Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-88
314 8&. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. szövetkezeti mozgalmat, ezt az igazán szooziális és demokrata mozgalmat először gúnyos mosolylyal fogadták, (Ugy van ! ügy van ! a halóidalon.) s azután, a mikor fejlődni kezdett, animozitással és rosszindulattal kisérték. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És bizony nem emlékszem arra, hogy a szövetkezeti mozgalom bölcsőjénél valami nagyon szorgosan bábáskodott volna a vezetésre és irányításra hivatütt Osztrák-Magyar Bank is. (Ugy van ! baljelöl.) B. Madarassy-Beck Gyula: Az Országos Központi Hitelszövetkezet alapításánál ott voltak a magyar pénzintézetek ! Baross János: Fillérre menő pontossággal fogom elmondani, Hogy mennyivel járulnak hozzá ma is. B. Madarassy-Beck Gyula: Készt vettek a bankok, a mikor alapították. (Zaj.) Baross János: Azt is és az okát is meg fogom alább mondani. Elnök : Csendet kérek ! Baross János : Igyekszem nagyon tárgyilagos lenni. De, t. ház, mindennek daczára a mustármag kezd fává fejlődni. A »Hangya« országos szövetkezeti központ áruforgalma, azt hiszem, hogy liberális és radikális képviselőtársamnak, Sándor Pálnak nagy örömére, erősen növekszik. Azt látjuk, hogy míg 1898-ban még csak 50.000 korona volt az áruforgalma, 1910-ben ez már 18 millióra emelkedett. A kötelékébe tartozó falusi fogyasztási szövetkezetek száma pedig meghaladja az ezerét. (Helyeslés balfelöl.) A hitelszövetkezeti mozgalmat szintén ki tette nagygyá ? Megint a reakczionárius agráriusok agitácziója. Kiszorítottuk a kormányból a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről, illetve az Országos Központi Hitelszövetkezetekről szóló 1898: XXIII. t.-czikket, és hogy milyen szükség volt erre, azt mutatja a nagy fejlődés. Tíz év alatt a kötelékébe tartozó falusi hitelszövetkezetek száma megháromszorosodott; számuk ma 2200, takarékbetéteik összege pedig 5 millióról 75 millióra emelkedett. De hogy milyen szocziális munkát teljesített a szövetkezeti eszme a falvakban, azt legjobban bizonyítja a végrehajtások statisztikája. A milyen mértékben növekedett a szövetkezeteknek ereje a vidéken, olyan mértékben csökkent a végrehajtások száma is Magyarországon. 1902-ben 21.000 ingatlan került kényszervégrehajtásra, 1908-ban már csak 15.000. Ezek a számok t. ház, igazán nem beszélnek, hanem kiabálnak. (Igaz! Ugy van! balfelól.) És a magyar nemzeti demokrácziának ezen végváraihoz a tervet készítették, a köveket hordták a reakczionárius agráriusok, nem pedig a budapesti nagy pénzintézetek. Báró Beck Gyula t. képviselőtársam közbeszólott, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet alapításában a nagy bankok is résztvettek. Elismerem, Mezőssy Béla t. képviselőtársam azonban már a múltkor megfelelt reá, a mikor kijelentette, hogy résztvettek ugyan ebben a nagy bankok is, de csak a kormány szelíd nyomásának hatása alatt. De a gondolkozásmódjukra egy klasszikus példát mondok el. Seidl Ambrus országos központi hitelszövetkezeti vezérigazgatóval történt meg ez az eset. (Halljuk! Halljuk ! balfelól.) A 3—4 évvel ezelőtti nagy pénzszűke és szorongattatások idején elment egy nagy pesti pénzkapaczitáshoz, a nevét nem tudom, és kért tőle reeszkompt hitelt az Országos Központi Hitelszövetkezet részére. Természetesen az volt a kérdése ennek a jó bankdirektornak Seidl Ambrushoz, hogy mennyit fizet érte az ur ? Hát kérem, mi szegények vagyunk, mi fizetünk a bankráta felett, a mely már úgyis bőségesen fel volt emelve, 3 / 4 —1%-ot. »T. barátom, ilyen olcsón ma még Rothschüdnak sem adok kölcsönt.* Ez volt a liberális, radikális pesti bankdirektor válasza. Ez a válasz jellemzi a budapesti pénzintézetek felfogását és gondolkodását, legalább nagy általánosságban, a szövetkezeti eszmével szemben. Ez a jó ur megfeledkezett arról, hogy ezen kuláns hitelt nem Rothschüd részére kérte tőle Seidl Ambrus, hanem kérte a szegény földmivelő kisbirtokosok, zsellérek és kisiparosok részére. Ebből látjuk tehát, t. ház, hogy kétféle demokráczia van Magyarországon : egy pozitív és egy negatív (Felkiáltások balfelól: Semmiféle sincsen .') Van egy negatív, a mely kiáll a piaczra, osztálygyűlölséget szit, rombolni törekszik mindent, a mi régi és a mi magyar, azt sárral dobálja. Ez a negatív, romboló demokráczia. A másik demokráczia pozitív, alkotó, a mely leszáll a nép legalsóbb rétegeibe, a mely a kisemberek, a szegény emberek baján igyekszik segíteni, és a mely szocziális gondolatot akar bevinni még a pénzvilág kozmopolita és rideg épületeibe is ! Azt hiszem, hogy a miket elmondottam, azokból felállíthatjuk a mértéket arra nézve, hogy melyik demokrácziának a szolgálatában állott az Osztrák-Magyar Bank által vezérelt magyar pénzügyi világ és melyikben mi, reakczionárius agráriusok ! (Ugy van! Ugy van! bálfelöl.) Emiitettem, hogy igyekszem tárgyilagos lenni. Az Osztrák-Magyar Bankról el kell ismernem, hogy több szoczális érzék van benne, mint a jiesti nagy pénzintézetekben. Az Országos Központi Hitelszövetkezet ma húsz millió rceszkomptot vesz igénybe és ebből 11 milliót czirka az Osztrák-Magyar Bank ad. Ebben a dologban különösen Bilinszky igazgató idejében történt egy örvendetes ugrás. Egy szocziális érzékkel biró osztrák embernek köszönhetjük ezt is, mint a hogy a magyar pénzintézeti kartell megtörését a cseh pénzintézeteknek. Szomorú világot vet mind ez az u. n. »magyar« pénzintézetek szocziális és nemzeti érzékére. En elismerem, hogy ez a 12 millió, a melyet szocziális érzékének bizonyítására nyújt a kisemberek hitele részére az Osztrák-Magyar Bank, szép pénz. De
