Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

288 87. országos ülés 1911 maga a gondolat már a deczember 2-iki manifesztumban ki volt fejtve, már abban ott lebeg annak a gondolata, a mikor reméli, hogy Isten segítségével sikerülni fog a monarchia minden tartományait és nemzeteit egy államtestben egyesíthetni — ismétlem : Isten segítségével. Igazán önkénytelenül madame Roland szava jut az ember eszébe, a melyeket a vérpadon mondott, hogy: Oh szabadság, hányszor éltek vissza a te szent neveddel. Az Isten a legeszményibb szabadság ; A szabadság legmagasabb ideája és ennek a szent nevében akarják ezt a szabadságot elfojtani. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Pár hónap múlva, márczius 4-én jelent meg az olmützi szózat. Ez használja legelőször a Gesammtmonarchie szót. (Halljuk I Halljuk ! Elnök csenget.) Ez a szó az összmonarchiának az újjászületését és az alkotó részek összeolvadását hirdeti. De az olmützi manifesztumban már nem Isten különös segítségével akarják megcsinálni, hanem azt hiszik, hogy sikerülend egyesült erővel, viribus unitis. Ez a gondolat még most is ott van a pénzek köriratán és Antal Géza t. képviselőtársam analógiájával élve, azt hiszem, hogy miután a közös bank pénzein, érezein ott foglaltatik ez a latin felírás, hogy viribus unitis, a közös bankban ä római bank is benfoglaltatik. Egy hang fa szélsőbaloldalon) : Bankteologus ! (Derültség.) Hock János: T. képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy a bankjegynek egyik fele magyar, másik fele német, abban tehát benne van a magyar önálló bank is. Pedig ez ellenkezőleg, azt bizonyítja, hogy az nem magyar bank, hanem közös bank, mert benne van a német is. De ezen analógia alapján, ha a felírásból következtethetünk, a közös bankban benne van a római bank is. (ügy van.

1 a szélsőbaloldalon.) T. ház! Beleiktatták tehát a Gesammtmonarchie gondolatát a mi kiegyezési törvényeinkbe is. Az alkudozásoknál hazánknak csak egyetlen igazi és jó barátja volt, a mi martir királynőnk, a kit igazán nevezhetünk el Magyarország második Szent Erzsébetjének. Ö volt ki védelmünkre kelt és hangoztatta, hogy elég volt már Magyarország iránt a bizalmatlanságból, Azonban a czentralisták, az udvari politikusok, az akkori vezető férfiak azon törték mindig a fejüket, hogy a kiegyezés előkészítésénél, a melyet oontre coeur végeztek, hogyan tudnák rárakni Magyarország alkotmányára azokat a bilincseket, a melyek meddővé teszik ezt az egész alkotmányt, mert azon az állásponton álltak, a melyen állt 1857-ben Albrecht főherczeg, a ki a budai várban előtte megjelent küldöttség előtt e szavakkal vágott kardjára : »Das ist meine Verfassung« ; ez az én alkotmányom ! (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Azon törték a fejüket, hogyan lehet megadni ennek a nemzetnek az alkotmányt vagy ennek látszatát, egyidejűleg Magyarországnak az összbiroclalomba való beolvasztásával. Végre sikerült megtalálni a formát. Rájöttek, hogy a gazdasági, január 27-én, pénteken. pénzügyi, hadügyi és vámügyi lekötöttség, vagyis közösség mellett az alkotmány csak olyan lyukas mogyoró, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) a mely fényes és szép, az asztalra szervírozható, de ha enni akarunk belőle, nincs tartalma, nincs benne lényeg, ök tudták, hogy állami önállóságunkat sem érhetjük el soha ily lekötöttség mellett; csak azt nézték tehát, hogy czélszerűségi okokból vessétek alá magatokat közös intézményeknek, viszont jogot adunk hozzá, hogy elméletileg hirdethessétek gazdasági függetlenségteket. (Igaz! ügy van I a szélsőbaloldalon.) Nem ugyanez az eszme van-e a mai tárgyalások lényegében ? Mi is hirdethetünk alkotmányt, sőt a t. munkapárt is csatlakozhatik hozzá, mert elméletileg ők is olyan mokra magyarok, mint t. Sümegi képviselőtársam. (Helyeslés. Igaz ! ügy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Vájjon mit jelent ez a sipjjal, dobbal, görögtűzzel megünnepelt nagy országos becsapás ? Azt, hogy a börtön ajtaját kinyitották, a foglyot szabadlábra helyezték, de hogy soha erőre ne kaphasson, elvették a kenyerestarisznyáját, kezétlábát összezsinegelték. A szabadlábra helyezett rabra rárakták a közösügyes bilincseket, és hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, kaptunk egy névleges alkotmányt a birodalmi érdekek sérelme nélkül. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Világosan láthatjuk tehát, hogy a közös és önálló vámterület, valamint a közös és önálló bankügy nem csupán mint két ellentétes gazdasági elv jelentkezik itt előttünk, hanem ugy is, mint Magyarország önállóságának, vagy pedig a birodalmi egységnek két-két külön posztulátuma. (Igaz ! ügy van ! a széhőbaloldalon.) Ausztriának sikerült a közös intézményekben újra biztosítani évszázados hegemóniáját Magyarországon a gazdasági élet szerveinek megvonásával. Kossuth Lajos rögtön felismerte, már 1867-ben, hogy a gazdasági egység és összeolvadás előbb-utóbb politikai egységre is fog vezetni. Ezért valóságos látnoki erővel mutatott rá már 1867-ben a kiegyezés után a kiegyezésben lappangó zátonyokra. Mert ha eljön a politikai aszály ideje és vége lesz a kiegyezés mézesheteinek, ezen zátonyok egymásután fel fognak bukkanni és ezen zátonyokon a mi alkotmányos életünk hajója fog összetörni. T. ház! A közös ügyek összezavarása elhomályosítja tehát lassanként a függetlenségi törekvést és gondolatot is. Kossuth Lajos állítását igazolta az idő. Minden egyes kiegyezésnél mélyebbre merültünk és a hol csak lehetett, gazdaságilag kizsákmányoltak bennünket, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ez volt a lejtőnek a politikája. Megindultunk és csúsztunk lefelé, és ismétlem, igazat adok Szterényi képviselő urnak, hogy az alkudozások alkalmával soha jóindulatot, soha a békés megegyezés iránt való jóindulatot nem tapasztalhattunk az osztrákoknál, mindig csak a mala fidest, mindig az ellenszenvet, mindig a megnehezítését a békekötésnek és egyszerűen