Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

146 82. országos ülés 191Í január 2i-én, szombaton. A részvényesek kérdését tisztába kell hozni, hogy ne legyen többé semmiféle bujkálásnak helye. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En fordultam a pénzügyi bizottsághoz, igaz, hogy csak bizalmi utón, fordultam bizalmasan a pénzügyminister úrhoz . . . Szmrecsányi György: Oda hiába fordult! Polónyi Géza: . . . még a régi időben fordultam hozzá, de feleletet sem kaptam. Fordultam a képviselőházhoz nyilt ülésen beszédben, hogy végre meghalljam, kinek kezén vannak is ezek a részvények? Eeklamáltam mindenhol, nem tudtam eddig más pozitív feleletet kapni, mint bizalmas, de olyan értesítést, a mely megerősítette az én teljesen jogosult gyanúmat, de nem jogosított fel arra, hogy az illetőnek a nevét, a kitől e feleletet kaptam, megmondjam, mert esetleg állásával játszana. Kénytelen vagyok a következő adatokat a t. képviselőház figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk! a bal és a szélsőbahldalon.) Beck t. kéjttiselőtársam akart engem kioktatni arra, hogy a mérleg . . . (Felkiáltások a bal és a szélsőbaloldalon: Melyik Beck? A báró?) . . . Madarassy-Beek Gyula báró t. képviselőtársam, pedig ő már tapasztalhatta, hogy én előbb foglalkoztam a mérleg azon adataival, a melyeket ő, sajnálatomra legyen mondva, nem autentikusan idéz, mert azt mondja, hogy Magyarországon 206 részvényes nevére vannak átirva részvények és Ausztriában — gondolom — 1066 részvényesnek nevére. En elővettem a mérleget, itt van a kezemben és akár elölről, akár hátulról olvastam is azt, sohasem tudtam kihozni többet, mint 170 magyarországi részvényest és 955—960 osztrák részvényest. De én akczeptálom az ő számait is. Mondjuk, hogy előttünk fekszik egy mérleg, a mely mondjuk, 200 szavazatra jogosult magyar részvényes tekintetében nyújt nekünk tájékozást. De mire nyújt tájékozást? Semmire többre, mint arra, hogy hány részvényesre van i észvény átirva, arra azonban, hogy hány részvény és melyik részvényesre: nincs semmi tájékozás. Gr. Károlyi József: Az nagyon diszkrét ügy ! Polónyi Géza: ügy látszik, hogy diszkrét kérdés. Engem azonban ez a rószvénykérdés igen sok okból érdekel. Először is szeretném tudni és ehhez jogunk van, mint törvényhozó testületnek, hogy ezekből a részvényekből mennyi van külfödli kézen. Hiszen a törvényhozásnak, a mely a saját pénzverési jogát, legnagyobb államhiteli érdekeit egy ilyen bankra átruházza, ha csak kezdetleges kötelességét rójja le a nemzet érdekei iránti óvatosságának, gondoskodnia kell arról, hogy e részvények többsége ne kerüljön külföldi kézre. A Reichsbank annyira védekezik, hogy egyenesen megköti, hány részvényt lehet külföldre kiadni. A másik dolog, a mi engem érdekel, az, hogy egy országban, hol a munkásság verítékével tartják fenn ezt a bankot, deviza-politikával és egyéb rettenetes áldozatokkal, én módot kivánok nyújtani a polgárságnak és a munkásosztálynak ahhoz, hogy ezekből a részvényekből neki is lehessen szerezni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt a vigasztalást, a mivel Madarassy-Beck báró ur kínálja Magyarországot, hogy 40.000 korona csekélység, azt reszkírozhatja akárki, hogy szavazati jogot szerezhessen és gyakorolhasson. Károlyi József gróf: A zsidó bárók reszkírozhatnak. Polónyi Géza: Nem ezt akartam approbálni, de helyes. Szabad-e azonban ilyen frivolitást megengedni a magyar j)arlamentben, a hol közöttünk, országgyűlési képviselők között, nagyon kevés van, a kinek 40.000 korona ne lenne számottevő pénz. (Mozgás jobbfelol!) Arra tehát, hogy egy szavazati jogot gyakoroljak, nekem 40.000 koronára van szükségem; énnekem vagyoni viszonyaim ezt nem engedik meg, nem tudom, hányan vaunak, a kik ezt tehetik? (Mozgás és ellenmondás jobbfelöl.) Legyen nyugodt, bár másként volna, különben nem tartozom önnek számadással. (Derültség.) Talán önnek van 40.000 korona feleslege. Egy ilyen országban odaállani Madarassy-Beck bárónak, egy kuponbárónak és azt mondani... (Zaj a jobboldalon. Felkiáltás-ok: Mi az?) Elnök: Ezen kifejezésért a képviselő urat rendre utasítom. Polónyi Géza: Kupon az szelvény és ez nem sértés. Elnök: Tessék azután az ilyen kifejezésektől mégis tartózkodni. (Élénk helyeslés jobbfelol!) Polónyi Géza: Ha sértésnek méltóztatik venni, visszavonom és bocsánatot kérek. Ez távol áll tőlem; de én épen tőle veszem zokon, a ki záloglevelek és warransok révén monopóliumot gyakorolhat az ő társaságával, a szegény emberek vagyonán szerzett bankprivilégium okából, hogy igy fricskázza meg a magyar szegénységet, hogy az bliktri, 40.000 koronát egy részvényre kiadni. (Mozgás jobbfelol!) En nem vagyok szocialista, ezt nagyon jól tudják, legalább nem vagyok szocziáldemokrata, de engem rettentő módon bántott, a mikor hallottam azt a megjegyzést, hogy Magyarország törvényhozási termében elakarják zárni az egész kisbirtokos osztályt, az egész munkásosztályt, sőt a közópbirtokos osztályt is attól, hogy abban a szerencsében részesülhessen, hogy az egy szavazati jogot biztosító 20 részvényt magának megszerezhesse. Ezt nem szabad eltűrni, t. képviselő urak, mert akármennyit ígérnek is önök, nem kapnak részvényt, mert méltóztatnak látni, hogy összesen 1200 szavazatra jogosult egyénről lehet tudomásom, pedig 7500 szavazatra jogosult egyén lehet a banknál. Kérdezősködtem mindenfelé, kerestem, kutattam,, és akkor — az osztrák Beichsrath bi-