Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. 277 mérleg szerinti értékben átvehetik, élnének: a banknak felosztás alá kerülő mérleg szerinti érczkészletéből az az összeg, a mely a m. kir. kormány és a cs. kir. ausztriai kormány által államjegyek beváltása czéljából az Osztrák-Magyar Banknál telj esitett összesen 542,656.000 koronát tevő arany lefizetéseknek megfelel, a mennyiben ezek a visszakövetelési jog gyakorlása folytán netán már korábban vissza nem térittettek volna, a két kormány között a bank felosztandó vagyonában való részesedésük terhére, mindenekelőtt aranyérmekben a lefizetés arányában, vagyis olyképen osztandó meg. hogy 30% a m. kir. államkincstárt, 70% pedig a os. kir. államkincstárt illesse meg«. Én itt azt a hangoztatott paritást nem látom érvényesülni, mert hiszen mi nem 30, hanem 36'2% kvótát fizetünk, ennek az arányában tehát itt is nem 30, hanem 36.2% kell, hogy bennünket megillessen. T. képviselőház ! Ezek után legyen szabad hivatkoznom a Bécsben most folyó bankvitára. Mi a készfizetések rendezését hangoztatjuk, Bécsben pedig a készfizetésekről hallani sem akarnak. A bankbizottság ülésén Bécsben a javaslat felett való általános vita során báró Momsen a magyar országgyűlés tárgyalásai folyamán érvényesült sovinizmus ellen állást foglalva azt mondotta, hogy az önálló magyar állam és annak gazdasági önállósága soviniszta jelszavak, a melyek még mindig veszélyt képeznek. A készfizetések felvétele Magyarországra nézve volna üdvös. Pártja nevében határozati javaslatot terjeszt elő, a mely megkönnyitené az Osztrák-Magyar Bank váltóeszkomptjának felhasználását a középkereskedőknek és iparosoknak, úgyszintén a földbirtokosoknak is. Brenner már behatóbban foglalkozik ezzel a kérdéssel és a készfizetések felvétele ellen határozottan állást foglal. A pénzügyminister ur szintén nyilatkozott, megelégedéssel konstatálta, hogy az összes szónokok a jelenlegi állapotok fentartása mellett foglaltak állást, hogy egész bizonytalan eredményű kisérlet volna a mai állapotot megváltoztatni, vagyis a készfizetéseket felvenni, mikor az állam pénzügyi állapota és a közgazdasági helyzet ilyen, mint ma. Idegen érdek legkevésbbé lehet ok arra, hogy megváltoztassák a jelenlegi állapotot. Mi tehát Ausztriára nézve idegenek vagyunk, idegen érdekeket képviselünk, a melyeket ők istápolni azokért az áldozatokért, a melyeket ez a nemzet hozott, nem hajlandó egy cseppet sem. (Igaz! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Engedjék meg, t. képviselőtársaim, hogy beszédemet báró Eötvös József szavaival fejezzem be, a melyek a következőképen szólnak (olvassa) : »Ha valaha törvényhozás eltérne azon elvektől, a melyeket a 48-iki törvények felállítottak, annak nem lehetne, más következése, mint hogy a nemzet újra folytassa a küzdelmet, a melyet akkor befejezettnek gondolt, vagy hogy a 48-hoz hasonló konvulzión menjen keresztül. Mert mig a nemzet múltját meg nem tagadja, addig azon viszony iránt, a mely közte és a birodalom között az egyedüli jogszerű, nem tarthat és nem fog tarthatni más elveket soha, mint a melyeket a 48-iki törvények állítottak fel. a melyekről, ha lemondana, egyszersmind önállását, azaz nemzeti létét áldozná fel«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Figyelmébe ajánlom a t. túloldalnak báró Eötvös József ezen szavait. Most csak röviden még egy kijelentést akarok tenni. Én megkövetelem, t. ház, mindenkitől, hogy politikai meggyőződésem iránt tisztelettel viseltessék. Ép ugj

? magam is tisztelettel viseltetem mindenkinek politikai meggyőződése iránt, még azoknak a képviselőtársaimnak politikai meggyőződése iránt is, a kik a közelmúltban a mi padjainkon ültek, és velünk egy csatasorban küzdöttek az önálló vámterület és az önálló jegybank megvalósítása iránt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én tudom, hogy t. túloldali képviselőtársaim között is igen sokan vannak olyanok, a kik szivükben velünk éreznek és az önálló vámterületnek és az önálló banknak felállítását ép ugy kívánják, mint mi, csakhogy véleményük nyilvánításában megakadályozza őket a pártérdek, a pártfegyelem. (Igaz! Ugy van/ a szélsőbaloldalon.) Ezekhez a t. képviselőtársaimhoz szólok én most. Arra kérem őket, hogy annak a hazaszeretetnek mécsesét, a mely szivükben, lelkükben pislog, éleszszék magas lángra. Perzseljék el ezt a törvényjavaslatot, álljanak mi mellénk és szavazzák meg az önálló magyar bankot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani: »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy terjeszszen be haladéktalanul olyan törvényjavaslatot, a mely az önálló magyar jegybanknak 1915. január hó 1-én leendő akadálytalan felállítását biztosítja.* Határozati javaslatom bővebb indokolását, ha arra szükség lesz, a zárszó alkalmával leszek bátor kifejteni. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik 1 Lovászy Márton jegyző : Hock János ! Hock JáüOS: T. ház ! Letarolt mezőségen állok. Ha széttekintek a vita egész területén, azt látom, hogy szorgalmas kezek kötötték máikévékbe pénzügyi tanulmányaik eredményét; a súlyosabb és gyengébb érveket és ellenérveket, a melyek meghallgatása után a t. ház bölcsesége lesz hivatva alkotmányosan dönteni és véglegesen határozni. Csak annyit mondhatok, hogy önérzettel tekinthetünk vissza törvényhozásunk szárnyaló vitájára, az elvek nemes küzdelmére, mérkőzésére, mert ez a harcz, a melyet itt a meggyőződés fegyvereivel küzdöttünk végig, (Igaz! ügy van! a szélsőbahldalon.) parlamentáris évkönyveinknek valaha a legértékesebb lapjai közé fog tartozni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen a parlamentáris vitáknak különben sincsen más ezéljuk, mint a köteles ellenőrzésnek a gyakorlásával a közszellem megtermékenyítése. Eszméket felvetni,