Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

78. országos ülés 1911 január 17-én, kedden. 21 láb-politika között csakis abban rejlik, hogy a kamatláb-politikánál a pénz megdrágulását az egész közönség viseli egyaránt, mig a prémiumpolitikánál annak terhét egyes kereskedők viselik. Semmi más különbség nincs a kettő között. (Igaz ! ügy van! jobbfelöl.) Ezért én a kamatláb-politikát sokkal helyesebbnek tartom, a jelen törvényjavaslat által pedig még a prémium-politika is ki van zárva. Most már az a kérdés merülhet fel, hogy nemcsak a szabadalom van itt, hanem egy törvényjavaslat, a melyben az az 5. §. is foglaltatik, a melyet a t. baloldal annyira kifogásol. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelóí.) Megvallom, hogy azok után, a miket elmondottam, egyáltalában nem tulaj donitok nagy fontosságot és jelentőséget ennek az intézkedésnek. Szükséges ez azonban csakis azért, hogy a valutánknak rendezése nemcsak lényegileg, de formailag is biztositva legyen, ha előáll majd azon idő, a mikor nemcsak papirost, de aranyat is akarunk használni, hogy módjában legyen a közönségnek ilyen aranyat közvetlenül a banktól is követelni. Hogyha azonban e paragrafusban ennek keresztülvitele oly részletesen van biztositva, a minek mondom nagy jelentőséget nem tulaj donitok, csak annak a jele, hogy a pénzügyminister ur ily formai kérdésben is mily rendidvüli skrupulozitással jár el, (ügy van! ügy van! jobbról.) és miként akarja ily formai kérdésben is a magyar nemzet többségének kivánságát megvalósítani. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Mindenki tudja, hogy nem mi vagyunk azok, a kik a készfizetést nem akarjuk, Ausztria nem akarja azt, tehát a paragrafus nem ellenünk, hanem Ausztria ellen irányul a mi javunkra. (ügy van ! Igaz ! a jobboldalon.) Kelemen Samu : A szándék jó, csak a kivitel rossz. Jankovich Béla : Ha kifogásoljuk azt a négyheti határidőt, elkerülhetjük azzal, hogy a benyújtott javaslatot egy-két nap alatt elfogadjuk és akkor nem lesz alkalom a négyhetes határidő alkalmazására, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Ennek tehát semmi jelentősége nincs. Most már csak azzal akarok röviden foglalkozni, miért volt szükséges a rendezésnek ez a módja. Erre nézve bátor vagyok előrebocsátani, hogy a mennyei birodalom lakóinak van egy kitűnő tulajdonsága, a melyet az angol iró akként szokott kifejezni, hogy a kinai nem tesz semmit addig, a mig nem sikerül neki megtenni, a mit az angol ugy mond : To savé his face, megmenteni a pofáját, a látszatot. Ugy látszik, e szokás európai nemzeteknél is előfordul, noha ezek nem viselnek czopfot. Ha tehát az osztrák kormánynak és az osztrák parlamentnek tetszik lényegileg elfogadni a mi kívánságunkat és csak formai tekintetben akarják biztosítani saját álláspontjukat, hogy megmentsék ezzel a látszatot, azt hiszem, ez ellen nekünk semmi kifogásunk nem lehet. (Igaz ! ügy van! Taj<s a jobboldalon.) Nem tartom indokoltnak azt, hogy ez eljárás ellen akadályt görditsünk, ha máskülönben czélunkat bitzositani tudjuk. (ügy van! a jobboldalon.) Én mindig a mellett voltam és leszek is, hogy sokkal inkább ragaszkodjunk a lényeghez, mint a formához. Sőt azt tartom, kivánatos volna, ha nemcsak gazdasági téren, de politikai téren is megtennők ezt. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha megteszszük ezt, bizonyosan bekövetkezik az idő, a mikor a Deák Ferencz által megalkotott közös intézményeknek a magyarok lesznek a legerélyesebb őrei. (ügy van ! a jobboldalon.) Ezek után nem is volna szükséges tovább is igénybevennem a t. ház türelmét, (Halljuk ! Halljuk !) ha nem kérnék engedelmet arra, hogy személyes kérdésben is szóljak a dologhoz. (Halljuk ! Halljuk !) Saját ügyeimmel ugyan nem szeretek itt foglalkozni, és nem is tenném, ha gróf Batthyány Tivadar igen t. képviselőtársam az én múltkori bankjavaslatomat nem hozta volna kapcsolatba a kormány javaslatával. Ennek lényege az volt, hogy a magyar önálló bank felállítása lehetséges, de nem czélszerű ; ezt állítottam akkor, állitom ma is, ez összefügg irodalmi téren kifejtett összes munkásságommal, összefügg különböző elméletekkel a fizetési mérleget illetőleg, a mit c bankjavaslatban kifejtettem ; ennél többet vagy kevesebbet nem is akartam mondani. De a javaslat végén tettem azt a megjegyzést, hogy nem kívánatos az, hogy az akkori kormány tárgyalja a bankjavaslatot addig, a mig m.5g nem egyezett a készfizetés dolgában az osztrák kormánynyal. Ha itt egyszerűen veszszük a dolgot, látjuk, hogy ez tulajdonképen oly javaslat, oly tanács, a mely egészen felesleges, mert, hisz ha itt egy egyezményről van szó két fél között, a mely két fél egyrészről az Osztrák-Magyar Bank, másrészről pedig az osztrák, és a magyar kormány. Természetesen mindaddig nem lehet tárgyalni a bankkal, a mig az osztrák és a magyar kormány egymás közt meg nem egyeznek. Hogyha ennél többet nem mondtam volna, ennek semmiféle jelentősége nem volna, és ily tanácsra sem az akkori kormány, sem a jelenlegi kormány nem szorult. Én azonban a továbbiakban többet is mondtam, és a lényege ez utóbbi javaslatomnak az volt, hogy ilyen módon én egészen simán figyelmeztetni akartam az akkori bankbizottság t. tagjait arra, hogy az önálló bank felállításánál sokkal imminensebh érdek a valutának a végleges szabályozása. Ezt én ilyen alakban tettem azért, mert méltóztatik tudni, hogy a bankj avaslat tárgyalásánál a közös bank tárgyalása elejétől fogva ki volt zárva. (Igaz ! ügy van ! jobblétől.) Ha én ezt nem tárgyaltam volna, akkor sajátos álláspontom mellett igen kellemetlen helyzetbe jutottam volna, és a látszat az lett volna, hogy olyat kívánok és olyannak a lehetőségét állitom, a mit magam sem kívánok. Ennélfogva szükséges volt, annak daczára, hogy elejétől fogva ennek az ügynek a tárgyalása ki volt zárva, hogy e kérdésben is nyilatkozzam. Utólag is igen köszönöm gr. Batthyány Tivadar t. barátomnak, a ki a bizottság akkori elnöke volt, hogy engem