Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-85
234 85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. a csoda-rabbik üldözőbe vették a paraszti munkát. Azt mondják, hogy az ani-harec nem lehet jámbor (Felkiáltások balfelöl: Mi az ?) és Istennek kedves ember. (Halljuk! Halljuk ! ) Szó szerint magyarázzák t. i. a szót és nem a tudatlanra, hanem a föld népére vonatkoztatják. Megvetést hirdetnek a mesteremberek ellen. Vallják, s hirdetik mind e mai napig, hogy bizalmatlansági vótum az Isten ellen, ha valaki dolog után jár. Az üdvösség csak a talmud buvárlásában és rabbik tiszteletében áll«. Ezt nem én mondom, hanem az izraelita magyar irodalmi társaságnak évkönyvében irja dr. Mezey Ferencz, a ki az izraelita felekezeti mozgalmakban nagy vezető szerepet játszott. Haller István: Hogy hívták előbb? Bakonyi Samu; Mindig ugy hívták! Halier István : Nem valószínű ! (Derültség. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Huszár Károly (sárvári): Ez tulajdonképen az Achilles-sarka az egész kazárkérdésnek, és azért követünk el mindent, hogy ezen egyáltalában nem kívánatos nópelem bevándorlása elé korlátokat állítsunk és gátat építsünk ellenük, mert ilyen kultúrával és erkölcsi felfogással telitett egyének ennek az országnak sem erkölcsileg, sem szellemileg, sem gazdaságilag semmiféle jót nem hozhatnak, (Igaz! Ugy van! balfelöl) ezek csak arra alkalmasak, hogy mint egy élősködő elem, azt, a mit nem tudtak Oroszországban és Galicziáhan megtalálni, itt Magyarországon a magyar nej} kárára találják meg. Szmrecsányi György: És pedig bőven megtalálják ! Budapestre négyezer jön egy évben! Polónyi Dezső: Virilisták lesznek! Huszár Károly (sárvári): Bátor vagyok ismét egy a zsidókérdésben elfogulatlannak tartott revüre, a »Huszadik Század«-ra hivatkozni, a mely azt irja (olvassa): »A magyar állam a helyett, hogy kultúrát és jólétet terjesztett volna, kiterjesztette a primitív rutén falvakra a fejlett kapitalizmus harczi eszközeit. Telekkönyv, szerződés, váltó, kamat, biró, végrehajtó, mind csak a kereskedő kapitalisztikus harczi eszközeit gyarapították a naturál gazdaságot folytató ruténnel szemben. A bíróság pedig, mely paragrafusrágó jogászokból áll, mely teljesen elzárkózik az élet zajától, segédkezet nyújtott a rutén-pusztitáshoz. A falusi szatócs pótolja a közigazgatás hiányát és lelkiismeretlenségét s mindez még jobban körmei közé dobja az úgyis teljesen tehetetlen parasztot. Ezért átok a népen az a kazár faj.« Nehogy abba a gyanúba keveredjem, hogy ezeket a nyilatkozatokat antiszemita és ellenzéki oldalról szczeniroztuk, bátor vagyok a többség soraiból egy igen tekintélyes irodalmi férfiú szavait czitálni, illetőleg könyvéből egy részletet felolvasni. Azt irja az illető (Felkiáltások: Ki az? Olvassa): »A felvidéki közigazgatás évtizedek óta minden tekintetben elősegítette a nép bizalmatlanságát.* (Felkiáltások jobb felöl : Ezért kell az államosítás!) Gr. Batthyány Tivadar: A telekkönyv nincs államosítva? (Zaj.) Huszár Károly (sárvári): Én meg vagyok róla győződve, hogy ha a Felvidéken államosítani fogjuk a közigazgatást, ugyanazon befolyások fognak érvényesülni, mint a milyen befolyások érvényesülnek ma ugyanazon a vidéken a képviselő urak megválasztása után. (Élénk helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Azt irja az a munkapárti képviselő (olvassa) : »A közigazgatási és állami közegek megvesztegetése* ... Eitner Zsigmond: És állami! Huszár Károly (sárvári) : »... e vidéken oly mérvben űzetett, hogy még rövid idővel ezelőtt ritkaságszámba ment, ha egy paraszt a kereskedővel szemben igazságot nyert. Az, a ki e szigorú ítéletet a ministerhez intézett jelentésében leirta« — mondja tovább — »nem volt szoczialista, nem volt a fennálló állami rend és az uralkodó osztály ellensége. Ellenkezőleg, hamis beállítás a reakczió minden ódiumát reá halmozta. De ma, a mikor a halottal szemben a politikai ós felekezeti elfogultság elnémult, a Felvidék minden becsületes vizsgálója késői igazságot fog Egán Ede emlékének szolgáltatni. Végigjártam a vidéket, a melyen dolgozott, elolvastam memorandumait, melyeket a ministeriumnak küldött, beszéltem azokkal, a kik együttműködtek vele és azokkal a kik ellenfelei voltak. És konstatálnom, kell, hogy Egán Edét mindenben a legnemesebb szándék vezette és ha hevesen és erélyesen lépett is fel a galicziai bevándorlók ellen, igaza volt. Egy hazug liberalizmus felekezeti kérdést csinált abból, a mihez felekezeti szempontoknak semmi közük. A budapesti, a miskolczi vagy nagyváradi zsidó épen oly távol áU e különös fajtól, mint a hogy nem azonosíthatná magát egy czeiloni benszülöttel, vagy a Karolin-szigetek emberevő lakóival. Emberileg okát tudjuk adni, hogy a stropkói és volóczi gettókban mint nő nagyra egy a mienkkel ellenkező erkölcs- és világfelfogás, de a tényekkel számolnunk kell, és tény az, hogy a leggonoszabb, a leglelketlenebb uzsorát ők hozták be, ők terjesztették el és ők nevelték nagyra ezen a szomorú vidéken és ők élvezik az amerikai kivándorlás előnyeinek nagy hányadát is.« (Ugy van! a baloldalon.) Az a t. képviselő ur, a ki ezt irta, Farkas Pál, a ki ezt megírta: A »kivándorlás« czimű könyvében. Farkas Pál: A ki ezt fenn is tartja. Igen jó zsidó vagyok, de az uzsora nem felekezeti kérdés. (Helyeslés.) Huszár Károly (sárvári): Kernelem, hogy a t. képviselő ur most is abban a meggyőződésben van, mint a mikor ezt megírta és azóta nem revideálta a nézeteit és örülök, hogy a ház minden oldalán pártkülönbség nélkül találkoz-
