Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

264 86. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. össze. Azt fejtegeti ugyanis, hogy miből áU elő ez a nagy vagyon. Tisztán csak a nyereségből; tehát nyilvánvaló, hogy az már nem puszta aktivá, a mivel szemben egy passziva állna, hanem az egy nyereség utján előállott vagyontöbblet. Ezt méltóztassék akárki elé bocsátani, és a ki ebből az okoskodásból mást tud kihozni, mint a mit én kihoztam, az előtt őszintén szólva én meghajlok. De mikor itt ismételve fel van tüntetve Polónyi Géza urnak röpiratában és felszólalásában, hogy az óriási nyereség teszi lehetővé azt, hogy ekkora vagyontöbblet álljon elő, akkor én nem tudok más magyarázatot, egyenes és őszinte magyarázatot adni, mint hogy ez Polónyi Géza ur szerint tényleg egy vagyonplusz, mely a nyereségből a bank részvényeseinek javára előállt. (Ugy van! jobbfelől.) Foglalkozik azután Polónyi Géza t. képviselő ur azzal, hogy a bank érczkészletének ez a szaporítása egyúttal azzal az óriási veszedelemmel jár — röpiratában is látjuk ezt, beszédében is és sajnálom, hogy az idő rövidsége nem engedte meg, hogy erre is kiterjeszkedjem, hogy ebből egy nagy papirinfláczió áll elő itt az országban, mely azután nemzetgazdaságilag a tönk szélére vezetné az országot. Eíílök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ez már a személyes kérdés vagy szavai értelmének helyreigazitási körét túlhaladja. Méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Antal Géza : Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy erre is röviden kiterjeszkedjem saját igazolásom szempontjából . . . (Felkiáltások : Megengedjük !) Polónyi Géza : Akkor nekem is tessék megengedni, hogy felelhessek rá ! (Zaj.) Antal Géza : . . . mivel az lett rámfogva, hogy én nem értettem meg Polónyi Géza képviselő ur argumentácziójának tulaj donképeni lényegét. Egyébként megjegyzem, hogy nagyon röviden fogok ezzel végezni, és ha méltóztatnak türelmükkel megajándékozni, nagy köszönettel veszem. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház ! A papiros-inflaczióról, t. i. a bankjegyek imiaeziójáról beszél a t. képviselő ur; ő, Id előszeretettel hasonlitja össze — azt hiszem, e tekintetben is fedi állitásom az igazságot — az Osztrák-Magyar Banknak ügykezelését, státusát és általában egész eljárását a Deutsche Reichsbankkal, mint mintaszerűen vezetett intézettel, felhozza, kog}

r az Osztrák-Magyar Banknak a revirementja óriásilag emelkedett, mert 60 millióról felment 120 millióra. így emlékszem a számokra a képviselő ur beszédéből. . . Poiónyi Géza : (59 millióról 115 millióra ! Antal Géza : . . . csak ugy történhetett, hogy a bankjegy kibocsátása óriási mértékben emelkedett. (Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy röviden rámutassak arra, hogy a Deutsche Reichsbanknál e tekintetben mi a helyzet. ' Elnök : A képviselő urnak joga van személyes védelemre és joga van rektifikálásra, de ilyen felszólalás keretében még a ház engedélyét sem kérheti arra, hogy érdemleges vitatkozásba, polémiába bocsátkozzék. Nagyon kérem a képviselő urat, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Helyeslés.) Antal Géza : Meghajlok a mélyen t. elnök ur figyelmeztetése előtt, . . . Egry Béfla: Muszáj meghajolni! (Zaj ás közbeszólások a jobboldalon. Elnök csenget.) Antal Géza; . . . csak azt jegyzem meg, méltóztassék a ház bármely t. tagjának utánanézni, azt fogja találni, hogy e tekintetben Polónyi Géza t. képviselő ur teljes tévedésben van, mert a Deutsche Reichsbanknál és Németországban ép oly nagy papirosinflácziót fog találni, mint a milyenről ő az Osztrák-Mag}^! Banknál beszélt. Polónyi Géza: Hogy beszélhet ilyent ? Hiszen kontingentálva van a bankjegykibocsátás ! Antal Géza: Nálunk is kontingentálva van a kibocsátás. (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben fentartom magamnak a jogot, hogy mindezekre a kérdésekre akkor, a mikor a napirend során elénk kerülnek, részletesen válaszoljak. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A mint soha én senkinek a szavát se tudatosan, se véletlenül félre nem magyaráztam, ugy itt is Polónyi Géza t. képviselő ur szavait félre nem magyaráztam, hanem igyekeztem megállapítani azoknak azt az értelmét, a melyet beléjük Polónyi Géza t. képviselő ur ugy röpiratában, mint felszólalásában helyezett. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nagyon sajnálom, hogy ebből és felszólalásomból meggyőződött Polónyi Géza t. képviselő ur, a kit felszólalása előtt mint bankszakértőt ünnepelt a t. túloldal, arról, hogy ezekben az állításokban a bankügy terén olyan tájékozatlanságot tanusit, (Igaz! ügy van! a jobboldalon. Derültség a balés a szélsőbaloldalon.) a mely — bocsánatot kérek — eltekintve az Osztrák-Magyar Banknak attól a megvádoltatásától is, a melyet itt a magyar parlamentben az immunitás köpenye alatt tett egy képviselő, a képviselőházban szó nélkül nem hagyható. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Ezzel megköszönve a t. ház türelmét, a magam megjegyzéseit befejeztem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : Csak egy pillanatra kérem a t. ház türelmét. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon)) Hogy a t. képviselő ur csak az én szavaimat érti félre, azon nem csodálkozom. De, hogy a t. képviselő ur végre tisztában legyen az én álláspontommal, vegye a kezébe a törvényjavaslatot, talán azt nem fogja félreérteni, akkor nyomban meg fogja tudni, hogy a törvényjavaslat maga is az érczkészlet szempontjából, annak felosztandó részét csak annak maradványára érti. Méltóztatik érteni ? (Derültség és felkiáltások a