Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-86
266 86. országos ülés 19Í1 január 26-án, csütörtökön. magyar közös bank uralmának az idejében történt. (Igaz ! TJyy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam e részben is a nagy bankár uraknak az eljárását megindokolni nem tudta, mert elmondhatom azokról a t. bankár urakról, hogy igenis ők akkor, mikor egyrészt siránkoztak a bankkamatláb felemelésének szomorú hatásairól, másrészt maguk emelték fel a magyar közgazdasági élet kárára a kamatlábat, hogy akkor ezek az urak igenis egyszerre hideget és meleget fújtak. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek után, t. képviselőház, én még csak egy egész rövid megjegyzésre szoritkozom. (Halljuk! baljelöl.) Nem olvasom fel az erre vonatkozó levélrészleteket, mert sokkal hosszabban kellene akkor a t. ház becses figyelmét igénybevennem. • v- Legyen szabad azonban annyit megmondanom, azzal a szokott őszinteséggel, a melylyel nyíltan megmondom mindig a magam véleményét, hogy nagyon sajnálom, miszerint Szterényi József igen t. képviselőtársam a közös bank melletti és az önálló bank elleni álláspontját csak ma fejtette ki a ház előtt, mert ha 1906-ban fejtette volna ki, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) ha akkor fejtette volna ki, a mikor a koalicziós kormány uralomra jutott, akkor én őt a magam részéről kereskedelemügyi ministeriumi államtitkári székében bizalmammal nem tüntettem volna ki. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök : Szterényi József képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Szterényi József: T. képviselőház! Poknryi Dezső t. képviselőtársam lesz kegyes nekem csak pár pillanatra átengedni a szólásjogot. (Halljuk I) Én, t. képviselőház, álláspontom jelzése után, Batthyány Tivadar gróf képviselő ur végső szavaira el voltam készülve. Polónyi Géza : 1906-ban kellett volna rá elkészülve lenni ! Szterényi József: Erre is felelek, legyen nyugodt a t. képviselő ur, én nem szoktam egyszerre hideget és meleget fújni. Polónyi Géza: Viszontbiztosítást csinált. Szterényi József: El voltam készülve arra, t. képviselőház, hogy férfias, őszinte és nyilt állásfoglalásom után, azzal az olcsó dicsőséggel méltóztatnak beérni, hogy azt fogják ideállítani, hogy hogy lehetett egy függetlenségi ministernek 67-es államtitkárja. Ki ilyen álláspontot foglal el . . . (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szterényi József: Méltóztassanak megengedni, ugy az én igen t. képviselőtársam és mindazon képviselő urak is, a kik oly tüntetőleg helyeselték az én igen t. barátom végső szavait, hogy e tekintetben egy tanura hivatkozzam, a kit, azt hiszem, méltóztatnak akczeptálni egyhangúlag, Kossuth Ferencz akkori minister úrra. Én ugyanazon 67-es meggyőződéssel távoztam abból a ininisteriumból és szakítottuk meg a mi kölcsönös viszonyunkat a kormány változással, a mely a 67-es meggyőződéssel és elvi állásponttal léptem oda bele, mint államtitkár. Az önálló bankról való véleményemet elmondottam ugyanúgy és abban az értelemben, a mint azt ma mondottam és nem titkoltam el Kossuth Ferencz akkori ministernek sem, aminthogy ez természetszerű kötelességem volt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : De nekünk eltitkolta ! Nekem magamnak mondta a függetlenségi körben, hogy meglesz az önálló bank. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Szterényi József: Én tisztán csak annak a kijelentésére szoritkozom, hogy a koaliczió egész ideje alatt változatlanul megmaradtam a magam álláspontján, se jobbra, se baba nem mentem, felfogásommal, meggyőződésemmel megmaradtam a végén is az, a ki elején voltam. (Helyeslés a középen.) Elnök : Polónyi Dezső képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kíván szólni! Polónyi Dezső : Szterényi igen t. képviselő ur felszólalása folyamán volt szíves csekélységemmel foglalkozni és engem, hogy ugy mondjam, megrovás kalandban részesíteni. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy beszédének reám vonatkozó része kizárólag szavaim félremagyarázásán alapulhatott csak. A t. képviselő ur ugyanis figyelmeztetett bennünket, hogy nagyon rossz szolgálatot teszünk az országnak, ha azokat a pénzintézeteket a melyek befektetés czéljából tőkéket hoznak ide, megbélyegezzük. Nekem múltkori beszédemben nem volt szándékom, hogy ezen pénzintézeteknek azt a tevékenységét rójam meg, hogy itt tőkéket fektetnek be, hanem csak rövid statisztikai szemelvényekkel rámutattam arra, hogy az osztrák tőke Magyarországon ugy széjj elbocsátotta gyökereit, hogy — karöltve az Osztrák-Magyar Bankkal — teljesen az ő gazdasági hatalma és ennek folytán politikai befolyása alatt áll az ország. Végül odakonkludálam, hogyha ezen természetszerű befolyást mérlegre tesszük és hozzáadjuk azt a néhány miiliócskát, a melyeket választásra költöttek és a hivatalnoki kart: megkapjuk annak a választásnak eredményét, a melylyel a túloldal t. tagjai igen szívesen hozakodnak elő, hogy az önálló bank ellen hozott döntést. Mikor erre rámutatok, méltóztassanak megengedni, hogy bár Szterényi képviselő urat mindenesetre az osztrák nagytőke hivatott védelmezőjének tekintem, konstatáljam, hogy ezúttal erre a védelemre szükség nem volt, mert erre én alapot nem szolgáltattam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik ? Lovászy Márton jegyző': Csermák Ernő ! Csermák Ernő': T. képviselőház ! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) A tanácskozások folyamán ki kell kapcsolnom azokat a részeket, a melyek a személyes kérdésekre vonatkoztak és vissza kell térnem a vitának arra a fonalára, a melyet előttem szólott Szterényi József képviselő ur vett fel. Ezzel a beszéddel kell nemcsak a politikai ildomosság és a szokás szempontjából foglalkoznom,
