Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. 173 szabad rámutatnom, hogyha az Osztrák-Magyar I Banknál leszámítolt váltók eredetének helyét nézzük, fájdalom, azt tapasztaljuk, hogy az eszkomptált váltók 63%-a magyar és 37%-a osztrák. (Igaz l ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Foglalkozzunk már most azzal a kérdéssel, hogy ez a váltókontingens jó-e, vagy olyan rossz-e, a mint azt jóakaratú szakértőink világgá kürtölték. Ennek illusztrálására megemlítem, hogy bár tetemesen nagyobb százalékkal vagyunk érdekelve váltók tekintetében az Osztrák-Magyar Banknál, mégis megtörtént az a csoda, hogy kevesebb magyar váltót óvatoltak és a magyar váltónál egyetlenegy sem volt behajthatatlan, az osztrák váltóknál ellenben ez előfordult. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tehát ilyenek azok a tekintetek, a melyeket az önálló bank ellen minduntalan felhoznak. Most, mikor a mi váltóanyagunkat annyira lebecsülik, legyen szabad egy kis összehasonlítást tennem a fejlettebb franczia állapotokkal. (Halljuk ! Halljuk!) Ott a közgazdaság igen magas nivón áll, az emberek nagyrésze tőkegyűjtéssel foglalkozik, a czimletek elhelyezésénél nagy szerej) jut a legkisebb embereknek is, sőt nemrégiben megtörtént a párisi járadékkölesönkibocsátásnál, hogy csaknem életveszélyes tolongás támadt, a mikor az emberek nem kapták meg a megfelelő czimleteket. Nézzük, van-e vesztesége a jegybanknak Francziaországban ? Francziaországban egy évben 4,517.637 frankra rúgott a franczia jegybank vesztesége behajthatatlan váltók miatt. De nézzük a lejárati időt, a melyről több izben esett szó a házban. Foglalkozott vele Kossuth Ferencz is, mások is, és mindig azt hangoztatják, hogy, mivel mi gazdasági állam vagyunk, tehát gazdasági váltóink vannak, a melyek lejárati ideje hosszú és ez is egyik akadálya az önálló bank felállitásának. Hantos Elemér: Ezt senki sem mondja! Ábrahám Dezső : örülök, hogy Hantos Elemér t. képviselőtársam felfogásával egyezik az enyém is, de azt hiszem, minden méltányosan gondolkozó ember e tekintetben igy gondolkozik. Különben méltóztassanak megengedni — nehogy tévedésbe essem, a mi több szónoknál előfordult — hogy a lejárati idő tekintetében a legilletékesebb forráshoz, magának a törvényjavaslatnak tabelláihoz forduljak. (Halljuk ! Halljuk !) Megígérem, hogy nem leszek nagyon unalmas ezen tételek felolvasásánál. (Halljuk! Halljuk !) Az Osztrák-Magyar Banknál 1900-tól 1909-ig leszámítolt váltók átlagos összegéről és lejárati idejéről szóló 11. tabellában azt látjuk, hogy az átlagos lejárati idő, például az 1909-ik évben, a magyar bankintézeteknél 42 napot tett ki, az osztrák bankintézeteknél 25 napot. En elismerem, hogy ebben a tekintetben az osztrákok bizonyos előn3d)en vannak felettünk, azonban ez nem azt jelenti, mintha pl. 42 napos lejáratú váltók leszámítolásával valamely jegybank jogosan ne foglalkozhatnék, hiszen elég rámutatnom a svédországi példára, vagy Hollandia példaI jára, a melynek bank jegy törvénye megengedi, nemcsak a három, hanem a hat hónapra szóló váltók leszámítolását is, hogy a jegybank közvetlen összeköttetésbe kerülhessen a gazdasági érdekkörökkel. Méltóztassék most megengedni, hogy a likviditás szempontjából is tegyek egy pár megjegyzést. Ebben a kérdésben elsősorban foglalkoznom kell Hantos Elemér t. képviselőtársam egyik fejtegetésével, a melyben mint isteni, csodálatos műveletről emlékezik meg az Osztrák-Magyar Banknak az 1907. évben tanúsított magatartásáról és szemrehányást tesz Lovászy Márton t. képviselőtársamnak, hogy ő ezt a nemzetmentő akcziót nem méltányolta a maga teljes érdemében. Azt hiszem, hogy ha 1907-re nézve bíráljuk a bank funkczióját, ez az időpont igen alkalmas időpont annak a megállapítására, hogy a magyar viszonyok életképessé tennék-e a fölállítandó magyar jegybankot. Láttuk, hogy ebben az esztendőben a fizetésképtelenségeknek határozottan nagyobb része esett Ausztriára,, mint Magyarországra. Megengedem, hogy az osztrákok, a kik mobil-hitelekkel dolgoznak, ebben az esztendőben hamarabb jöhettek zavarba, mint mi, a kik a bankot inkább jelzálogkölcsönökre veszszük igénybe, de ez a magyar viszonyokat egyáltalában nem teszi kedvezőtlenebbekké, sőt ellenkezőleg. Ha méltóztatnak megengedni, leszek bátor rámutatni a bank 1907. évi tevékenységére, de különösen annak eredményeire. Az Osztrák-Magyar Bank nj^ersjövédelme az 1890—1909. években — nem kívánom az egész tabellát felolvasni — (Halljuk! Halljuk I) azt mutatja, hogy ez az év a bankra nézve egyáltalán nem volt kedvezőtlen. Kitett ugyanis a nyersjövedelem 1907-ben Magyarországon az összes pénzügyi műveletek után, benne vannak tehát a jelzálogüzletek és a banküzlet is, 20,582.000 koronát, Ausztriában kitett 25,414.000 koronát, kitett tehát az összes nyersjövedelem 46,216.000 koronát. Már most lássuk, hogy a nyereség mit tett ki Magyarországon és mit tett ki Ausztriában ugyanebben a súlyos esztendőben ? Magyarországon kitett 13,919.000 koronát, Ausztriában 16,700.000 koronát, összesen 29,926.000 koronát. Már most engedje meg a t. ház még azt is, hogy a 14. tabellából az egyes üzletágakban elért nyers üzleti jövedelemről tegyek említést épen az 1907. esztendővel kapcsolatban. Azt mondja ez a tabella, hogy az 1907. évben a leszámítolásból eredő nyersjövedelem 32,037.504 korona, a kézizálogra kiadott kölcsön 3,961.998 korona, a jelzálogkölcsön 1,900.858 korona, — a filléreket nem olvasom — a kisebb váltókban és pénznemekben 5,137.531 korona, a bizományi üzletnél 248.675 korona, a letétekből 1,474.731 korona, a tőzsdeszerűleg vásárolt záloglevelekből 784.969 korona, a tartalékalapból 170.231 korona, különféle üzletekből 578.924 korona. Nem olvasom a többi számokat. Az összes évi jövedelem kitett 46,295.425 korona. Már most ha a banknak ezt a két tabelláját összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy ebben az 1900-tól