Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. 225 a melyekre annyira hivatkoznak, s a melyek miatt és a melyekre hivatkozva, ezt a 67-es politikát tovább is folytatják ? (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon. Elénk helyeslés és taps.) És kénytelen vagyok bevallani, hogy akkor mi, ezen az oldalon ülők, a kik nem tartozunk azon alap követőihez, igazságosabbak vagyunk nemzetünk gazdasági életének fejlődése iránt, mert mi azt mondjuk, hogy igaz, nem a közösségnek köszönhetjük, sőt hangsúlyozzuk nyomatékkal, hogy épen a gazdasági közösség ellenére ennek a nemzetnek hatalmas élet-enerzsiája folytán tudtunk ugy fejlődni 67 daczára is, hogy megtakarítottunk, hogy megerősödtünk, s ha önök örökké a nemzetközi fizetési mérleg passzivitásával jönnek, ezzel szembeszegezhetjük a teljesebb képet adó és a nemzet egész gazdasági életét és fejlődését feltüntető általános gazdasági mérleget, a mely ha hűen és lelkiismeretesen megvizsgáltatik, passzivitást nem fog mutatni. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek után áttérek lehető rövidséggel a másik főellenargumentumra, a melyet az önálló bank ellen szegeznek : a kamatláb kérdésére. (Halljuk I Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bocsássanak meg, és újra bocsánatát kérem a t. túloldalnak, hogy egy pillanatra csak teorizálok, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy a teóriát a túlsó oldalon szürkének látják és határozottan alájabecsülik a gyakorlati életnek. De a kamatláb magassága — mégis hangsúlyoznom kell ezt, daczára, hogy már különböző formában elmondatott — nem lehet lázmérőj e egy ország gazdasági életének, sőt ellenkezőleg, a kamatlábnak magassága az ország gazdasági produktivitásának külső kifejezője. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hol a tőke nem produktiv, ott szokott a kamatláb alacsonyabb lenni, ugy hogy azt mondhatjuk, hogy az illető nemzet gazdasági életének renyheségét fokozta részben, a mikor a kamatláb alacsony volt, és viszont az illető nemzet gazdasági élete felpezsdülésének külső kifejezője, ha egészséges módon a kamatláb emelkedik. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennek gyakorlati példájára, mint Németország és az északamerikai Egyesült-Államok példájára azt hiszem, nem kell hivatkoznom. Mert ne méltóztassék soha szem elől téveszteni azt, hogy a kérdés sohasem az, hogy mekkora a kamatláb, hanem mindig az, hogy mennyire produktiv az illető ország gazdasági élete. S ha egy ország gazdasági élete elbirja a magasabb kamatlábat, akkor egyedül abban, hogy a kamatláb magasabb, beteges tünetet felismerni nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S mindig szemünk előtt keU tartanunk, hogy a kamatláb magasságát mindig a tőke nyereségi százalékához kell mérni. Már most ezen teoretikus előzmények után méltóztassék megengedni, hogy a kamatláb kérdését az aranypolitika szempontjából szemügyre KÉPVH, NAPLÓ. 1910 1915. IV. KÖTET. vegyem. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szerény nézetem szerint elsősorban is az önálló banknak azért nem kell tartania a kamatláb emelkedésétől — nem ugy, a hogy Antal Géza t. képviselőtársam tegnap Földes Béla t. képviselőtársam szavait teljesen félreismerve azt mondta, hogy a kamatláb lényeges emelkedésétől nem kell tartanunk, de egyáltalában nem kell tartanunk a kamatláb emelkedésétől — mert az én nézetem szerint egy önálló jegybank idején a kamatlábcsavar mint aranymegőrző vagy aranyszerző egyáltalában hatástalannak bizonyulna, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem érhetnők el vele egész egyszerűen ezt a czélt, a melyet külföldi államok, de elsősorban és főkép Anglia elért, a mely, mint hivatkoztam rá, már az ő különleges helyzeténél fogva hatályosan és hatásosan alkalmazhatja azt a kamatláb-csavart, sőt elsősorban és főfegyveréül alkalmazhatja a diskontópolitikát azért, mert olyan politikai és gazdasági helyzetben van, hogy azzal az aranyat bevonhatja, az aranyat megszerezheti a maga számára, a mikor akarja, (ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) A kontinentális államok jegybankpolitikája különben is azt mutatja, és ebben a tekintetben a német jegybank-ankétra hivatkozom, hogy a diskontó-politika határozottan preventiv fegyver és preventiv fegyver kell hogy legyen. Sőt azt látjuk épen a legközelebbi példából, az OsztrákMagyar Bank példájából, hogy a legutóbbi időben már az Osztrák-Magyar Bank sem igen alkalmazza a diskontó-politikát. Ennélfogva attól tartani, hogy aranymegőrzés és aranyszerzés szempontjából mi igen gyakran, s egészségtelen mértékben lennénk kénytelenek a kamatláb-csavarhoz fordulni, ezen oknál fogva, azt hiszem, hiábavaló félelem. De a kamatlábemelésre az aranymegőrzés szempontjából azért sem volna szükség, mert mint gyakorlati példák mutatják, a mi belső gazdasági életünk sem igényel sok aranyat. A készfizetés próbájaképen forgalomba hozott arany, a melyre a készfizetéssel való reláczióban még visszatérek, a gyakorlati példa azt bizonyítja, hogy a legnagyobb része az aranynak visszaáramlott a jegybankhoz, sőt az a 236 millió arany, a mely forgalomban volt, megtette külföldi útját és újra visszament oda, a honnan kiindult. Pellner elismeri, hogy monarchiánk forgalmának aranynyal való telítéséhez nemcsak abszolút értelemben, de viszonylag is sokkal kevesebb aranyra van szükség, mint bármely más, nálunk gazdaságilag erőteljesebb és fejlettebb államnak, mert a forgalom a bankjegyet az aranynyal szemben prefereálja. De a kamatláb emelésére a magyar váltóanyag szempontjából sincs szükség. Nem részletezem ezt, bár szerettem volna rá kitérni, de tudjuk, hogy a magyar váltó nem vált szűkölködővé még az 1907-i kritikus esztendőben sem, visszautasítva 29