Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-83
170 83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. tak, a bajor nemzet a porosz jegybankot vette igénybe, tehát még a hadi állapotban is megvolt ez a legközvetlenebb összeköttetés. Tehát ez a példa azt bizonyitaná, hogy hiszen nem olyan veszedelem a gazdasági közösség, legalább az önálló jegybank tekintetében, két állam között. De mikor olyan felfogással találkozunk, a mely a gazdasági közösséget egy szétválaszthatatlan kapocsként tünteti fel és akarja megvalósítani. mint nálunk Ausztria és Magyarország között van ; a mikor azzal a felfogással és törekvéssel találkozunk, hogy a gazdasági lekötöttségünk örökös politikai lekötöttséget vonjon maga után, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ez ellen az összeköttetés ellen tűzzel-vassal, minden igénybevehető eszközzel küzdenünk kell. (Helyeslés a balés a, szélsőbaloldalon.) Mikor az önálló bank felállításának vagy fel nem állításának kérdése felszinre került, akkor meghallgatták a szakértőket vagy legalább azokat, a kik magukat azoknak deklarálták. Mert a mint az egyik önálló jegybankos, illetőleg ezt az álláspontot osztó szakértőnk igen szellemesen jegyzi meg, nem minden aktiv nagy pénzember egyszersmind bank- és íinánczpolitikus is és egy meglehetős drasztikus hasonlatot alkalmaz, hogy p. o. nem minden sertéskereskedő egyszersmind zoológus is. Ezek a szakértők, mikor meghallgatták őket, nagyobb részben egyebet sem csináltak, mint vészkiáltást bocsátottak a világba s fájdalom, ez a vészikáltás nem is talált süket fülekre, elannyira nem, hogy legközvetlenebb szomszédunk, Ausztria, ezt a vészkiáltást a legelőbb meg is hallotta. Mikor pl. Magyarország gazdasági lekötöttségét és gyengeségét vitatták szakértőink, mikor az önálló jegybank felállítását lehetetlennek tüntették fel, mikor gazdasági inferioritásunkat proklamálták, akkor legjobb barátaink odaát, a Lueger-csoport, a keresztény-szoczialísták mindjárt alkalmat vettek maguknak arra, hogy eleve tiltakozzanak minden, a magyaroknak esetleg adható konczesszió ellen. (Igaz 1 Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez volt az a hatályos eredménye a szakértők vészkiáltásának, a mely, fájdalom, nem volt pusztába hangzó szó. És érdekes megfigyelni ezzel szemben a magyar értékek alakulását, mert hiszen mindig azt mondják, — és ez a legerősebb érve a t. túloldalnak is — hogy ha mi az önálló jegybankot fel akarjuk állitani, számolnunk kell értékeink rettenetes hanyatlásával. Ha pl. megnézzük ezen bankakcziókat és azokat az időket, mikor folytak a banktárgyalások, a vitatkozások a bankankéteken és a magyar képviselőházban és általában a magyar pénzügyi politikában, akkor azt látjuk, hogy az értékeink épen akkor emelkedtek, a mikor a függetlenségi párt a leghatározottabb szigorúsággal ragaszkodott az önálló jegybank felállításához (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és hogy az osztrák és a magyar értékek közti különbség, az osztrák és a magyar járadék közti különbség épen akkor volt a legnagyobb a magyar járadék rovására, a mikor sikerült szakértőinknek elhitetni a külfölddel Magyarország gazdasági inferioritását. Tehát látszik az, hogy nem annyira a mi törekvéseink hatottak károsan, hanem e szakértőknek u. n. szakvéleménye ; azokat a szakvéleményeket odakinn mindenütt készpénznek fogadták el, ezek tették legnagyobb részt lehetetlenné az önálló jegybank felállítását. Ez az érték-különbség az osztrák és a magyar járadék közt akkor volt a legkisebb, a mikor a parlament és általában a függetlenségi párt leghatározottabban állást foglalt a magyar jegybank felállítási mellett. (Ugy van! balfelől.) De e járadékok közti különbséget indokolja egy más körülmény is, mert hiszen még ebből sem lehet következtetni az önálló magyar jegybank felállításának lehetetlenségét. Nevezetesen az osztrák járadékok általában fix kezekben vannak elhelyezve vagyis olyanoknál, a kik igyekeznek azokat tárczáikban megtartani, míg ezzel szemben a magyarjáradékok inkább — finánczpolitikai nyelven szólva — úszó - anyagot képeznek, a mennyiben birtokosaikat többször és többször cserélik. Tehát nem annyira a két járadék belértéke közti különbség, mint a birtokosok megtartó képessége az, a mi a járadék árfolyamának ingadozására befolyással jár. Legyen szabad egy eklatáns példát felhoznom ennek igazolására. A horvátországi kötvények, járadékok például általában magasabban jegyeztetnek, mint a magyar járadékok. Már pedig senkisem állítja, hogy ezek biztosabb alappal rendelkeznek, hogy Horvátország specziális fizetési képessége nagyobb volna, mint Magyarországé. Ennek egyedüli oka az, hogy a horvát járadékok szintén oly megállapodott kezekben vannak, hogy nem képeznek u. n. uszó-anyagot és nem állítják elő az eshetőségét az örökös árfolyam-ingadozásnak. A mikor arról volt szó, hogy az önálló jegybankot felállítjuk, akkor a szakértők túlnyomó részben, már azok, a kik a felállítás lehetetlenségét vitatták, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy még az alaptőkét sem lehet összehozni. Később, a mikor az önálló jegybank mintegy a megvalósítás első stádiumába jutott, akkor e kérdés egészen letűnt a szereplés szinteréről; akkor már nem arról volt szó, hogy az önálló jegybank alaptőkéjét meg tudjuk szerezni, hanem arról, hogy igenis nagyon is sokan jelentkeznek, mert ez igen jó üzlet, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és arra kell vigyázni, hogy a magyar érdekeket megóvhassuk az által, hogy a részvények többsége ne jusson idegen kezekbe, hanem magyar kezekben maradjon. Az első ütköző pontnál tehát beadták derekukat a magyar jegybank legádázabb ellenségei és meg vagyok győződve arról is, hogy ha elhatározza a kormány és a parlament az önálló jegybank felállítását, e pénzcsoport és e bankok volnának az elsők, a melyek e jövedelmező üzletágat saját kezükben akarnák konczentrálni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E szakértők örökös jóslásokba bocsátkoznak. Volt egy tekintélyünk, a ki most épen az Osztrák-