Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

274 87. országos ülés 1911 gazdasági önállóságát, az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság haladását és felvirágoztatását csakis önálló vámterület és önálló magyar jegybank révén lehet elérni. (Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) Azért említem e kettőt együtt, az önálló vámterületet és az önálló magyar bankot, mert önálló jegybankot, önálló vámterület nélkül el tudok képzelni, de önálló vámterületet önálló jegybank nélkül elképzelni nem tudok. (ügy van! a balés a szélsőbaloldahn.) 1. ház ! Valahányszor a magyar parlamentben szóba került az önálló magyar jegybank, mindig unisono és minden oldalról egyöntetűen és egyhangúlag az a felfogás jutott érvényre, hogy a magyar nemzetnek az önálló bankhoz joga van, hogy a magyar nemzetnek királyi szentesitéssel ellátott törvényben van biztosítva az önálló magyar jegybankhoz való jogosultsága. Ezt az elvet publikálta a t. előadó ur is, a mikor e törvényjavaslatot előterjesztette ; ezt az elvet publikálja a pénzügyi bizottság is, a mely elismeri jogosultságunkat a jegybank felállításához, azt mondván, hogy noha kétségtelen, hogy Magyarország nemcsak jogosítva van, de képes is lenne az önálló magyar jegybank felállítására, a gazdasági czélszerűség ez idő szeint a közös bank fentartását követeli. Azon ellenvetéssel is találkozunk léptennyomon, hogy az önálló bank nem politikai, nem hatalmi, hanem közgazdasági kérdés, és épen azért, mert közgazdasági kérdésnek deklarálják, azt mondják a túloldalról, hogy annak most leendő felállítása nem időszerű és nem czélszerű. Csakhogy negyvenegy esztendeje halljuk ezt hangoztatni a túloldalról, a mint beszédem további folyamán bizonyítani fogom. Felhozzák a túloldalról azt is, hogy részint a diszázsió miatt, részint a valutakérdés rendezetlensége miatt nem lehet felállítani az önálló jegybankot. Azt hiszem, hogy azokkal az egyénekkel, kiknek neveit most említeni fogom, és azoknak a nyilatkozatával be fogom igazolni, hogy igenis az önálló magyar jegybankot erre való tekintet nélkül is fel lehet állítani. Mert nem kisebb emberek, mint Falk Miksa, Kautz Gyula, Lónyay Menyhért, Ghiczy Kálmán, a képviselőház volt elnöke, és Tisza Kálmán, kiket azt hiszem elegendő szakértőnek és elég eszes embereknek tartanak önök is arra, hogy meg tudják bírálni, hogy mi kell és mi nem kell a magyar államnak, egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy az önálló magyar jegybank nélkül soha nem fogunk zöld ágra vergődni, mert vagyonosodásunkat csakis ez fogja előmozdítani. Szó szerint fogom felolvasni Falk Miksa t. képviselőtársunknak, ki ugyan utóbb azonban már más véleményen volt, következő kijelentését a diszízsió tekintetében (olvassa) : »Ha a birodalomban két bank lesz, és mindegyiknek bankjegyei kényszerforgalommal fognak birni és mindkettőnek érezfedezeti aránya ugyanaz lesz, akkor vagy egyáltalában nem lesz semmi diszázsió-különbség, vagy ha lesz, eltűnő csekély lesz az.<< Hasonló értejanuár 27-én, pénteken. ; lemben nyilatkozott a képviselőháznak akkori elnöke, Ghiczy Kálmán is. (Halljuk ! Ralijuk !) Majdnem szó szerint ugyanazt mondta, tehát nem reprodukálom a szavait. Azt hiszem, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy ha felállítjuk az önálló magyar jegybankot, annak bankjegyei kényszerforgalommal fognak birni, és kellő érezfedezete is lesz annak a felállítandó jegybanknak. így tehát a diszázsió kérdése nem képezheti akadályát annak, hogy az önálló magyar bank felállittassék. De nem kisebb szaktekintély, mint Kautz Gyula, a valutakérdésben 1873-ban a következőkép nyilatkozott (olvassa) : »Az önálló bank létesítése a valuta helyreállítása előtt sem lehetetlen, és helyes kombináczió mellett ily alapon is meg volna esetleg rövid időre kísérelhető.« Azt hiszem, bizonyításra nem szorul, hogy a valuta kérdése azóta, mióta ezen nyilatkozat elhangzott, 1873 óta már, hogy ugy mondjam, majdnem a befejezéséhez közel áll. így tehát a valuta sem képezheti akadályát annak, hogy az önálló magyar jegybank felállittassék. (Helyeslés a, baloldalon.) Az emiitett többi férfiak kijelentéseit nem fogom idézni, mert ezeket előttem szólt t. képviselőtársaim, és különösen gróf Apponyi Albert amúgy is idézte, és igy nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, azoknak idézését mellőzöm. Áttérek, t. képviselőház, egy még fontosabb kijelentésre, arra, hogy 1875-ben Ö felsége miként nvilatkozott az önálló magyar bank kérdéséről. (Halljuk ! Halljuk.') Mikor Wenkheim Béla ministerelnöksége alatt 1875. augusztus 31-én ö felsége királyi trónbeszéddel megnyitotta a képviselőház ülését, ezen trónbeszédben kifejezést adott a zilált pénzügyi viszonyoknak, melyek akkor Magyarországon léteztek. Ezeknek rendezését kötötte lelkére az akkori kormánynak és a bankügyben a következő kijelentést tette a trónbeszéd (Halljuk! Halljuk I Olvassa) : »Kormányunk az érintetteken kivül egész buzgalommá,! törekszik a bankkérdés jog- és czélszerű megoldására.« T. képviselőház ! Nehogy kétely merüljön fel az iránt, vájjon ö felségének ezen kijelentése az önálló magyar bankra vonatkozik-e, leszek bátor bizonyitékokkal szolgálni. Bizonyítom pedig ezt a képviselőháznak akkori naplójával, mely szerint Ö felségének trónbeszédére felirat adatott és ezen felirati vita folyamán a szónokok egész serege felszólalván, többek közt Móricz Pál t. képviselőtársunk akkor a következőket mondotta a bankra vonatkozólag (olvassa) : »Most áttérek a bankkérdésre vonatkozó részére a trónbeszédnek, a melyben érintetik, hogy a kormány buzgalommal törekszik a bankkérdésnek jog- és czélszerű megoldására. Nem kutatom az okokat, a hibákat, melyek miatt a bankkérdés megoldása az előző kormányok által elmulasztatott, de a bajok, melyek e miatt származtak, nagyok és súlyosak. A mai világban kereskedés, ipar és gazdászat a szolid rövid hitelt nem