Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-84

84. országos ülés 1911 január 2í-én, kedden. 199 igy jöhetnek be ilyen csodabogarak. Talán méltóztatik megengedni, hogy ezzel majd kissé hosszasabban foglalkozzam. De előbb kötelességem megjegyezni, hogy Földes Béla t. képviselőtársam beszéde alkalmával Polónyi Géza t. képviselő ur közbekiáltott, hogy az Osztrák-Magyar Banknál az ügyvezetés egészen német. Ez nem áll. A ki az Osztrák-Magyar Bankkal valaha összeköttetésben volt, tudja, hogy ez az állítás nem felel meg a tényeknek. Felhozta azután a t. képviselő ur fiz 55. §-át a bankszabályoknak, a mely — méltóztassék megengedni, hogy felolvassam — arra vonatkozik, hogy a kormányok is ugyanoly módon, a mint a 60-ik czikkben meg van szabva, nyújthatnak be váltókat az alapszabályok értelmében, de ehhez a főtanács határozata kivántatik, és ebből kihozta, hogy tehát a kormányok tiltott hitelt vehetnek igénybe, és pedig a Magyar Általános Hitelbanknál nyitott folyószámla utján, a miért Ullmann főrendiházi tagságot nyert. Hát t. képviselőház, ez egyáltalában nem áll. Hanem igenis áll az, a mit maguk az alapszabályok világosan mutatnak, hogy az államkincstár juthat olyan váltóknak birtokába, melyeket az Osztrák-Magyar Bank a 60. §. szerint leszámolni köteles. Pl. ha czukorgyárosok vagy sörgyárosok adójukat nem készpénzzel, hanem váltóval akarják leróni, azt benyújtják az adóhivatalnál, a kincstárnál, és tisztán csak ezen váltókra vonatkozik az, hogy a bank az ilyeneket leszámítolni köteles, mert hiszen két aláírást kivan meg a 60. §. Azt hiszem, ezzel sem kell bővebben foglalkoznom. Súlyosabb kifogásai voltak Polónyi képviselő urnak a deviza ellen. Engedjen meg itt a t. képviselő ur, de ő, ki oly nagyon hangoztatja, hogy az érmeszerződést a képviselőház tagjai közül nem olvasta el senki, maga is abba a hibába esett, hogy a bankszerződést és a bankszabályokat vagy nem olvasta el, vagy nem részesítette kellő figyelemben. Nevezetesen azt mondja, hogy deviza lehet nemcsak arany, hanem lehet ezüst is, sőt egy közbeszólásra kijelentette, hogy me>dkói dollár stb. szintén lehet deviza, azonkívül azt mondja, hogy 9 hónapos deviza sokkal több van, mint 3 hónapos deviza az Osztrák-Magyar Banknál, a mint ő erről meggyőződött. Nem akarom szavait szó szerint idézni, de ez volt a lényege mondásának. Ha már most ezzel összehasonlitjuk a javaslat 13-ik lapján az Osztrák-Magyar Bank szabályzatának 84. czikkét, azt látjuk, hogy (olvassa) : »a bank jogositva van a birtokában levő, külföldi piaczokra szóló váltókat és külföldi jegyeket, ha azok aranyban, vagy aranynyal egyenértékű valóságos érczértékben fizetendők, legfeljebb hatvan millió korona erejéig érczkészletébe beszámítani. Ho gy minő valóságos érczértékek tekintendők ebben az értelemben az aranynyal egyenértékűeknek, azt a főtanács a m. kir. pénzügyministeriummal és a cs. kir. ausztriai pénzügyministeriummal egyetértőleg fogja időnként megállapitank. De ami a leglényegesebb (olvassa) : »Külföldi piaczokra szóló váltók csak az esetben számíthatók be az érczkészletbe, ha legfeljebb három hó alatt fizetendők és legalább két fizetésképesnek ismert kötelezett aláírásával vannak ellátva«. A mint tehát látni méltóztatik, a devizára vonatkozó megjegyzése a t. képviselő urnak homlokegyenest ellenkezik azzal, a mi a szabályzatban van. T. képviselőház! Nem foglalkozom tovább (Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Géza képviselő urnak a bankügyben elfoglalt álláspontjával és kifejtett nézeteivel, hanem engedjék meg, hogy igen röviden az önálló bankról terjeszszem elő a magam szerény nézeteit, és itt kijelentsem azt, a mit, azt hiszem, a túloldal sem fog tagadni, hogy nincs ennek a pártnak egyetlen egy tagja sem, ki az önálló bank jogi felállításának a lehetőségét kétségbe vonná ; sőt tovább megyek t. képviselőház, azt hiszem, alig van ennek a pártnak egyetlen tagja is, ki a gazdasági lehetőségét kétségbe vonná. Hiszen maga az igen t. előadó ur is azt mondja (olvassa) : »Mindnyájan egy véleményen vagyunk abban az irányban, hogy Magyarországot feltétlenül megilleti a j og az önálló bank felállítására, és azt hiszem mindnyájan egyetértünk abban is, hagy Magyarország gyakorlatilag is képes volna egy teljesen funkczióképes önálló bankot felállítani.« A túloldalnak igen t. szónokai hivatkoztak Lukács László pénzügyminister urnak részint Egerben a választói előtt, gondolom 1896 október 18-án tartott beszédére, részint 1899-ben itt a parlamentben tartott beszédére, mely teljesen fedi ezt az álláspontot, hogy igenis megvan a jogi és megvan a gazdasági lehetőség is egy önálló magyar bank felállítására. Én a magam részéről igazán örülök annak, hogy ezelőtt 2—3 esztendővel az önálló bank felállításának lehetőségét az a bankankét oly részletes és beható megfontolás tárgyává tette, mert ezzel kétségtelenül igen nagy mértékben hozzájárult a gazdasági eszmék tisztázásához és általában felkeltette a közgazdasági kérdések iránt az érdeklődést. Ez egy igen becses anyag, a mely ott letéve van és a mely a mi közgazdasági elméleti és gyakorlati kérdéseink szempontjából kétségtelenül hasznos. Azonban ennél a bankankétnél is mit látunk ? Azt, hogy a legfontosabb kérdést, t. i. a czélszerűség kérdését a limine kizárta tanácskozásai keretéből, ugy hogy a meghívott szakértők arra nézve egyáltalában nem nyilatkozhattak, hogy a lehetőség mellett is vájjon czélszerű-e felállítani az önálló bankot, vagy pedig czélszerűbb fentartani a közös bankot. (Úgy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Csak két tényt hozok fel. A mint méltóztatnak tudni, Jankovich Béla t. képviselőtársam utalt arra, hogy kénytelen volt a készfizetés ügyében akkor azt az álláspontot hangoztatni nyomatékosan, mert az önálló bank mellett arról, hogy esetleg a közös bank jobban felelne meg hiteligényeinknek,