Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-90

380 90. országos ülés 1911 január 31-én, kedden. mink, t. i. a biztosító társaságoknál elhelyezett értékekkel, a mennyiben azoknak a biztosító társaságoknak nagy része olyan, a mely Magyarországon is folytat üzletet, ebben az esetben tehát igen könnyen, sőt természetszerűleg fogja felhasználni azokat magyar díjtartalékának elhelyezésére, ha nem is teljesen, de legnagyobb részben. Ebben az esetben ennek az értéknek átvételére gondolnunk nem kell. Ez az érték azonban nem tudom, hogy vájjon meghaladja-e azt azt az értéket, a melyre nézve támpontot és adatokat beszereznem nem sikerült, t. i. a bírói letétben és az állampénztáraknál levő értékeket. T. képviselőház! Hiszen ezen aggályommal szemben talán épen erről az oldalról megnyugtathatnának azzal, hogy azt mondhatnák, hogy ez a kedvezmény és megszorítás tulajdonképen kölcsönös Ausztria és Magyarország között, mert hiszen tény, hogy bár ez Ausztria kezében levő fegyverként jelentkezik velünk szemben, azért a kölcsönösségen itt nem esett sérelem, mert a záró jegyzőkönyv szerint egyformán vonatkozik ez mindkettőnkre, és a minálunk lévő osztrák értékek épugy cserélendők ki és kerülhetnek épen azért eladásra. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Hall juh ! a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) De engedelmet kérek, egész délelőtt arról igyekeztem bizonyítékot adni, hogy teljesen reálisan, majdnem azt mondhatnám, hogy pártatlanul vitatom és igyekszem megvilágítani ezt a kérdést; épen azért, ebben az esetben is nem titkolhatom el azon meggyőződésemet, hogy igenis Magyarországon aránytalanul kisebb érték van Ausztriából, mint a milyen nagy érték van Ausztriában magyar értékekben. T. képviselőház! Épen azért ez mindenesetre oly fenyegető baj, a melylyel eleve is számolnunk kell, mert hiszen nem mondhatjuk azt sem, hogy a legrosszabb esetben kicseréljük, vagy talán, a mennyiben Ausztria csakugyan a piaczra dobná ki ezeket az értékpapírokat, hogy rni retorzióval fogunk élni. Ezek oly naiv állitások volnának, a melyek igazán beszédem eddigi tartalmának ós stílusának talán meg nem felelnének. Be kell ismernünk, hogy ez egy nehézség. A kérdés lehet az, hogy több-e vagy kevesebb-e az az érték, a melyet beváltanunk fog kelleni, de tény az, hogy beváltásra fog kerülni ebből egy rész; ez nem csak lehetőség, hanem több mint valószínűség. Mégis engedelmet kérek, t. ház, a mikor kifejezést adok azon meggyőződésemnek, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon) hogy igenis ennek beváltására is képesnek tartom a magyar nemzetet. Nem kívánok hivatkozni a beszédem során már elmondottakra, hogy igenis nálunk tőkeképződés, tőkeszaporulat van, hogy igenis nálunk a fejlődés kezdetén ugyan, de annak legalább is az utján vagyunk. Igenis, merem állítani azt, hogy bizonyos mértékben képesek vagyunk azon értékeket felvenni, de abban sem látok veszélyt, ha csakugyan az értékek átvételére nem volnánk képesek. Megengedem, hogy nagyobb árhullámzás következnék ennek következésekéjjen, de az, ha Magyarországon tovább nem terjedne, nem jelentene többet, mint hogy az árfolyam 1—2°/o-kal gyengülne és addig, mig az osztrák sógor jónak látná az értéket piaczra dobni; a mikor látná, hogy saját érdeke ellenére saját vagyonát fogyasztja, valószínűleg ő is segítségünkre sietne és támogatna azon törekvésünkben, hogy ezek az értékek elhelyezést nyerjenek. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Tovább megyek, ha az volna előttünk a kép, hogy ez átmeneti nehézségek miatt az önálló bank tulajdonképen fel nem állitható, akkor egy nagyon szomorú konklúzióra kellene jutnunk, hogy tudniillik miután átmeneti nehézségek mindig lesznek, ha ma nem merjük ezek miatt az önálló bankot felállítani, annál kevésbbé fogjuk később felállíthatni, mert hiszen ez az érték is, a mely itt, mint átmeneti nehézség jelentkezik, megszaporodhatik, az a nehézség tehát fokozódik és ez azt jelentené, hogy ily körülmények közt egyszer s mindenkorra mondjunk le arról a jogunkról, hogy az önálló bankot valaha is felállíthatjuk. (Ugy van! Ugy van! a balr és a szélsöbaloldalon.) Épen azért nem lehet és nem szabad, hogy ez politikánk tárgyává tétessék; az átmeneti nehézségekkel számolni kell, azok elhárítása módunkban van; preventive intézkedni kell, a mennyire lehet, csökkenteni kell annak minden káros kihatását, de azután le kell számolnunk azzal, hogy igenis, átmeneti nehézségekre való tekintettel az önálló bank felállításának kérdését elejteni nem lehet és nem szabad. T. kéj)viselőház! Igyekeztem tőlem telhető rövidséggel és szakszerű fejtegetésekkel (Éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) gazdasági szempontból megvilágítani azt, hogy akkor, a mikor a politikánk azt kívánja, hogy az önálló jegybank felállittassék, gazdasági szempontokból ellenérveket, aggályokat támasztani nem lehet. Miután ezzel igyekeztem magam részéről a függetlenségi jsártra hárított kötelezettségből azt a részt, a mely tőlem telik, kivenni, t. i. azt a részt, a melyet báró Madarassy-Beck Gyula a függetlenségi pártra hárított azzal, hogy bennünket terhel a bizonyítás kötelezettsége, mondom, miután, amennyire tőlem telt, kivettem a részemet, igyekeztem az általános aggályokat megvilágítani, igyekeztem kimutatni, hogy ezek aggályok, de nem a bank felállítása ellen felhozható érvek. Minthogy pedig köztudomású tény, hogy a jegybank szoros összefüggésben van a gazdasági berendezkedésünkkel, eltekintve minden érvtől, kiindulván pusztán abból, hogy a gazdasági berendezkedés ideje elérkezett, hogy az a hót esztendő, a mely az önálló vámterület felállításától elválaszt, nem szüntetheti meg jogún-