Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

83. országos ülés 19ÍÍ január 23-án, hétfőn. 175 vagyunk az a fogyasztó állam, a mely az osztrák — sokszor selejtes — iparczikkeket magas áron veszszük meg a védvámos poütika folytán 1 (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Bécsi rongyokat! Sümegi Vilmos: Naponta 4 millió árát! Ábrahám Dezső: Vájjon, t. képviselőház, nem eminens és elsőrangú érdeke-e épen az osztrákoknak az, hogy Magyarországot fizetőképes állapotba hozzák ? (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vájjon nem eminens érdekiik-e, hogy termelési czikkeiket nálunk elhelyezhessék, épen kölcsön adott összeg utján, a melyet az a szegény magyar fogyasztó fog majd kiizzadni. Vájjon akkor, midőn mi a gazdasági szétválasztást hirdetjük, még mindig lehetne-e Ausztria azon helyzetben, hogy a magas védvámok segélyével helyezhetné el itt a maga hitvány, sokszor alig valamit érő portékáit a magyar nyerstermeivények ellenében. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Áz a kérdés is felszinre kerülhet, hogy vájjon az Osztrák-Magyar Bank kielégiti-e a magyar mobil hiteligényeket. Ezúttal nem foglalkozom azzal, hogy vájjon osztrák igények-e ezek, vagy pedig magyar igények, mert itt specziell magyar mobil igénvekről van szerencsém szólani. (Halljuk ! Halljuk.') Látjuk azt, hogy körülbelül 150—200 millió koronára tehető az az összeg, a melyet a magyar hitelélet külön igénybe venni kénytelen. Nem az Osztrák-Magyar Banktól veszi azt kölcsön, mert az Osztrák-Magyar Bank nem ad, daczára annak, hogy az illető iparos, vállalkozó vagy kereskedő hitelképes és eminenter elsőrangúan váltóképes egvéniség ; ott ezek nem képesek hitelszükségleteiket kielégíteni és ezért kénytelenek más osztrák intézetekhez fordulni, mert, fájdalom, a készfizetések meg nem valósítása, elejtése folytán — azt hiszem, most már erről beszélünk — alig lehet arról szó, hogy mi egyes váltóinkat a külföldön helyezhessük el és igy ezeket a váltóinkat kénytelenek vagyunk külön osztrák intézetek utján reeszkomptáltatni. Ha egy jegybank meg akar feleim hivatásának, akkor ez a hivatás nem fog abban kimerülni, hogy egy bizonyos, épen szükséges kontingenst bocsásson rendelkezésére a fogyasztó piaezoknak, hanem ki fog merülni abban és az a bank akkor teljesiti ezt a hivatást, hogyha ezt a szükségletet a legszükségesebb kontingensen túlmenőleg a legnagyobb mértékben,-természetesen legális és jogos mértékben kielégítik. (Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) És mi következik ebből ? Az, hogy mi kénytelenek vagyunk közbenső hitelezőkre szorulni. Es ez mit jelent ? Magyarországnak mobil hiteligénye évente alig tehető kevesebbre, mint körülbelül három milliárdra. Hacsak %%-ot fogunk évente megtakarítani ezen hiteligények kielégítésénél, a három milliárd után évenkiné több mint 12 millió K-nyi kamat megtakarítást fogunk elérhetni. Hol van itt az Osztrák-Magyar Banknak az a szükkeblűségtől ment bőkezűsége a magyar hiteligényekkel szemben 1 Igaz, hogy van az Osztrák-Magyar Banknak egy politikája, a melylyel, a mennyiben pénzbőséggel rendelkezik, a nyílt piaezon való leszámítolást gyakorolja, azonban mit látunk % Épen azon szerencsétlen körülménynél fogva, hogy az Osztrák-Magyar Banknak csaknem összes politikája Bécsben van konczentrálva és legközelebb és legelső sorban az osztrák bankok férnek hozzá, ezt a nyílt piaczi hiteligényt is, a mely a hivatalos kamatlábnál alacsonyabb kamatlábú szokott legni, épen az osztrák pénzintézetek tudják igénybe venni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ezekben foglalkoztam a mobil-hiteligények kielégítése kérdésével. Ezek után megjegyzem még a következőket. Sokszor hallottuk a túloldal részéről felemlíteni, hogy az Osztrák-Magyar Banknak tulajdonképen egységes politikát kell űznie. Ez már szankczionálva van a bankalapszabályokban és szankczionálva van abban a körülményben is, hogy most már az 1899 : XXXVII. t.-czikk alapján a paritás a főtanácsban is és általában a bank igazgatóságában a legtökéletesebb mederben keresztül van vive. Ez a paritásos formula tökéletesen meg is van, sőt azt is megengedem, hogy az alapszabályok és a törvény biztosítják a magyar igények részére azt is, hogy egyenlő bankpolitikát, egyenlő kamatlábpolitikát folytasson az itteni igazgatóság az osztrák igazgatósággal. Azonban legyen szabad mégis megemlítenem, hogy hogyan fest hát ez a dolog a gyakorlatban. Nevezetesen tudjuk azt, hogy a főtanácsosokat és pedig ugy a magyar hat főtanácsost- mint az osztrák hat főtanácsost a közgyűlés választja. Kikből áll a. közgyűlés 1 A közgyűlés a részvényesekből áll. És, fájdalom, kikből állnak a részvényesek ? Ezek mindenkiből állnak, csak nem magyar állampolgárokból. Épen báró Madarassy-Beck Gyula hivatkozott arra körülményre, hogy miért nem veszünk nagyobb részt a jegybank vezetésében és miért nem fordul a társadalom nagyobb mértékben a közös intézmények felé. Erre a kérdésre igen könnyű megfelelni. Még pedig könnyű két okból. Először is azért, mert a magyar társadalom azon része, a melyet lelkesít a gazdasági önállóság és Magyarország politikai és gazdasági függetlensége, nincs abban a helyzetben anyagilag sem, hogy ily intézményben részt vehessen, az a rész pedig, a mely vagyonilag képes lenne az ily jegybank-intézményben, ilyen közös intézményben résztvenni, nem törekszik arra, hogy megfelelő arányban legyen képviselve. Sümegi Viimos: Csak Madarassy-Beck Gyula részvényes. Ábrahám Dezső : De ha törekednék is, akkor is hiába volna a törekvés, mert részvényeket, a mint már kifejtettem, alig lehet kapni. Már most ez a közgyűlés megválasztja a főtanácsosokat, a mi teljesen a közgyűlés hatáskörébe van utalva, választhat hat magyar és hat osztrák főtanácsost. Mi következik ebből 1 Józan ész szerint az következnék, hogy most már a bank vezetése tekintetében is meglesz a paritás kamatláb és egyéb