Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-90
90. országos ülés 1911 január 31-én, kedden. 389 (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel szemben a mi részünkről kapkodás, az energiának teljes hiánya, kishitűség . . . (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Gerincztelenség ! Justh Gyula : . . . a következményektől való örökös rettegés, aggodalmainknak folytonos han- • goztatása és a katasztrófáknak, rázkódtatásoknak örökös falrafestése, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ehhez hozzájárul még, hogy a bankkérdésben a túloldal szakférfiai és a magyar sajtónak egy része egész nagy apparátussal igyekeznek bizonyitani, hogy milyen gyenge ez a nemzet, a melyet a független hitelrendszer, az önálló nemzeti jegybank tönkretesz és a mely csak az örökös gazdasági gyámságban tudja megtalálni boldogulásának egyedül üdvözítő arkánnmát. (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között Magyarország közgazdasági perspektívája bizony a legszomorúbb, a legkétségbeejtőbb. Lehetetlen, hogy az életképességünkbe vetett hit világszerte meg ne inogjon . . . (ügy van! ügy van! a szélsőbal-oldalon.) Ugron Zoltán (közbeszól) : Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vizet !) Justh Gyula." ...lehetetlen, hogy nagyhatalmi jjozicziónk megtartható legyen, mikor ország-világ látja Magyarország szertelen, anyagi erejét messze túlhaladó fegyverkezését, (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ugyanakkor, a mikor erejét saját fiai a legparányibb államok erejénél is parányibbnak tüntetik fel., (ügy van! ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Miskolczy Imre : Halljuk a felolvasást! (Elénk mozgás és nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula : Jövünk a felolvasásra is — rögtön. (Folytonos nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk a képviselő urat is! Még nem hallottuk ! Folyton tartó nagy zaj minden oldalon.) Beck Lajos :. Ez a parlamenti illem ? (Folytonos nagy zaj.) Hencz Károly : ön beszél itt parlamenti illemről 1 (Folytonos nagy zaj minden oldalon.) Eitner Zsigmond : Nem adhat utasitást a parlament legrégibb tagjának ! (Folytonos nagy zaj.) Justh Gyula: Én nem akarok erre kitérni. A képviselő ur elnöki jogokat akar gyakorolni; figyelmeztetni akar a házszabályokra, a melyeket én legalább is oly jól tudok, mint a t. képviselő ur. De abban méltóztatik csalódni, mintha én olvastam volna beszédemet. A jegyzeteit pedig minden szónok szokta itt használni; én pedig egyebet nem tettem és a ki mást mond, az valótlant állit. Törvényben kölcsönösen elismert és biztosított jogaink nem érvényesíthetők. Miért ? Azért, mert hajótörtést szenvednek a király ellenzésén. Szükségesnek látom felolvasni Deák Ferencznek egy nyilatkozatát, a melyet Zala vármegyéhez intézett követi jelentésében, 1840 Julius 27-én mondott el Zalavármegye közgyűlési termében. Azt mondja Deák Ferencz (olvassa): »A nemzeti bank felállítása hitelünk és kereskedésünk virágzására felette hasznos, sőt múlhatatlanul szükséges volna, és én meg vagyok győződve, hogy e nélkül a váltótörvények jótékony hatása sokkal kisebb lesz. Ugyanazért, hogy annak mielőbbi létrehozása eszközöltethessék, egy országos választmányt kívántunk megbízni azzal, hogy minden körülményeket fontolóra véve, annak mikép lehető felállítása iránt tervet készítsen és ezen nemzeti kivánatot Ö felségének felterjesztettük. De föliratunk sikertelen vala, mert arra válasz nem érkezett. Jövendőre tehát szükségesnek valljuk, hogy a nemzet e tárgyat ujabb buzgósággal felfogja és annak létesítésére minden módot megpróbáljon, mert e nélkül kereskedésünk szabad és független világkereskedés sohasem, lehet.« (Taps a szélsőbaloldalon.) Wahrmann Mór egy helyen ezt mondja (olvassa) : »Az 1878-ki banktárgyalások folyamatán kormányunk a tárgyalások kezdetén nem indulhatott ki a közös bank eszméjéből és ez a tárgyalások alapját nem képezte, hanem a kormány oda csak lépésről-lépésre szorittatott«. A régi időben tehát államférfiaink jmrtkülönbség nélkül azon gondolkoztak, hogy a mag3 7 ar nemzeti jegybank létesítésének módozatait miképen tudnák megtalálni és a magyar nemzeti jegybankot miképen lehetne létesíteni. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lónyay, Kerkápolyi, Széll Kálmán, Tisza Kálmán a 70-es években nem tartották veszedelmesnek a magyar jegybankot Magyarország közgazdasági életére és a bankközösséget csak rövid időre kontemplálták. Erre nézve megint csak Wahrmann Mórra kívánok hivatkozni, a ki mint előadója az akkori bankj avaslatnak, 1877 október 27-én az előadói székből a következőket mondotta (olvassa) : »Lemondunk tíz évre, de ha ezt a tíz évet okosan felhasználjuk, azt merném jósolni, hogy ezen tíz esztendő lefolyása után az önálló bank nem lesz többé nehezen valósitható óhaj, de ténynyé válik«. Tisza Kálmán nem azért állott el a magyar nemzeti bank követelésétől, mert annak felállítását Magyarországra károsnak találta, hanem azért, mert nem sikerült legyőznie a korona aggályait. Valamikor a 67-es politikusok még azt mondották, hogy teljesen kielégítő Magyarországra nézve a bankkérdésben a helyzet csak akkor lesz, a mikor lehetővé válik az önálló bank felállítása. És midőn nem sikerült a korona aggodalmait legyőzni, azt mondották, ne helyezkedjünk szembe a korona akaratával, ne élesítsük ki az ellentétet a korona és a nemzet között. Ezek voltak akkor az ellenvetések, a melyek a magyar jegybank felállítása ellen elhangzottak. Ettől kezdve azonban előállott egy lejtő, a melyen a magyar jegybank ellen felhozott érvek lassan-lassan a lehetetlenségtől lesülyedtek a közgazdasági katasztrófák és veszedelmek hangoztatásáig, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ma már
