Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

336 89. országos ülés Í9Í1 január 30-án, hétjon. hozni. Hiszen azok a kérdések, melyek ebben a tárgyban felmerülhetnek, élénk megvitatásra találtak már a lefolytatott vita folyamán, valamint a banktárgyalásoknak rendjén, melyeket 1908-ban tartottak meg, s megalkothatta magának mindenki e tárgyalások alkalmával felszinre került anyagból, ítéletét arra nézve, hogy vájjon Magyarország gazdasági érdekében áll-e az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának további meghosszabbítása, vagy pedig az volna-e Magyarországra nézve üdvösebb, gazdaságára nézve előnyösebb, ha az önálló magyar nemzeti bank megalapítására gondolna. (Helyesés a szélsőbaloldalon.) Annyira kimerítették az előttem felszólalt szónokok az idevonatkozó argumentumokat, a közös bank meghosszabbítása vagy az önálló bank felállítása mellett szóló érveket, hogy ez ma már nemcsak a szakembereknek vált tulajdonává, hanem átment a nemzeti köztudatba is, (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ugy hogy még azok is, a kik kevesebbet szoktak foglalkozni a bankdolgokkal, azoknak legfeljebb csak szenvedő alanyai, megalkothatták, megformulázhatták maguknak a bankkérdésben véleményüket. Nem egészen jogosult tehát a kormánypárt egyik igen t. szónokának, báró Madarassy-Beck Gyulának az az idézete, mikor felhozza Széchenyi Istvánnak egy a harminczas években mondott jelentéktelen megjegyzését, aperszűjét. Tudniillik, mikor egy bank felállításáról volt szó, azt mondotta Széchenyi, hogy a vármegyék felírnak a bank érdekében, holott a karok és rendek legnagyobb része egyáltalában nincs tisztában a bank kérdésével, sőt azt sem tudja, hogy mi fán terem az a bank. Ennek a Széchenyi-féle mondásnak vagy megjegyzésnek lehetett létjogosultsága abban az időben. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldaton.) Elvégre akkor Magyarország sem iparilag, aem kereskedelmileg, sem pénzügyileg nem volt belekapcsolva a világforgalomba, a világpiaczba. Bankszerű dolgot csak akkor érezhetett Magyarország népe, a mikor az osztrák pénzügyi körök részéről két akcziót tapasztalt, a kétszeres devalváczíót és nagyot nézett a nemzet akkor, mikor azt tapasztalta,. hogy az csztrák bankó, az osztrák által kibocsátott pénz nem annyit ér, a mennyinek mondja magát, hanem ott is bizonyos százalékot, néha felét, sőt még többet is levonnak belőle és ugy váltják vissza. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A karok és rendek tehát akkor csakugyan még tájékozatlanok lehettek és voltak is ebben a bankkérdésben. Különben is a politikai diskussziók abban az időben nem fejlődhettek még annyira, hiszen nem érintkeztek egymással a törvényhatóságok. Kossuth Lajos csak később indította meg a Törvényhatósági Tudósitásokat, a mikor az egyes vármegyék tudomást szerezhettek arról, hogy a másik vármegyében mi történik ? Eszmék kicserélődéséről, eszmék tisztázásáról szó sem lehetett, ugy hogy a politikai állásfoglalás is a szerint oszlott meg, hogy milyen véleménye, milyen hangulata volt a karoknak és rendeknek, Pecsovicsok voltak-e vagy kuruczok, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert a ki pecsovics volt, abban az időben is elfogadta, a mit a kormány javaslatba hozott, akármi lett légyen, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és azt mondta, hogy csak abban van üdv az országra, mert az ősmamelukság már abban az időben is dívott. Voltak tiszteletreméltó felfogású emberek, a Mk azt hitték, hogy minden kormány, csak jó kormány, csak az nem jó kormány, a melyik nincs, (Derültség balfelől.) mert csakis a létező, a tettleges hatalomtól várhatták azon konjunktúrák kielégítését, a melyek a maguk stoikus nyugalmán kívül az ő szivük, lelkük vágyát képezték. (Ugy van! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) A másik részen pedig voltak a mindenáron kuruczkodók, a kik azt mondták, hogy nem tudják erről a kérdésről, vájjon jó lesz-e vagy nem jó, nem is érdekli őket, hogy jó lesz-e vagy nem jó, csak az érdekli őket és semmi más, vájjon a kormány akarja-e vagy nem akarja, mert ha a kormány nem akarja, akkor bizonyosan jónak kell lennie az országra nézve, ha pedig a kormány akarja ; »nem magyar az, czudar az, ki szavával nem támogatandja,« a mint azt Arany János »Az elveszett alkotmány« czimű furcsa eposzában oly érdekesen megénekelte. Hát hogy abban az időben a bankdologhoz a karok és rendek nem értettek és hogy Széchenyi István joggal mondhatta ezt az aperszüt, ennek megvolt az értelme és magyarázata. Azonban, hogy báró Madarassy-Beck Gyula képviselő ur mostanra akarja alkalmazni ezt a Széchenyi-féle idézetet, a mikor az ellenzék a bankkérdéssel behatóbban foglalkozik, az ebben rejlő szelíd czélzást megköszönjük neki, mindazonáltal azt mondhatjuk, hogy nem volt szerencsés Beck t. képviselőtársamnak ezen idézete, ezen hasonlata, épen olyan kevéssé, a mint nem volt szerencsés a szellemes franczia írónak, Dumának Franciilon czimű darabjában Luciennak a mondása sem, a ki édesapja előtt azért óbégatott, hogy annyi sok, magát nagyon okosnak tartó, de tulaj donképen tanácstalan ember van a világon ; az öreg ajja helybenhagyta a fiának a mondását és azt válaszolta jóakaratulag : Sok ilyen ember van a világon, sőt egygyel mindig több van, mint gondolnád. (Derültség és helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Mielőtt a tulaj dónké peni tárgyra rátérnék, hogy ezzel behatóbban foglalkozzam, a t. ház kegyes engedelmével, bár a tárgytól eltérni nem szándékozom, egypár szóval visszhangot kell hogy adjak arra a beszédre, a mely pár nappal ezelőtt hangzott el a vidéken, a mely Aradon lett ugyan elmondva, de a mely a képviselőházhoz és a képviselőház ezen oldalán küzdő ellenzékhez volt intézve. Gróf Tisza István a tizenöt napos bankvitában már az obstrukczió feléledésének rémét látja, és szemére lobbantja az ellenzéknek, hogy ime az ország drága idejét elfecsérli, a helyett hogy alkal-