Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-90
90. országos ülés 1911 január 31-én, kedden. 371 években volt válságokra, A legközelebbi múltban, 1907-ben, mikor a mi pénzpiaczunkat sem kerülte el az a vihar, a mely végigsepert Európa pénzpiaczain, az Osztrák-Magyar Bank, a melyet annyira dicsérnek a közösség hivei, gazdasági helyzetünket arra használta fel, hogy — az 1907-ik évi osztalékból következtetve — tisztán nyereségvágyból a kamatlábat 6%-ra emelte föl. (Igaz! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldahn.) Hock János: A legnagyobb osztalékot abban az évben adták ! JaczkÓ Pál: Nagyon sokáig lehetne ez ellen érveim ; meggyőződésem az, hogy mi kerekednénk felül, a kik tudjuk, hogy a közös bankra vonatkozó törvények és szabályzatok milyen hiányosak, melyek meg nem védik a paritást, de erre most kiterjeszkedni nem kivánok, hiszen a részletes vitában lesz mód ehhez hozzászólni és szerintem inkább annak keretébe tartozik e részletkérdésekkel foglalkozni, ezért most lehetőleg csak általánosságban igyekszem megindokolni álláspontomat. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az önálló jegybank felállításánál különben is helytelen szerintem abból kiindulni, hogy mert van egy nem magyar bank, mely ugy a hogy a magyar igényeket is kielégiti, nem kell felállítani az önálló bankot, azért, hogy az átmeneti nehézségeket elkerüljük. Ilyen konzervatív gondolkozás mellett semmi újításra, semmi reformra nem volna kilátás. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) E tekintetben hivatkozhatom Hock János t. kéjwiselőtársam beszédére, a ki ékesszólásával igyekezett megmagyarázni azt, hogy vannak olyan szerveink, a melyek óriási kiadásai nem jelentenek egyebet, mint pénzpoesékolást. Hivatkozhatom Földes Béla t. képviselőtársamra, ki a maga szaktudásával megállapította, hogy azokat a szerveket, a melyekre szüksége van a nemzetnek, a nemzeti munka fejlesztése czéljából, azokat még küzdelem és anyagi áldozatok árán is fen kell tartani, be kell állítani. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Minden reform megvitatásánál akadnak olyan aggályok, melyeket ellenérvekül igyekeznek felhozni. Minden újításnál két tábor áll egymással szemben, az ifjak és az öregek tábora. Emezek az ifjúságukkal a munkát, az erélyt, a bátorságot képviselik, amazok konzervativizmusukkal és tapasztalataikkal azt az akasztó erőt, mely mindannyiszor figyelmeztetni kivan az újításoknál, hogy lassan, óvatosan. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) Hock János: A hazafiság rokkantjai! (Derültség.) JaczkÓ Pál : Megengedem, hogy erre is, arra is szükség van, de ha ki erejének tudatában munkára vállalkozik, megakasztatik ebben, akkor újításról sohasem lehet szó. Feltétlenül szükséges, hogy az ifjúság munkaerejét az idősebbeknek, a tapasztaltabbaknak tudásereje is támogassa és így biztosítsa a munka kedvező eredményét, sikerét. (Helyeslés balfelől.) Nagyon szívesen venném, ha akkor, mikor mi nemzeti küzdelmet fejtünk ki önállóságunk, függetlenségünk kivívása érdekében, a t. túloldal, a közösség hivei bennünket tapasztalataikkal támogatnának és alkalmat nyújtanának különösen arra, hogy mi munkánkat megkezdve, bebizonyíthassuk, hogy nem üres teóriákon, nem frázisokon lovagolunk, hanem komoly életezélt, komoly munkát kívánunk megvalósítani, a melynél az ő tapasztalataikat mi is nagyon meg tudnók becsülni. (Helyeslés balfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy mint ezen harezoló tábornak egyik szerény katonája, igyekezzem megmagyarázni, megvitatni azokat az u. n. aggályokat, ellenérveket, a melyeket a közösség hivei iparkodnak velünk szemben feltárni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Igyekezni fogok a magam részéről lehetőleg röviden azokra reflektálni és beigazolni azt, hogy ezeknek legnagyobb része olyan aggály, a melyeknek tarthatatlanságát részben bebizonyitották már az eddigi tények és események, részben pedig beigazolást nyernek majd különösen az önálló jegybank felállítása alkalmából. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Megengedem azonban, hogy ezenkívül vannak olyan aggályok is, a melyek több komolyságot jelentenek és épen azért ezekkel kivánok elsősorban foglalkozni és különösen kimutatni azt, hogy ha van is ezeknek mint aggályoknak alapjuk, az önálló bank felállítása elleni érvekül el nem fogadhatók. (Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) A közös bank t. hivei többek között szeretik felhozni, hogy váltóanyagunk nem jó, hogy váltóanyagunk olyan rossz, hogy azzal a pénzérték állandósága nem biztositható. Hát ez egy könnyelműen odavetett elv, a melynak talán volna értelme akkor, ha tulajdönképen a közös bank kimutatásai nem nyújtanának nekünk arra nézve támpontot, hogy ennek az állitásnak igazán kevés értelme van. Hiszen a közös bank kimutatásaiból megállapíthatjuk, hogy az Osztrák-Magyar Bank váltótárczájában lévő magyar váltókból sokkal kevesebb került óvatolás alá, mint az osztrák váltókból, az pedig köztudomású tény, hogy a közös banknál már évek óta nem bizonyult behajthatatlannak egyetlen egy váltó sem. (ügy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugyanaz az anyag, a mely a közös bank utján képes ezt a czélt szolgáim, azt hiszem, az önálló jegybank utján minden esetre biztosítani fogja a pénz állandóságát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A második aggály az u. n. likviditás és a lejárati idő kedvezőtlen volta. Ezzel a kérdéssel is röviden végezhetek. Talán nem kell részletesen bizonyítanom, hogy bár a mi lejáratunk pár nappal hosszabb, mint az ausztriai, de tény az. hogy a mi lejáratunknál sokkal hosszabb lejáratokkal operáló önálló bankok is képesek valutáikat és aranykészletüket megvédeni. Hiszen nem kell hivatkoznom Oroszországra, a hol hat hónapos váltókkal dolgoznak. Méltóztassanak megengedni, hogy e kérdésnél hivatkozzam 47-