami életet élni nem lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De más­részt ez a törekvés vezet bennünket azért, mert látjuk azokat az óriási nagy szocziális, kulturális és gazdasági feladatokat, a melyeket meg kell valósitanunk, ha Európa kulturnemzeteivel lépést akarunk tartani, (Élénk helyeslés a szélsőbalolda­lon.) a melyek megvalósítására azonban mostani lekötött állapotunkban erőnk nincs, (Ugy van!) mert ki vagyunk téve annak, hogy ha ezek meg­valósítására mégis áldozatokat hozunk, ezeknek súlya alatt épen az aránytalanságok folytán össze­roskadunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk ma 5000 iskolát kell felépítenünk, ha azt akarjuk, hogy eltűnjék kulturális életünk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom