Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-84

190 84. országos ülés 1911 január 2í-én, kedden. bankot dicsőitik és magasztalják, én felhívom szives figyelmüket ennek a közös banknak múltjára, felhivom szives figyelmüket arra a valóságos hadjáratra, a melyet ez a bank 1878 előtt Magyarország közgazdasági élete ellen folytatott, és felhivom a t. túloldal figyelmét arra a szerepre, a melyet ez a bank Magyarország két igen nehéz esztendejében, a két magyar válság idejében, 1869-ben és 1873-ban játszott. Ezek a válságok nagyon érdekes módot és alkalmat nyújtanak nekünk a tanulmányozásra. Elsősorban is kétségtelenül megállapíthatjuk azt. hogy ezek a válságok nem magyar válságok voltak, nem Magyarországból indultak ki, mert igaz. hogy bizonyos részét ezeknek a válságoknak a túlságosan merész spekuláczió okozta, azonban kétségtelen az is, — és ebben összes közgazdászaink egyetértenek — hogy Bécsből hullámzott át és a bécsi börzespekuláczió okozta ugy az 1869-iki, mint az 1873-íki válságot, a mely pedig Magyarország hiteléletét alapjában megrendítette, a mely Magyarországon az exisztencziák, a bankok egész sorozatát tette tönkre. Ha fjedig azt kérdezzük kérem, hogy mit csinált ezen válságokkal szemben a bank, hát ki lehet mutatni közgazdászok irataiból, hogy fokozta a válságot. 1869-ben megvonta a magyarországi hitelezést, 1873-ban — igaz, ezt konczedálom — a bank-akta felfüggesztésével segítségére sietett a válság szanálásának, azonban komoly 67-es politikusok, maga Lónyay Menyhért az 1873-iki válság okát, a válság pusztításait épen a bank késedelmes eljárására vezeti vissza és ennek eredménye az, hogy igen-igen sokan voltak 67-es politikusok, a kik az önálló bankot kívánták, a kik az önálló bank felállítását, mint egyedüli orvosszert, mint egyedüli védekezést a magyar válságok ellen szükségesnek tartották. Hiszen, ha megnézzük pl. a Pesti Kereskedelmi Kamarának a kormányhoz intézett feliratát, a mely kamara pedig nem politizált, még kevésbbé volt 48-as, látjuk, hogy az 1869-iki válság okául mégis azt jelöli meg, hogy a monarchiának csak egy jegybankja van, a mely a magyar hiteléletet elhanyagolja, a mely Magyarország hiteligényeit figyelembe nem veszi, a mely Magyarország közgazdasági érdekeit szem előtt nem tartja. És ha megnézzük és tanulmányozzuk az 1870. évi bankankét tanácskozásait, itt is, mint utolsó remédiuin, mint utolsó orvosszer, mindenkor az önálló bank felállítása szerepel. Vagy ha az országgyűlés által kiküldött bankbizottság jelentését tekintjük, a melyet Apponyi György és Zichy Nándor aláírásával 1871-ben terjesztettek az országgyűlés elé, itt is két alternatívát találunk. Iparkodnak, igaz, a kérdéseket, a magyar hitelélet védelmét elsősorban a közös bankkal megoldani, de mindenkor rámutatnak arra, hogy a hitelélet függetlenítése szempontjából, Magyarország érdekeinek szempontjából, utolsó remédiumként az önálló bank fejlesztése marad. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Vagy ha nézzük a bankvitát 1872-ben, azt fogjuk tapasztalni, hogy itt is. még Trefort határozati javaslatában is benne van az önálló magyar bank gondolata és ezzel szemben az ellenzéknek, különösen Ghyczy határozati javaslatában fixirozva van és határozottan ki van mondva a készfizető önálló magyar jegybank felállítása. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbalcldalon.) Én a mai közösügyes közös bankos világban, a mikor a t. túloldal szakértői az önálló magyar bankot határozottan katasztrófának mondják a nemzetre nézve, ezen mai közös bankos világban, két momentumra vagyok bátor felhívni a t. képviselőház figyelmét (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) és pedig annak igazolása végett, hogy lássuk és megállapíthassuk, hogy milyen közel volt nemzetünk ezekben a válságos években az önálló bank felállításához. (Halljuk ! Halljuk I balfelől.) Az egyik momentum, t. ház, Lónyay Menyhértnek terve, az önálló magyar bankról 1872-ben. Erre nézve én az adatokat Vargha Gyulának, a statisztikai hivatal igazgatójának érdemes munkájából veszem., a melyben Vargha azt állítja, hogy ez a tervezet soha nyomtatásban meg nem jelent, hogy az soha nyilvánosságra nem került, sőt azt még ma is bizonyos tekintetben az abba beavatottaknak, az abba részt veiteknek a diszkrécziója fedi. (Halljuk ! Halljuk I a szélsőbaloldalon.) Igen érdekes ez azonban, t. ház, mert az akkori időkben, mint az önálló magyar banknak egy kész javaslata szerepelt és bizonyítja azt, hogy az akkori 67-es államférfiaink, sőt lehet mondani, kormányfér íiaink annyira foglalkoztak az önálló bank kérdésével, hogy erre nézve töryényjavaslatot, megoldási módot készítettek, sőt a törvényjavaslatnak készítője, Lukács Antal, a Földhitelintézet gazgatója, még az alapszabályokat is elkészítette. Azt olvasom én ennek a banknak a tervéről, a melyet a maga munkájában Lónyay is ismertet, hogy (olvassa) : »A bank nem részvénytársulati alapon létesült volna, mert feladatául az tüzetett ki, hogy az átmeneti időszakban a magyar hitel igényeinek eleget tegyen. Mint átmeneti, bármikor megszüntethető intézmény a törvényhozás kezét nem kötötte volna meg ; a valutarendezés után tetszés szerint határozhatott volna az a követendő bankrendszerre nézve. A szükséges érczala]:) előteremtésére is egy nagyon szerencsés, gyakorlati megoldást ajánlott a javaslat. A magyar állam ja vak jelzáloglekötése mellett a magyar Földhitelintézet érczértékű 5%-os zálogleveleket bocsátott volna ki. Ily módon 30 millió forint érczpénz szereztetett volna be, a melyre 90 millió forint bankjegy bocsáttatván ki, nemcsak az osztrák nemzeti bank által, a magyar piacznak nyújtott hitelt lehetett volna helyettesíteni, hanem a hazai hitelt tovább fejleszteni is. A tervezet kimondja, hogy a banküzlet kezelése bizományképen a magyar Földhitelintézet igazgatóságára ruháztatik, a mely a maga számára minden bankszerű üzletről, a szerződés tartamára lemond. A felügyelet a bank vezetése felett és a legfontosabb