Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

236 85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. tói, attól a 20—30—40.000 bevándorló kazártól szintén hasonló buzgósággal igyekezzenek az országot megvédeni. (Helyeslés balfelöl.) Kérném a mélyen t. kormányt, szíveskedjék ezen kérdésekre vonatkozólag nyilatkozatot tenni, és a Felvidéknek keresztény népelemeit, a Felvidéken lakó benszülötteket megnyugtatni arra nézve, hogy nem fog folytatódni az a politika, mely négy évtizeden keresztül folyt a Felvidéken, hogy csupán azért, hogy a választások alkalmával az érzékeny rokonság kellemetlenséget ne csináljon egyik-másik képviselőnek, elnézték a kazárságnak számos olyan bűnét, melyről ma már az elfogulatlan zsidóság is megállapítja, hogy azt tovább tűrni nem lehet. Interpelláczióm, t. ház, a következő (olvassa) : »Interpelláczió a belügy- és igazságügyminister . urakhoz: Van-e tudomása a kormánynak a Máramarosmegyei abnormális szocziális bajokról? Miféle intézkedést tesz a kormány a kazárföldön folyó betétszerkesztési munkálatok és közigazgatási hivatalok ügykezelése felülvizsgálására ? Hajlandó-e a kormány máramarosmegyei telekkönyveket sürgősen felülvizsgáltatni ? Gondoskodott-e a kormány arról, hogy az ökörmezei járásban elharapózott hamis tanuzás, uzsora és mezőrendőri kihágások és zugiskolák dolgában megfelelő intézkedések történjenek. Milyen radikális eljárásokkal akarja a kormány megakadályozni a Gralicziából tóduló kazárok tömeges bevándorlását? Milyen intézkedésekkel akarja a kormány lehetetlenné tenni, hogy a kazárok ravasz fondorlattal magukhoz ragadják a rutének földjét? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyi és az igazságügyi minister uraknak. Székely Ferencz igazságügyminister: T. képviselőház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy előleges válaszképen egy pár megjegyzést tehessek a most elhangzott interpelláczióra és azokra, a melyeket a t. képviselő ur a múlt hetekben előterjesztett. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés mindenesetre sokkal fontosabb, hogysem egy kézfordulattal el lehessen intézni. Azt hiszem, a t. képviselő ur nem is szemrehányáskép mondotta, hogy harmadszor kénytelen interpellálni, mert megnyugtathatom a tekintetben, hogy már első interpelláczió ja után megtettem a magam hatáskörében azt, a mit tenni lehetett (Élénk helyeslés.) és meg fogom tenni én ép ug}*, mint a kormány mindazt, a mi a viszonyok szanálására szükséges. (Altalános helyeslés.) Hogy bajok vannak, az kétségtelen és kétségtelen az is, hogy azok nem mai keletűek; hiszen méltóztatott épen azzal a szakértővel visszamutatni 40 esztendővel ezelőtt történtekre, telekkönyvi rendezésre stb. Most csak két olyan dolgot vagyok bátor megemlíteni, a melyekről nem szeretném, ha hamarosan kellő értékükre le nem szállítanának. Mindenekelőtt azt méltóztatott kérdezni, hogy érkezett-e feljelentés és pedig — mint a t. képviselő ur mondta — abban az irányban, hogy százával hamisítottak okiratokat és ennek következtében százával jöttek hamis adatok a telekkönyvbe ? Én hozzám igenis érkezett feljelentés, azonban annak tartalma nem az, hogy százával hamisítottak okiratokat és hogy ezen az alapon történtek volna hamis bekebelezések, hanem az, hogy a telekkönyvi rendtartás alapján a tényleges birtokos belekerült a telekkönyvbe azon az alajxm, mert ezt az 1886: XXIX t.-cz. 18. §-a megengedi, ha tiz év óta bírja valaki háborítatlanul az ingatlant és ha hatósági bizonyitványnyal igazolva van, hogy vagy ismeretlen helyen három év óta távol van, vagy pedig az, hogy meghalt. Meg kellett ezt az intézkedést 1886-ban hozni, mert lehetetlen volt a telekkönyveket a rendes jogi szabályok szerint rendbehozni; millió és millió érték forgott koczkán, mert nem lehetett a régi 30 vagy 40 esztendővel azelőtt elhalt tulajdonostól egy adásvételi szerződóst megkapni. A kérdés oda redukálódik — és azt hiszem, ebben méltóztatik nekem igazat adni, — hogy a képviselő ur tudni akarja a feljelentés tartalmát. Erre azt válaszolhatom, hogy fordultak elő és különösen előfordult egy eset, a melyben a jelentésttevőnek tudomása van arról, hogy valakiről kiadták azt a bizonyítványt, hogy ismeretlen helyre eltávozott, holott ott volt a községben. Mindössze egy eset van tehát feljelentve. Az első intézkedés az, hogy az illető ur, a ki, ugy látszik, a viszonyokat némileg ismeri, legyen szíves és a tapasztalatai alapján jelentse be, hogy micsoda esetekről van tudomása, vagy legalább jelentse be azt az egy esetet a telekkönyvi tulajdonos, de névszerint, mert általánosságban tartott feljelentésre intézkedni igen nehéz. (Helyeslés.) Egy másik baj az volt — s nagyon sajnálom, hogy bár csak rövid időre is, de ez akadályozta az intézkedés megtételét — hogy az illető ur felettes hatóságának elkerülésével tette meg feljelentését, a mi mindenesetre szabálytalanság, de nem akadályozhat meg engem abban, hogy az intézkedést most már a helyes útra tereljem. (Altalános helyeslés.) Meg fogom tenni mindazokat az intézkedéseket, a melyeket megtenni különben is kötelességemnek tartottam volna. (Élénk helyeslés minden oldalról.) Ez a magja a dolognak, és ez indít arra, hogy az orvoslást keresni fogjuk. A mi azonban a szocziális kérdéseket illeti, ezek azután már olyan természetűek, a melyeket, azt hiszem, nem lehet a helyi viszonyokra való tekintettel specziálisan megoldani.