Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-84
196 Hk. országos ülés IMI január 2í-én, kedden. tisztán az Osztrák-Magyar Bank utján ugy szervezni hogy az a mezőgazdasági hitel terén fennálló visszásságokat megszüntesse. A mi a közvetítő hitel drága voltát illeti, őszintén szólva, nem látom be, hogy egy önálló magyar bank hogyan tudna ezen a baj on segiteni, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) mert hiszen az sem jöhet közvetlen érintkezésbe már természeténél fogva sem a nagyközönséggel. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A mi jsedig az állami nyereségrészesedést illeti, nagyon helyesen utaltak arra rá, hogy ez ugyan csekély, de azért csekély, mert az Osztrák-Magyar Bank üzleti haszna is csekély és igy ebből a csekély haszonból nagy állami nyereségrészesedést a bank nem nyújthat. Az ország hitelének alimentálására feltétlenül kívánatosabb az, hogy az OsztrákMagyar Bank aránylag csekély jövedelemmel érje be, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) mint hogy nagyobb jövedelemből nagyobb üzleti nyereséget adjon át az államnak. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek azonban olyan kérdések, a melyeket lehet nagyon alaposan és behatóan diskucziálni, de ez idő szerint, a mint jeleztem is, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezekre kitérhessek, mert czélom az, hogy Polónyi Géza képviselő urnak a múlt szombaton itt mondott beszédére reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Ö volt az egyetlen a túloldalnak t. szónokai közül, a ki a közös banknak további fentartását a lehető legnagyobb csapásnak nevezte. (Helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy a t. túloldal vele e tekintetben egyetért . . . Fráter Lóránt: Telj esen ! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Állta! Géza". Én őszintén szólva, nagyon örülök, hogy egy olyan kiváló bankszakértő véleménye után indul a t. túloldal, mint a minő Polónyi Géza t. képviselő ur, a mint azt a következőkben ki fogom mutatni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Mondom, ő volt az egyetlen, a ki feladatának legnagyobb részét épen annak kimutatásában látta, hogy »Magyarországot a gazdasági válság, sőt a teljes gazdasági tönk fenyegeti, ha Magyarország az önálló bank álláspontjára nem tér átx<. De ugyancsak ő az egyetlen, a ki meg is okolta, miért fenyegeti ilyen gazdasági válság, sőt gazdasági tönk ezt az országot, ha megmarad a közös bank álláspontján. Méltóztassanak megengedni, hogy itt Polónyi Géza t. képviselő urnak egy röpiratára hivatkozzam. Ö maga is utalt arra, hogy ebben az ügyben röpiratot adott ki: »Az önálló jegybank politikai és gazdasági haszna* ozimmel, és én szivesebben hivatkozom egy röpiratra, a mely végül is érett megfontolásnak eredménye, az Íróasztal mellett ülő higgadt embernek a munkája, mint esetleg egy parlamenti felszólalásra, a mely a szónokot igen sokszor talán a nem épen megfelelő kifejezés használatára indította. Tehát Polónyi Géza t. képviselő ur ebben a röpiratban foglalkozik az Osztrák-Magyar Banknak ezzel a veszedelmes voltával és megokolja ezt röpiratának 37. oldalán következőleg (Halljuk / Halljuk! jobbfelől. olvassa) : »Az avatatlan nagyközönséggel elhitetik, hogy ez a közös bank, a melynek 5—6% osztaléka is a polgári haszon arányában áll, a részvénynek árfolyam-értékével egy szolid és olyan világraszóló intézet, a mely nem nagy haszonra dolgozik, hanem a közgazdaság érdekeit szolgálja. A tapasztalatlan közönség ezt el is hiszi. Vannak azután, a kik arra a következtetésre jutnak, hogy ez a bank, a melyik ilyen aránytalanul kevés jövedelmet mutat ki, rosszul van vezetve. Ámde sem az egyik, sem a másik feltevés nem fedi a valóságot. Ha mérlegeibe jobban belepillantunk, csakhamar rájövünk, hogy ennek a nem készfizető közös banknak épen ez az Achilles-sarka. Tulaj donképen ezen fordul meg egész exisztencziája. A könyvelési és mérlegelési módszer az, a melylyel a kisebb osztaléknak tüntetésével Magyarországot vagyonából kiforgatják és közvagyonát évről-évre biztosan haladó fokozatossággal sorvasztják. A művészet abból áll, hogy a bank nem osztja fel évi nyereségét, hanem annak csupán kisebb részét, a nagyobb részét pedig vagyonának és érczkészletének gyarapítására fordítja és az igy gyarapodott érczkészletét azután jegyszaporitásra használja. A mérlegből merített adatok égbekiáltanak« — a mint hogy a 32. oldalán ennek a röpiratnak fel is hoz egy adatot, hogy t. i. »a bank mérlege 1905-ben 2,642.992.000 korona, 1906-ban pedig 2,865,735.000 korona, a vagyonemelkedés tehát csak abban az egy esztendőben 222,743.000 korona volt«. (Derültség jobbfelöl.) Polónyi Dezső: A beszédben már ki van javítva. Tessék arra hivatkozni. Állta! Géza : A röpirat 39. lapján — bocsánat, hogy egy kicsit hosszú az idézet, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) de azt hiszem, hogy ezt Polónyi Géza képviselő ur veheti nekem legkevésbbé zokon, hisz ő szombaton arról panaszkodott, . . . Polónyi Dezső: Hisz a beszédben ez ki van javítva. Antal Géza : ... hogy milyen közönyt tanúsítanak a képviselőházban az ő fejtegetései iránt; ha tehát most nagyobb körben megismertetem az ő fejtegetéseit, azt hiszem, ezzel csak hálára kötelezem . . . (Derültség jobbfelől.) Fráter Lóránt: Majd válaszol Polónyi Géza, (Zaj.) majd bemutatkozik ! Antal Géza: Polónyi Géza szavát legalább hallgassák meg. Posgay Miklós: Ez az adat ki lett javítva, tévesen került be ! (Derültség jobbfelől.) ESnÖk : Ha a képviselő ur tévesen idéz, akkor módja lesz az illető képviselő urnak azt rektifikálni. Ne tessék ezt köz beszólásokkal elintézni. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Dezső: Ez nem lojá ,; s vitatkozás! (Zaj. Elnök csengni) Antal Géza: T kép'/iseJŐház ! Az a közbeszólás talán nem az én megjegyzéseimre vonat-
