Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

236 85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. tói, attól a 20—30—40.000 bevándorló kazár­tól szintén hasonló buzgósággal igyekezzenek az országot megvédeni. (Helyeslés balfelöl.) Kérném a mélyen t. kormányt, szívesked­jék ezen kérdésekre vonatkozólag nyilatkozatot tenni, és a Felvidéknek keresztény népelemeit, a Felvidéken lakó benszülötteket megnyugtatni arra nézve, hogy nem fog folytatódni az a politika, mely négy évtizeden keresztül folyt a Felvidéken, hogy csupán azért, hogy a válasz­tások alkalmával az érzékeny rokonság kelle­metlenséget ne csináljon egyik-másik képviselő­nek, elnézték a kazárságnak számos olyan bűnét, melyről ma már az elfogulatlan zsidóság is megállapítja, hogy azt tovább tűrni nem lehet. Interpelláczióm, t. ház, a következő (olvassa) : »Interpelláczió a belügy- és igazságügyminister . urakhoz: Van-e tudomása a kormánynak a Mára­marosmegyei abnormális szocziális bajokról? Miféle intézkedést tesz a kormány a kazár­földön folyó betétszerkesztési munkálatok és közigazgatási hivatalok ügykezelése felülvizsgá­lására ? Hajlandó-e a kormány máramarosmegyei telekkönyveket sürgősen felülvizsgáltatni ? Gondoskodott-e a kormány arról, hogy az ökörmezei járásban elharapózott hamis tanuzás, uzsora és mezőrendőri kihágások és zugiskolák dolgában megfelelő intézkedések történjenek. Milyen radikális eljárásokkal akarja a kor­mány megakadályozni a Gralicziából tóduló kazárok tömeges bevándorlását? Milyen intézkedésekkel akarja a kormány lehetetlenné tenni, hogy a kazárok ravasz fon­dorlattal magukhoz ragadják a rutének föld­jét? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyi és az igazságügyi minister uraknak. Székely Ferencz igazságügyminister: T. képviselőház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy előleges válaszképen egy pár megjegyzést tehessek a most elhangzott interpelláczióra és azokra, a melyeket a t. képviselő ur a múlt hetekben előterjesztett. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés mindenesetre sokkal fontosabb, hogysem egy kézfordulattal el lehessen intézni. Azt hiszem, a t. képviselő ur nem is szemre­hányáskép mondotta, hogy harmadszor kénytelen interpellálni, mert megnyugtathatom a tekintet­ben, hogy már első interpelláczió ja után meg­tettem a magam hatáskörében azt, a mit tenni lehetett (Élénk helyeslés.) és meg fogom tenni én ép ug}*, mint a kormány mindazt, a mi a viszonyok szanálására szükséges. (Altalános he­lyeslés.) Hogy bajok vannak, az kétségtelen és két­ségtelen az is, hogy azok nem mai keletűek; hiszen méltóztatott épen azzal a szakértővel visszamutatni 40 esztendővel ezelőtt történtekre, telekkönyvi rendezésre stb. Most csak két olyan dolgot vagyok bátor megemlíteni, a melyekről nem szeretném, ha ha­marosan kellő értékükre le nem szállítanának. Mindenekelőtt azt méltóztatott kérdezni, hogy érkezett-e feljelentés és pedig — mint a t. képviselő ur mondta — abban az irányban, hogy százával hamisítottak okiratokat és ennek következtében százával jöttek hamis adatok a telekkönyvbe ? Én hozzám igenis érkezett feljelentés, azon­ban annak tartalma nem az, hogy százával hamisítottak okiratokat és hogy ezen az alapon történtek volna hamis bekebelezések, hanem az, hogy a telekkönyvi rendtartás alapján a tény­leges birtokos belekerült a telekkönyvbe azon az alajxm, mert ezt az 1886: XXIX t.-cz. 18. §-a megengedi, ha tiz év óta bírja valaki háborítatlanul az ingatlant és ha hatósági bizonyitványnyal igazolva van, hogy vagy isme­retlen helyen három év óta távol van, vagy pedig az, hogy meghalt. Meg kellett ezt az intézkedést 1886-ban hozni, mert lehetetlen volt a telekkönyveket a rendes jogi szabályok szerint rendbehozni; millió és millió érték for­gott koczkán, mert nem lehetett a régi 30 vagy 40 esztendővel azelőtt elhalt tulajdonostól egy adásvételi szerződóst megkapni. A kérdés oda redukálódik — és azt hiszem, ebben méltóztatik nekem igazat adni, — hogy a képviselő ur tudni akarja a feljelentés tar­talmát. Erre azt válaszolhatom, hogy fordultak elő és különösen előfordult egy eset, a melyben a jelentésttevőnek tudomása van arról, hogy valakiről kiadták azt a bizonyítványt, hogy ismeretlen helyre eltávozott, holott ott volt a községben. Mindössze egy eset van tehát feljelentve. Az első intézkedés az, hogy az illető ur, a ki, ugy látszik, a viszonyokat némileg ismeri, legyen szíves és a tapasztalatai alapján jelentse be, hogy micsoda esetekről van tudomása, vagy legalább jelentse be azt az egy esetet a telek­könyvi tulajdonos, de névszerint, mert általá­nosságban tartott feljelentésre intézkedni igen nehéz. (Helyeslés.) Egy másik baj az volt — s nagyon saj­nálom, hogy bár csak rövid időre is, de ez aka­dályozta az intézkedés megtételét — hogy az illető ur felettes hatóságának elkerülésével tette meg feljelentését, a mi mindenesetre szabályta­lanság, de nem akadályozhat meg engem abban, hogy az intézkedést most már a helyes útra tereljem. (Altalános helyeslés.) Meg fogom tenni mindazokat az intézkedéseket, a melyeket meg­tenni különben is kötelességemnek tartottam volna. (Élénk helyeslés minden oldalról.) Ez a magja a dolognak, és ez indít arra, hogy az orvoslást keresni fogjuk. A mi azonban a szocziális kérdéseket illeti, ezek azután már olyan természetűek, a melyeket, azt hiszem, nem lehet a helyi viszonyokra való tekintettel specziálisan megoldani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom