Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

164 83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. a legfelsőbb körök szimpátiáját ugy akarta megnyerni, hogy ezrekre' menő összegeket akart rendelkezésre bocsátani a szerb bonyodalom alkalmából. Az. Osztrák-Magyar Bankról szóló 1878. évi XXV. t.-cz., a mely voltaképen a bank megalapításáról intézkedik, s az ezen törvényczikkben foglalt bankalapszabályok az államra nézve kikötik, hogy az államnak a bankkal való hitelezési viszonya csak két körülményre szoritkozhatik : szorítkozik ugyanis a váltóleszámítolásra és szorítkozik a bizományi üzletek efiektuálására. Nem kívánok hosszabban foglalkozni a váltóleszámitolási üzletekkel, hiszen ezeknek már bizonyos magánjogi, il'etve váltó- c's kereskedelmi jog lehetetlenségét elég jól kifejtette Polónyi Géza igen tisztelt képviselőtársam, s ha jól tudom Barta Ödön t. képviselőtársam is utalt erre, azonban feltétlenül szükségesnek tartom'? kifejteni azt, hogy nemcsak az Osztrák-Magyar Bank, hanem az Osztrák-Magyar Bank elődei már évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül egyebet sem csináltak, mint a hosszas hadjáratok által felmerült állami terheket törlesztették az állampolgárok súlyos megadóztatásával. Nem megyek nagyon messzire, de mégis fejtegetéseimben kitérek és kezdenem kell az Ausztriával való szorosabb összeköttetés idejével, I. Ferdinánddal magával. Ez volt a mi kellemes összeköttetésünk első fázisa. I. Ferdinánd már a maga pénzügyi politikájában mint első lépést, megvalósította, hogy a magyar jó pénzrendszert, a melynek megvolt a teljes belértéke, fém- és érczértéke, igyekezett degradálni, devalválni a szomszédos, illetve az ő uTalnia alatt álló osztrák örökös tartományok nagyon is megromlott pénzvalutájához, ha ugyan ebben az időben valutáról szó lehetett volna. Mária Terézia korszaka, s különösen a XVI. század előbbeni korszaka, a hol az inüáczió, a papirvaluta lépett előtérbe, a mint Holló Lajos nagyszabású előadói jelentésében kifejti, mintegy két millióval terhelte meg a monarchia polgárait. Lipót 1703-iki nyílt parancsában már más politikát akart megvalósítani. Ö ugyan látta azokat a nagyszabású bankintézményeket, a melyek Németországban, Olaszországban már virágoztak, látta az Amsterdamban, Hamburgban, Génuában, Velenczében felállított magánbankoknak nagyszabású pénzügyi politikáját, a mely épen a magánhitel kielégítésére irányult, és ebben az általam előbb emiitett pátensében, ilyen magánalapokra helyezkedő társaságot alakított, a mely voltaképen nem volt egyéb, mint állami bank, mert kötelezővé tette azt, hogy ehhez a 6 miihóval tervezett voltaképeni állambankhoz pl. a maga részéről 1,500.000 forinttal járuljon hozzá. Abban az időben ez a 6 millió forint meglehetős nagy összeg volt. Mégis mit látunk ? Azt, ho gy azon szoros összekajjcsoíásnál fogva, a melyben már akkor is az állambank és a későbbi bankok is az állammal voltak és azon körülménynél fogva, hogy I. Lipót részben a magyarok erőszakos letörésére, részben egyéb okokból az államot és általában az osztrák-magyar monarchiát akkor — még egy ilyen egységről beszélni nem lehetett, csakis Ausztria érvényesült — olyan borzalmas adósságba kergette, hogy ezáltal az így, megalakult állambankot csaknem a tönk szélére juttatta. Akkor megtörtént az is, hogy pl. kényszerárfolyammal bocsátották közre az állam bankjegyeit, sőt bizonyos büntetési szankcziót állapítottak meg arra az esetre, hogyha a polgárok ezen kényszerárfolyammal rendelkező és meglehetősen devalvált értéket el nem fogadják. Kötelezték a kereskedőket, hogy ügyleteiket ennek az alapján bonyolítsák le, sőt 10% büntetés terhe alatt kötelezték ugyancsak a kereskedővilágot arra, hogy ezeket az értékjegyeket a maguk névleges értékében fogadják el. Látván azonban, hogy az állammal nem boldogulnak, ráruházták a bank jogát Bécs városára, így keletkezett a bécsi bank, Hát ez a bécsi bank szintén nagyon kevés eredménynyel és nagyon kevés szerencsével vitte tovább a pénzügyek kezelését, különösen a magánhitel kielégítését illetőleg, ugy hogy például már 1811-ben megtörtént, hogy ennek a bécsi banknak értékjegyei annyira devalválódtak, hogy a névleges érték voltaképen csak egy ötödrésze volt a belértéknek. De még tovább megyek egy lépéssel, t. képviselőház, és ezzel aztán röviden be is fejezem e kérdés történeti ismertetését. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) \&, I. Ferencz császár 1816-ban megalakította az osztrák-nemzeti bankot. Ferencz császár már okult azokon a keserű tanulságokon, a melyek az állami bankok létesítéséhez fűződtek, s talán meg is volt benne a jó szándék, hogy voltaképen a magánigények kielégítésére fogja majd ezt az uj bankot létesíteni. Azonban csak a szándék volt meg, és az sem világos, hogy a szándék jó volt-e % Mert mikor 1816-ban ezt az osztrák nemzeti bankot megalakították, igaz, hogy az magántársaság bankja volt és magánalapokon szervezkedett az osztrák hitelérdekek kielégítésére, mégis azt látjuk, hogy tulajdonképeni czélja e banknak újból az államnak nagymérvű eladósodásából való kisegítése, hosszas hadjáratok költségeinek letörlesztése volt és beállott egy ujabb devalváczió, egy ujabb run, a mely ismét megmutatta, hogy milyen káros dolog az, ha a bankokra a melyek bankjegyeket bocsátanak ki, olyan közvetlen befolyása van a legfelsőbb intéző köröknek. (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsöbal,oldalon.) T. képviselőház! Igaz, hogy ez az osztrák nemzeti bank . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső: .... mikor megalakult, 12 milhójbrint alaptőkével indult meg. És itt rátérek arra a témára, a melyet Hantos Elemér t. képviselőtársam is szóba hozott, mikor az Osztrák-Magyar Bank alaptőkéjét összehasonlította a vidéki pénzintézetek] alaptőkéjével. Mielőtt azonban ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkoznám, méltóztassa-