Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

24 78. országos, ülés 1911 január 17-én. kedden. bank kérdésében, azok épen abból a szempontból nagyon tanulságosak, hogy azok a férfiak, a kik akkor Magyarországnak az önálló bankhoz való jogát folytonosan, fáradhatatlanul és szakadatlanul hangoztatták és a köztudatban ébren tartották, ezáltal pressziót gyakoroltak ugy a bankra, mint a mindenkori kormányokra és többségekre, valamint Ausztriára is, hogy a bank keresztülmenjen azon az óriási fejlődésen, a melyen keresztülment az alatt, a inig az egykori osztrák nemzeti banktól, a mely a magyarországi érdekeknek a kielégítését semmikép sem viselte a szivén, eljutott a mostani Osztrák-Magyar Bankig, eljutott a mostani alapszabályokig, a mely banknak a működésérő] még azok is, a kik elvileg egy más berendezésnek volnának a hivei, kénytelenek az elismerésnek és a dicséretnek hangján szólni. (Helyeslések a jobboldalon.) Ezek az eredmények, t. uraim, nem jöttek volna létre, ha mindig csak egy hang lett volna, t. i. a meglévő intézménynek dicsérete és elismerése. Szükség volt másik hangra is és szükség van erre még most is. Szükség van nemcsak azért, hogy az önálló bankhoz való kétségtelen jogunkat továbbra is mindenkor ébren tartsuk a köztudatban, hanem szükség van azért is, hogy a közös bank még továbbra is, addig, a mig fennáll, a mig épen állania kell — majd reátérek arra, hogy miért — hogy az Osztrák-Magyar Bank a magyar gazdasági élet kielégítésében tegyen meg mindent, a mit megtehet és a mit a mi érdekeink megkívánnak. (Helyeslések a jobboldalon.) Hiszen nem lehet egészen kizártnak tartani azt sem, hogy ebben az irányban fordulat következhetik be. Nem akarom azt állítani, hogy ez megtörténik, de a lehetőség megvan rá. Az Osztrák-magyar bank végre is egy részvénytársaság, a mely az idők folyamán más befolyás alá juthat, mint a milyen alatt most áll és még az alapszabályok szigorú korlátai között is inicziálhat egy olyan politikát, a mely reánk nézve nem volna kedvező. Ez az, a mire épen báró Madarassy-Beck Gyula múltkori felszólalása folytán van alkalmam reámutatni, a ki kimutatta, hogy az utóbbi években a bank részvényesei között a közgyűlési tagok számában a csehek milyen nagy számmal szaporodtak. (Felkiáltások balfelöl : Kossuth emiitette !) Több izben Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is beszélt róla, legújabban azonban b. Madarassy Beck Gyula t. képviselőtársam emiitett egy nagyon okos dolgot, melynek megvalósítását bizonyára mindenki szívből óhajtja, azt t. i., hogy az OsztrákMagyar Bank közgyűlési tagjai között minél előbb lássuk a magyarok szaporodását. Hiszen ha a magvarságé lenne a vezetőszerep a közös bankban, a mint azt t. képviselőtársam, s vele együtt én is óhajtjuk, lemondanék az önálló bankról is, mert akkor több eredményt érek el és a magyar közgazdasági életnek nagyobb szolgálatokat tehetek, lévén egy nagyobb területen működő, hatalmasabb bank a magyarság befolyása alatt. (Ugy van ! jobbjelől.) De számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a bankban magyarellenes befolyások kerülnek felül és akkor valószínűleg nem lesz különbség az önök álláspontja között, a kik a közös bank hivei és a mi álláspontunk között, a kik az önálló bank hivei vagyunk. Hiszen ezek nem dogmaszerűen lekötött álláspontok. Gr. Tisza Istvánnak, a többség egyik legkiválóbb tagjának ajkáról is hallottunk olyan kijelentést, hogy bizonyos esetek bekövetkezése után ő is az önálló bank álláspontjára térne. Hiszen a czél kitűzésében nem lehet közöttünk különbség: az ország gazdasági érdekeinek kielégítését, a hitelügy egészséges rendezését, a magyar közgazdasági tevékenység fellendítését kívánjuk egyaránt. (Helyeslés.) Épen azért e kérdésekben nem czélszerű, hogy az ellentéteket kiélesitsük ; sokkal inkább törekednünk kellene arra, hogy ezeket az ellentéteket, a mennyire lehet, elsimítsuk és kiegyenlítsük. (Helyeslés.) Mert azzal méltóztassanak tisztában lenni: megnyugtató módon ezeket az ellentéteket elsimítani és a közvéleményt kielégiteni csak ugy lehet, ha a nemzet érdekeit minél nagyobb mértékben elégítjük ki; a bankra nézve pedig ugy állíthatom fel ezt a tételt, hogy minél jobban fogja ez a közös bank Magyarország gazdasági érdekeit szolgálni, annál kevesebb hive lesz az önálló banknak. És ez a tétel alkalmazható minden közös ügyre és minden közös egyetértéssel intézendő ügyre. Végre is mindnyájunk törekvése csak az lehet, hogy Magyarországnak, mint önálló államnak, mint gazdasági egységnek erejét minél nagyobb mértékben biztosítsuk. (Helyeslés.) Hogy ez azután az adott helyzetben közös intézménynyel lehetséges-e, más viszonyok között pedig külön intézménynyel lehetséges-e jobban, az a viszonyok alkulásától függ, a melyeket lehet előkészíteni, felismerni, félreismerni, de ezek az intézmények a viszonyokhoz képest fognak jól beválni, vagy be nem válni. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Már most a közös bank szabadalma meghosszabbításának kérdésével foglalkozva, nekem, ha szabad volna ezt a kérdést szubjektive és érzelmi szempontból megítélnem, az volna a válaszom, hogy a szabadalmat ne hosszabbitsuk meg, mert Magyarországot kétségkívül megilleti a jog az önálló bank felállításához. Én az önálló banknak mindenkor hive voltam, vagyok és maradok, és az önálló bankot az önálló gazdasági berendezkedéshez, az állami élet teljességéhez elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen attribútumnak tartom. Ezekből a szempontokból tehát azt kellett mondanom, hogy álütsuk fel az önálló nemzeti bankot és a közös bank szabadalmát, bármily nagy elismeréssel is viseltessünk iránta, ne hosszabbitsuk meg. Ehhez való jogunk kétségen felül áll, minden tényező, 0 felsége a király, az osztrák körök, maga a bank is minden alkalommal kétségbevonhatatlanul elismerték ezt a jogunkat. . . Sümegi Vilmos: Sőt a magyar kormány is! (Derültség balfelől.) Okolicsányi László: Ez a bankról szóló min-