Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-87
87. országos ülés 19ÍÍ bizony megismétlődött a bibliai József históriája. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A bécsi csábitásnak nem tudott ellentállni, mert a kormány nem vala József. (Zajos derültség balfelöl.) Sőt a kormány még az ő politikai köpenyegét, a mit igért, a melyben díszelgett, a miben még nem is sokkal előbb nagy nemzeti bált rendezett, még azt is a Putifárné kezébe adta. (Zajos derültség és taps a bál- és a szélsöbaloldalon.) A mérleg nyelve tebát szokás szerint ismét Bécs felé billent. Pedig, ha van egy nemzetnek dinasztiája, a mely feltétlen bizalommal viseltethetnék egy ország iránt, ugy a magyar nemzet megérdemli ezt a biaalmat, mint a mely uralkodóházunknak évszázados történelmünk folyamán mindig megmutatta, hogy mikor minket jogainkból, alkotmányunkból akartak kiforgatni: életünket és vérünket adtuk az alkotmányért, de valahányszor nehéz helyzetben, veszedelemben volt az udvar, a magyar nemzetre mindenkor biztosan számíthatott. Emlékezhetnek rá, t. ház, csak egy évvel ezelőtt volt évszázados évfordulója annak a nagy históriai dátumnak, a midőn mi páratlan lojalitásunkat igazoltuk. Akkor repült a korzikai sas az ő világuralmának magaslatán és szárnyainak árnyékát (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk !) rávetette a lábainál fekvő összetört osztrák birodalomra. Ekkor történt, hogy az utolsó csapást akarta rámérni; ki akarta törni a birodalom koronájából a legértékesebb gyöngyöt, a magyar nemzet, a magyar birodalom drágakövét. 1809. május 15-én adta ki Napóleon a magyarokhoz intézett proklamációját, a melyet főhadiszállásán, Schönbrunnban irt meg. (Ugy van !) Érdekes okmány ez ; mintha a mai politikai viszonyoknak esszencziája volna rajta keresztülszűrődve. Azzal kezdi, hogy »az ausztriai császár megszegvén a velem kötött békés megegyezést és elfelejtvén azt a nagylelkűséget, a melyet már három izben kimutattam iránta, ismét felkelt ellenem.« Azután jönnek azok a híres szavak: »Hongrois, le moment est venu de recouvrer votre independence!« »Magyarok, itt az idő, visszaszerezni a ti függetlenségieket!« És megmondotta: Semmit sem követelek tőletek; maradjon épségben országtok, szabadságtok, alkotmánytok. Legyetek szabad és valósággal független nemzetté. Az Ausztriával való egyesítés volt a ti állami szerencsétlenségtek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ausztriáért folyt a ti véretek idegen országokban és a ti legbecsesebb javaitok szüntelen csak az örökös tartományok kedvéért áldoztattak fel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A ti országotok az osztrák birodalomnak szemefénye és mégis ugy bántak hazátokkal, mint valami leigázott és meghódított tartománynyal. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A manifesztáczió eredménye pedig az utolsó nemesi felkelés volt, de nem az alkotmáKlíiPVH. NAPI.Ó 1910 1915. IV. KÖTET. inuár 27-én, pénteken. 297 nyert, nem a nemzet szabadságáért, hanem a királyhűsógórt és a dinasztiáért. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hányszor álltunk már ki ilyen történelmi tűzpróbát? A »vitam et sanguinem« jellemezte hűséggel, Ausztria még ilyen tűzpróbát nem állott ki, pedig vezető szerepét, gazdasági felvirágzását, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) politikai súlyát csakis dinasztiájának köszönheti, mert mindaz a fény és meleg, a mely őt élteti és beragyogja, az osztrák trónusról sugárzik alá. (Ugy van! Ugy van a szélsöbaloldalon.) És mégis mi volt a hála? Midőn 1866-ban Königgrätz után befüggönyözték a bécsi Burg ablakait, akkor a Burg udvarán összegyűlt hü bécsi nép fel kiáltotta, hogy »Abdanken!« Hogy ha akkor az a győző Vilmos egy hasonló proklamácziót intézett volna a német néphez, hogy csatlakozzatok, legyetek velünk fajilag egyek, függetlenek, és a germán faj túlsúlyát mutassuk meg egy egységes államtestben a világnak, összeolvadva egy egységes állam testébe a világnak, a mint irta nekünk Napóleon? Mit képzelnek az urak, fogja Bécs a mi lojalitásunkat utánozni? Hiszen a magyar jjarlamentben ma sincs annyi megrugdostatás után, annyi csalódás után egyetlenegy szervezett párt, a mely a dinasztia ellen politikai zászlót bontott volna. A hű osztrák parlamentben van. És hogyha önök végigmennek a Reichsrath tajiasztalatain, kezdve az osztrák német tartományokban, még" a régi, császárhűségről hires Tirolban is, az egyetemeken és más helyeken nincs többé a Q-otterhalte, hanem van a »Deutschland, Deutschland überalles« és »Fest steht die Wacht am Ebein«. Mit akarnak ezek jelenteni? Nem akarok jövendölni, bár a bankvita folyamán mindegyik belekontárkodott a prófétáknak hivatásába, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem annyit mondok, hogy ha annak a Habsburg-háznak biztossága meginog és a trónus darabokra törik, nem a magyar becsület szikláján, hanem a német perfidia posványában fog tönkremenni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Ezért, midőn mi egymással ellentétes álláspontokat kéjjriselünk, meg kell keresnünk a j)ártszempontok kicsinyes elfogultsága felett álló nagy nemzeti szempontokat. És csak egyre kérem önöket. Nem vonom kétségbe jóhiszeműségüket, nem, önöknek kell a közös bank, mert benne a nemzet gazdasági életének egyik erős biztositékát látják. De ha kell, legalább ebben a bankszervezetben iparkodjanak a magyar jogoknak és a magyar paritásnak teljesen megfelelni. (Helyeslés a bál- és a szélsöbaloklálon.) Jól kifejtette Polónyi Géza t, képviselőtársam, a mit- önök is elismertek, hogy a bank kezelői, a tanácsosok között tulajdonkéjDen a paritás számbelileg megvan, de vájjon a tanácskozásoknál mi a nyelv ? Ugy-e a német! Ezt közösügyes alapon sem szabad elfogadni.., 88
