Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-90

90. országos ülés 1911 január 31-én, kedden. 365 rendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat {írom. 150, 163) tárgyalása. Szólásra ki következik ? Lovászy Márton jegyző: Jaczkó Pál! Jaczkó Pál : T. ház ! Mikor a napirenden levő, az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával felszólalok, méltóztassék megengedni, hogy elsősorban elnézést kérjek ezen bátorságomért a t. túloldaltól, különösen pedig báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársamtól, (Zaj.) mert bár szerény tehetségemnél fogva igazán nem tartozhatom azon kiváltságos képviselő urak közé, (Zaj. Elnök csenget.) a kik mint szakértők e törvényjavaslat tárgyalásánál elsősorban vannak hivatva a felszólalásra, mégis kénytelen vagyok ezen joggal és felszólalási kötelességemmel élni, különösen azért, mert a túloldal egy nagytekintélyű, mondhatnám oszlopos tagja, gróf Tisza István, a választási küzdelmek elején, mikor programmbeszédeinket tartottuk, Ugrán, ugy tudom, 1910. évi május 4-én, jelentette ki programmbeszédének egy részében, a melyet leszek bátor fel is olvasni, hogy (olvassa) : Tudjuk jól, hogy a függetlenségipárti polgártársaink a bankkérdést mondják megvalósitandónak, mert programmjuk egyéb része foszlányokra szakadt, s ezzel az utolsó egy darabjával programmjuknak akarják megnyerni a választóközönség tetszését, bizalmát és ragaszkodását. Ezzel a bankkérdéssel nagyon furcsán vagyunk. Ez egyike azoknak a kérdéseknek, a melyeket kissé nehéz dolog teljesen átlátni és megérteni, a kik nem rendelkeznek megfelelő szakismeretekkel. Ez azután kapóra jön az olyan politikusnak, a kit nem tart vissza a lelkiismerete attól, hogy kevesebb lelkiismerettel biró polgártársaikat tévútra vezessék. Hallunk erről a kérdésről igen különös, igen furcsa magyarázatot, de mindig csak. faluhelyen, korcsmákban vagy legfeljebb hordók tetején, soha sem az országházban, vagy olyan helyen, a hol szakemberek bírálata alá tartoznék a kérdés. Én arra kérem önöket, csak olyan embereknek higyjenek, kik az önök körében ugyanazt mondják, a mit meg mernek mondani a képviselőházban vagy akárhol és fogadják kellő óvatossággal az olyan beszédet, mely csak suba alatt hallatja magát oly tételekkel, a melyekkel más szakképzett emberek társaságában ki sem mernének ejteni a szájukból.« T. ház ! Ez a provokálás teszi kötelességemmé nekem, hogy itt a házban még akkor is felszólaljak, ha nem is tekintem magamat olyan hivatott szakértőnek, mint a hogyan báró Madarassy-Beck Gyula ur, megkívánja attól, ki a szólás jogával él; de élnem kell különösen azért, mert én is egyike voltam azoknak, a kik választókerületükben választóik előtt a bankkérdés természetét fejtegették. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ígérem, hogy rövid leszek. Mint a gyakorlat embere, egyáltalában nem kívánok kiterjeszkedni olyan kérdésekre, a melyek politikai enuncziáeziók színezetével bírnak. Ez elveket előttem kifejtették már előbb felszólalt képviselőtársaim, de meggyőződésem az, hogy az ezután felszólaló és nálam mindenesetre sokkal illetékesebb, nagyobb politikusok ezt ugyancsak meg fogják tenni. Félreértések kikerülése végett meg kell jegyeznem azt, hogy a politikai momentumok és motívumok kihagyásával nem akarom azt dokumentálni, mintha a bankkérdés kizárólag gazdasági kérdés volna, a melynél a politikai kérdések teljesen figyelmen kivül volnának hagyhatók, (Iga,z! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) hanem ezélszeiűségi szempontból, egyenesen csak időkimélésből tartom helyesnek, ha erre ki nem terjeszkedem, részben azért, mert ismétlem, nálam hivatottabbak erre már eléggé kiterjeszkedtek, részben azért, mert a magam életpályájának a gyakorlati gondolkozásomnak megfelőleg, első sorban gazdasági szempontból kívánom ezt a kérdést megvilágítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én is elismerem, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, mikor azt mondja, hogy igenis a valuta és a bankkérdés politikai kérdés, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy a valutakérdésben nyilatkozik meg elsősorban az állani önállósága is. Ennélfogva nemcsak természetes, hanem kötelességszerű is álláspontunk, a mely arra törekszik, hogy nemzeti törekvéseinknek niegfelelőleg igyekezzünk kialakítani gazdasági helyzetünket és hitelügyünket. Hivatkozom e tekintetben a t. előadó úrra, a ki a hitelrendezés kérdésében egyenesen kijelentette, hogy ez a kérdés kihat a monarchia nagyhatalmi állására is. Nem képezheti vita tárgyát, hogy minden államnak első és legfőbb érdeke a gazdasági önállóság. Legfőbb érdeke, mert hiszen ennek gazdasági erejétől függ az állam fennállása, fejlődése és további prosperálása. Ma már a hatalmak kevésbbé vannak abban a helyzetben, hogy területi hódításokkal igyekezzenek érvényt szerezni hatalmi állásuknak ; kénytelenek megelégedni azzal, — de. azt hiszem, sokkal helyesebb is ez az álláspont — hogy gazdasági érdekeiket szolgálják és azoknak fejlesztése, biztosítása czéljából tesznek meg minden intézkedést. A gazdasági érdek ma tulaj donképen ütközőpontja a különböző államoknak és éjien azért tartjuk szükségesnek a haderő fentartását, épen azért anyagi erőnkkel arányban nem álló áldozatokkal is igyekezzünk a hadsereg erejét fejleszteni, hogy anyagi |érdekeinket, gazdasági érdekeinket szükség esetén erővel, hatalommal is megvédhessük. T. képviselőház ! A politikai motívumokat, mondom, nem lehet kikapcsolni e kérdésnél. Hiszen, a politika irányítja Ausztria álláspontját is akkor, mikor arra törekszik, hogy bennünket az önálló bank felállításától visszariaszszon; (Ugy van! a szélsőibaloldalon.) a politika irányítja, merem állítani, a t. túloldalt is, a mikor állást foglal