Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

25G 86. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. és vége van minden lelkesedésnek. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar : Bizony ! Hogy lelkesedtek az urak a készfizetésért! (Igaz ! Ugy van I a haloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Szterényi József: Ez volt a helyzet, a mikor a kormánynak a kvóta kérdésében határoznia kellett, és én csak emlékeztetni akarom Hegedüs Lóránt t. barátomat, mint kiváló szakértőt, a ki a közgazdaság terén oly kiváló tevékenységet fejt ki, azokra a pánikszerű jelenetekre, a melyek akkor törtek ki szerte az országban és különösen Budapesten, a nagy vállalatok körében, a mikor a kiegyezési tárgyalások két izben megszakadtak, és már-már ugy tetszett, hogy a tárgyaló felek nem találkoznak többé. Már most, t. ház, ez a súlyos felelősség, hogy a státuskvó mellett döntsön-e vagy a kvóta mellett, akkor nehezedett a kormányra, a mikor egy 1300—1400 milliós budgetnél 4—5 millió korona évi teherről volt szó. (Felkiáltások jobbfelől: Ma nagyobb a kvóta !) Ma több a kvóta ; én az akkori idői'ől beszélek. Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam 10 évre felosztva 50—60 millióról beszélt és azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság előadója ilyen kérdésekben nem téved. Ha abból. h:gy a midőn erről az áldozatról volt szo, szemben azzal a helyzettel, a mely akkor állott volna elő, ha a kiegyezés nem köttetett volna meg, a kormány a kvótaemelés nehéz föltételét elfogadta és ebből méltóztatnak az akkori kormány ellen fegyvert kovácsolni, azért a

1

? elhatározásért a felelősséget vállalom. Vállaljuk teljesen a felelősségnek teljes súlyát. De egyet nem vagyok képes megérteni ezekben a támadásokban és ez az, hogy 67-es oldalról a kiegyezés elfogadásáért a függetlenségi pártot mint akkori parlamenti többséget méltóztatnak támadni. (Helyeslés baljelől.) Tartozom ennél: ka.p^sán az igazságnak egy megjegyzéssel. Volt itt a háznak egy szélső ellenzéki kis csapata : az akkori balpárt. Ha ők, a kik radikális 48-asoknak vallották magukat, vádolták a függetlenségi pártot a kiegyezésért a kvótáé ,t, szóval az egész kiegyezési mii megszavazásáért, ezt értem. De hogy 67-es ember, a ki a kiegyezésben a két állam gazdasági viszonyainak rendezését a maga egész politikai súlyával kell, hogy elősegítse és kell, hogy odahasson, hogy ez nehéz viszonyok között se fajuljon el, hogy, mondom, 67-es politikus megtámadja a függetlenségi pártot azért, a miért akkor a maga felelőssége tudatában (ügy van! a baloldalon.) mint parlamenti többség a kormányt támogatta és kiegyezési javaslatait megszavazta, ez az, a mit én mint becsületes 67-es, a ki akkor is, ma is más elvi alapon állottam, mint a függetlenségi párt, mert hiszen 67-es voltam és az maradtam, nem vagyok képes felfogni, sőt azt hiszem, tartozom azzal annak a parlamenti többségnek, a mely akkor támogatott és munkásságomban istápolt, hogy kijelentsem, hogy ez volt a legszebb vonása a függetlenségi pártnak akkor, midőn az országot abba a gazdasági válságba a maga népszerűségének feláldozásával nem vitte bele. (Mozgás és derültség a jobboldalon. Helyeslés és jelkiáltások a szélsőbaloldalon : Kellett a leczke ? Gr. Batthyány Tivadar: Ezen a gúnyon okulunk majd a katonai kérdéseknél. (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Akkor majd levonjuk a konzekvencziákat. (Mozgás jobbjelől.) Igenis, Dániel képviselő ur ! Elnök : Csendet kérek ! Kérem gróf Batthyány Tivadar képviselő urat, szíveskedjék további közbeszólásoktól tartózkodni! Szterényi József: Ezzel, t. ház, végeztem is a kiegyezés kérdésével és ismételten kegyes elnézésüket kérem, hogy ezzel a kérdéssel oly hosszú időt vettem igénybe. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon : Kérjen szünetet!) Nagyon hamar végzek. Köszönöm a figyelmeztetést. Természetesnek fogja találni a t. ház, hogy a bankjavaslatról lévén szó, a magam álláspontját a bankkérdésben is körvonalazzam és megokoljam szavazatomat, a melylyel a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Itt az önálló bank elvi álláspontján álló t. képviselőtársaink részéről ismételten hangzott el az az állítás, mintha mi, 67-esek elvi kérdés miatt nem fogadnók el az önálló bankot. Mintha nálunk 67-eseknél ugyanaz az álláspont dominálna, mint a mely a t. függetlenségi párti képviselő urak részéről megnyilvánult, a kik tényleg programmjuk egy sarkalatos pontjának, az állami önállóság egyik feltétlen eszközének tekintik elvi alapon az önálló bankot. Kijelentem, a magam álláspontjának illusztrálásául, hogy soha ezt a kérdést elvi szempontból, mint 67-es nem tekintettem, és tudtommal 67-es egyáltalában nem is tekinti, mert ez tisztán a gazdasági czélszerüség és az időszerűség kérdése a mi szempontunkból. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Megengedem, egy pillanatra sem vitatom, hogy az önálló banknak, vagy a közös banknak politikai jelentősége is van. Hiszen ki vitatná azt, hogy az önálló bank felállítása Magyarország állami önállóságát jobban kidomborítaná, mint a hogy az ma érvényesül ? Viszont azt sem lehet tagadni, hogy a közös bank fentartása inkább a dualisztikus monarchiának pénzügyi téren való kifejezése. De a czélszerüség és az időszerűség kérdésében én azt a szempontot sem tudom magamévá tenni, a mely a nagyhatalmi állás szempontjából tárgyalja a bankkérdést. Mert ha Angliának és Olaszországnak lehet három bankja és nem árt nagyhatalmi állásának, akkor az a meggyőződésem nekem, a ki vallom, hogy Magyarország csak mint nagyhatalom részese állhatja meg a maga helyét ezen a helyen, a hol van és a nemzeti államot csak ezen az alapon óvhatjuk meg minden rázkódtatástól, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) hogy semmiféle nagyhatalmi szempontot a bank kérdésében látni nem lehet. Barta Ödön t. barátom és tegnap Beck Lajos t. képviselőtársam is azt a kérdést tárgyalta, hogy megvan-e a képessége Magyarországnak és meg-